Szele Tamás: Kognitív hadviselés – Kínából
Persze az lenne a legszebb, ha a kínai sárkány az orosz medvét támadná meg.
Szele Tamás vagyok, 54 éves újságíró, 1990 óta dolgozom a szakmában, több lap munkatársa voltam és vagyok, mint fel tudnám sorolni: alapvető szakterületem a külpolitika.
Persze az lenne a legszebb, ha a kínai sárkány az orosz medvét támadná meg.
Valami nagy baj van velünk, emberek: a világ legfejlettebb eszközeit a legprimitívebb ösztöneink kielégítésére használjuk.
A félretájékoztatás, manipuláció ellen egyetlen orvosságot ismerünk: tudni akarjunk, ne hinni. A kettő nagyon nem ugyanaz.
A szólás és véleménynyilvánítás szabadsága nem jelentheti a hazugság és az uszítás szabadságát is egyben.
A helyes sorrend tehát az lenne, hogy legyen Kudurru, de legyen törvény is és gondoskodjanak a betartatásáról.
A következő fázis az lesz, hogy önálló társadalmat alapítanak majd a mesterséges emberek, de hogy az milyen lesz, már csak ők fogják tudni.
Nehéz eldönteni, hány vétkes van ebben a történetben. Áldozat meg pont annyi lesz, ahány orosz internet-felhasználó van.
A háború tehát már a kibertérben is zajlik (bár ott mindig is zajlott). Minden jel arra mutat, hogy sokáig tart majd.
A támadás viszonylagos sikerének okait tehát még keressük. De a következményei elkerülhetetlenül közelegnek.
Nyugodtan kezelhetnék az ilyesmit kulturális terrorizmusként, ellenséges propagandaként is.
Az idei év sem volt könnyű, de jövőre sokkal nehezebb lesz a helyzet.
Nekünk itt, Nyugaton az a dolgunk, hogy tartsuk szárazon a puskaport és az alsóneműt.
Valószínű, hogy a Nagy Földre sűrű és sötét online éjszaka ereszkedik le, vasfüggöny zárja el majd a világ többi részétől.
Oroszországban minden elképzelhető és mindennek az ellenkezője is. De azért reméljük, nem tesztelik, és ha tesztelik: megint lezuhan.
Lehetséges tehát, hogy a „szuperintelligencia” sosem valósul meg, és az aggodalmak hiábavalóak?
És még azt hiszik, hogy Oroszország képes titkot tartani...