Szele Tamás: Musk, a dezinformátor
Nos, Musk tudja, miért támogatja a bolygó legzsarnokibb kormányait és államait, mit szeret rajtuk – de mintha túl nagy hatalma lenne ennek az embernek.
Szele Tamás vagyok, 54 éves újságíró, 1990 óta dolgozom a szakmában, több lap munkatársa voltam és vagyok, mint fel tudnám sorolni: alapvető szakterületem a külpolitika.
Nos, Musk tudja, miért támogatja a bolygó legzsarnokibb kormányait és államait, mit szeret rajtuk – de mintha túl nagy hatalma lenne ennek az embernek.
Az egy dolog, hogy Isaac Asimov írta az „Én, a robot” című kötetet. De hogy most már a robotok is megírhatják az „Én, Isaac Asimov” címűt, mégiscsak kissé abszurd.
Mindenesetre nehéz megmondani, mi lesz a kísértetiesebb: ha az MI leselkedik az ember után, vagy ha az ember kezd vele csevegésbe fennhangon.
Érdemes volna a jelen viszonyok között átgondolni, mit művel egy társadalommal az ugrásszerű minőségi változás a termelőeszközök szintjén.
„A saját sikered áldozatává válsz: Minél többen fordulnak egy adott eszközhöz, annál több hatóság talál módot arra, hogy feltörje azt”
Ahogy általában, most is emberi hibával, gyarlósággal van dolgunk. Marx és Engels pedig csendesen forognak a sírjukban.
Az orosz ortodox egyház politikája nagyon hasonlít bizonyos kormányokéra abban, hogy zsákbamacskát árul jó pénzért: de azért kémkednek is, ami nem mindegyik politikusra jellemző. Mármint egyelőre.
A megoldás természetesen a harmadik világ hálózatainak általános korszerűsítése volna, és a nagyobb óvatosság – csak hát az pénzbe kerül, és az nincs ezeknek az országoknak, azért is használnak elavult technológiát.
Igazi orosz találmány, nagy kár, hogy nem Micsurin elvtársnak köszönhető. Tudvalévő ugyanis, hogy ő keresztezte először a nyírfácskát a vaskarikával.
„Állítsuk le az adatgyűjtés jövedelmezővé tételét, és ez megszűnik. Ha a viselkedésalapú reklámozást betiltanák, az iparág nem létezne”. Ahogyan a Facebook (Meta) és a Google leágazásai sem léteznének. Még jó, hogy azok nem kémkednek a felhasználók után. Jaj, bocsánat: de.
Mit csináljunk, nincs akkora gyakorlata Kínának ebben a műfajban, mint Oroszországnak. Még a futótűzről generált álhírük sem terjedt futótűzként.
Hatalmas küzdelem várható, és nem biztos, hogy érdemes a nagyvállalatokra fogadni.
A Trickbot és a Conti most eltörtek, ezer darabra, senki össze nem rakja már őket.
Marine Le Pen ezek után jobban teszi, ha nem beszél a francia nemzetről és annak értékeiről – itt a bizonyíték arra, hogy elárulta Franciaországot.
Nos, úgy tűnik tehát, hogy a trollok népe köztes megoldást választott: elfogadja ugyan Putyin pénzét, de nem feledkezik meg Prigozsinról sem. Hátha egyszer még előkerül.
A kérdés tehát végső soron arról szól, ha radikálisan tekintjük a dolgot, hogy mit érdemesebb feladni: a szerzői jogokat az MI kedvéért vagy az MI-t a szerzői jogok kedvéért?