Szele Tamás: Csodafegyver a hibrid hadviselésben
A Kreml első számú csodafegyvere jelenleg a hazug propaganda. Ez egyelőre így is marad jó ideig.
Szele Tamás vagyok, 54 éves újságíró, 1990 óta dolgozom a szakmában, több lap munkatársa voltam és vagyok, mint fel tudnám sorolni: alapvető szakterületem a külpolitika.
A Kreml első számú csodafegyvere jelenleg a hazug propaganda. Ez egyelőre így is marad jó ideig.
Alapvetően azonban mégis azt tesszük a legbölcsebben, ha tudomásul vesszük: minket bármikor, bárhol lehallgathatnak. És eszerint kommunikálunk.
Egyszóval, nem egyszerű dróntámadás ez. Hanem egy valóságos Jolly Joker. És valószínű, hogy végig Putyin zakójának ujjában lapult.
Képviselő és üzletember, mániákus feljelentő, miközben ő maga is lépten-nyomon megsérti a törvényt. Valószínűleg nincs és nem is lesz békés öregkora, nyugalma, és a sors iróniája, hogy végül lehet, hogy az fogja megölni, amivel maga is gyilkolt. A polónium–210.
Nincs mese, meg kell állapítani, milyen területen szükséges az MI, milyen területeken káros és hol kell megszabni, mire és hogyan alkalmazzák.
Oroszországban sikerült gépesíteni a hazugságot, és ez az eredmény több, mint jellemző Oroszországra is, a világunkra is. Most már indulhat az ipari termelés.
Ne feledjük: ez a jövő már nem holnap lesz. Ez itt van a nyakunkon, már ma.
Gonosz szélhámosság ez, meg kell hagyni, és alaposan ki van találva.
Természetesen minden lehetséges, és mindennek az ellenkezője is. Csak egyvalami nem: az, hogy Kína rossz üzletet kössön. Olyan utoljára a Kulturális Forradalom idején történt, akkor is tévedésből.
Ilyen sokféle, gyülevész hadat a harmincéves háború óta nem látott Európa, és egészen bizonyos, hogy ezeknek az alakulatoknak a létrehozása ilyen nagy számban és változatosságban nem egyéb, mint nagyon komoly katonai tévedés.
Ne feledjük: amelyik zárat ember készítette, azt a másik ember ki is tudja nyitni. Az a nem mindegy, ki az a másik, és mennyire találékony.
Következtetni Teixeira is képes lehetett, ahogy nyílt forrású információk összeszedésére is – csakhogy ő nem a csillagjós-kategóriában vágyott a hírnévre, hanem a bennfentes-kategóriában.
Nincs nap tehát az Egyesült Államokban orosz kémbotrány nélkül mostanában. És nagyon valószínű, hogy a legkomolyabb botrányok még hátra vannak.
Van-e kapcsolat Bils, Teixeira és az Ionov-sejt tagjai, valamint maga Ionov között, és ki lehet Ionov moszkvai „felső kapcsolata”, tehát ki mozgatja végső soron a szálakat: Prigozsin vagy Nariskin?
Ez nem igazság, ez egyszerű, vásári, fröccsöntött műanyag bóvli, információutánzat. Közhelyparádé, semmi több.
A Nyugaton terjesztett orosz propagandát nagy létszámú amatőr és kevés profi terjeszti, akik vagy nagyon kevés, vagy semmilyen központi útmutatást nem kapnak.