Szele Tamás: Deepfake politika
Meg kell majd szoknunk, hogy nem hihetünk sem a szemünknek, sem a fülünknek, se más embereknek. Marad az eszünk, abban még bízhatunk. Legalábbis reméljük.
Szele Tamás vagyok, 54 éves újságíró, 1990 óta dolgozom a szakmában, több lap munkatársa voltam és vagyok, mint fel tudnám sorolni: alapvető szakterületem a külpolitika.
Meg kell majd szoknunk, hogy nem hihetünk sem a szemünknek, sem a fülünknek, se más embereknek. Marad az eszünk, abban még bízhatunk. Legalábbis reméljük.
Még mindig egy olyan világban élünk, ahol a tehetség nyilvánvalóan annyira korlátozott, hogy az ellenfeleket közelről ismerjük.
Így nem lett Kosztyilev hadiszállító, ezért kell megmaradjon hírhamisítónak.
Mi van, ha ezt a sok kis tüzet világszerte ugyanaz a keleti szél szítja, mely egyenesen a Kremlből fúj? Nem állítás ez, csak kérdés. De annak elég figyelemreméltó.
A Pegasus-botrány idején ugyanis (bár az NSO kezét kötötték az állami tiltások is) komolyan felvetődött a kérdés, hogy miért nem használta Oroszország is a kémszoftvert? A válasz csak az lehetett, hogy azért, mert már van sajátja.
Van olyan élethelyzet, mikor még eldöntheti az illető, mi legyen inkább: bolond vagy gazember. Persze az a legjobb, ha nincs szükség ilyen választásra.
Egyszóval, a troll nem hazudtolja meg a nevét. Addig veszélyes, amíg napfény nem éri, utána már csak kőbálvány, nem több.
A TikTok információgyűjtése az érdeklődési köröket és a viselkedési szokásokat vázolja fel, ezekről alkot profilt – vagyis arról, ami a legintimebb egy közösségben.
Nehéz lenne megmondani, mi a rosszabb: a túl kevés vagy a túl sok tudás.
Mindenesetre valami készül. Akár Chișinăuban, akár Minszkben. Az, ami Kijevben nem sikerült. A kilátások nem túl biztatóak: a Kreml dominózni akar. Országokkal dominózik.
Ha létezik valami, ami egy nukleáris világháborúnál is biztosabban képes lenne elpusztítani a teljes emberi civilizációt, az az igazság és a hazugság, a tények és a vélemények közötti különbség eltűnése volna.
Az emberiség csak gratulálhat saját magának: sikeresen gépesítettük a makacs, kitartó, mániás szintig menő hazudozást. Az igazmondás algoritmusa még várat magára.
Oroszországban a költő több, mint költő és a hacker is több, mint hacker. Attól ilyen az egész ország, amilyen. Reménytelen.
Nagyon nehéz, vagy majdnem lehetetlen feladat, ugyanis a nacionalista alapelvek többnyire ütköznek az elemi logikával, de lehetséges prioritást adni ezeknek. Csak akkor a létrejövő MI – ne szépítsünk a dolgon – félkegyelmű lesz.
Mindent összevéve ennek az egy éve tartó folyamatos geopolitikai vészhelyzetnek az a tanulsága, hogy mostani világunk képes kezelni az ilyen állapotot, jóval ügyesebben, mint az 1930-as években. Nem szereti. Nem rajong érte. De képes rá.