Szele Tamás: A Vaskomisszár és egyéb történetek
Nagyon érdekes lenne Belouszovot valamiféle „Vaskomisszárnak” látni.
Szele Tamás vagyok, 54 éves újságíró, 1990 óta dolgozom a szakmában, több lap munkatársa voltam és vagyok, mint fel tudnám sorolni: alapvető szakterületem a külpolitika.
Nagyon érdekes lenne Belouszovot valamiféle „Vaskomisszárnak” látni.
Mindenesetre, amíg az MI elhiszi, hogy a nagymama csőbombákat sütögetett, és recepteket ad az ilyesmihez, addig mesterségesnek nevezhető. Intelligenciának nem.
Összegezve: tényleg elmondható, hogy a helyzet jó, de nem reménytelen – viszont bármikor változhat. Érdekes idők járnak Európára.
Putyin notóriusan hazudik, és azt hiszi: ez diplomácia. Nem: ez valami más.
Ha nem szabályozzák a jelenlegi gyakorlatot, annak nagyon hamar rossz vége lehet.
Őrültnek itt van az emberiség, elég zavarodott az is, nem kell gépi eszközök bevetésével tovább rontani a helyzeten.
Nem lesz könnyű dolga a hatóságoknak ezekkel a fegyvermániás paranoiásokkal, annyi szent. Egyetlen előnyük azonban mégis van. Nem kell kinyomozzák, ki a vezetőjük (hiszen a sajtó már megtette), nem kell kideríteniük, hol van, nem kell letartóztatniuk és bevinniük. Már megvan. Náluk van, rács mögött.
Ezt a vasat most kell ütni, amíg meleg.
Persze, az már más kérdés, hogy Alláh mit szól ehhez. Ő ugyanis mindent lát. Igen, a videókat is.
Hogy mikor éri tehát utol az orosz mesterséges intelligencia az amerikai vagy a kínai fejlesztéseket? Lehet, hogy akkor, amikor a csörgőkígyó és a sündisznó keresztezéséből megszületik a szögesdrót.
Kérdéses tehát, hogy van-e ennek az adóreformnak bármi értelme vagy célja, de mivel Oroszországról van szó, ilyet nem is érdemes kérdezni. Meglesz, és kész. Ha van haszna, ha nincs.
Azért ez szép húzás volt, ismerjük el. Ennél már csak az lett volna szebb, ha nem csak a vezérkari főnök, de a teljes vezérkar is orosz ügynök és egymásról írták volna a jelentéseket
Így lesz Oroszországból az Ügynökök Birodalma. És ezt az igát egyhamar nem töri le a nyakáról az orosz nép.
Elmondható tehát, hogy az idei Shangri La párbeszéd nem volt párbeszéd – mindenki elmondta a magáét, hogy aztán a résztvevők semmiben se állapodjanak meg.
A bojárok ide-oda lépegetnek a táblán, az adók emelkednek – Putyin sakkozik.
Jól élnek ezek a cápák az áldozataikból és az áldozatok helyett, a nevükben, a pénzükből: de csak addig, míg meg nem szigonyozzák őket.