Franciaország és Németország viszonya kétségtelenül kulcsfontosságú Európa múltja, jelene és jövője szempontjából. Európa két vezető állama 1870 és 1945 között háromszor borította lángba a kontinenst – először csak közvetlen környezetüket (1870-71), másodszorra (1914-18) és harmadszorra (1939-45) pedig az egész világot. A két halálos ellenségnek a harmadik háborút, a második világégést követően sikerült kellő bölcsességgel, belátással és politikai akarattal először egymás mellett élést, majd együttműködést kialakítania, aminek végeredményét ma úgy ismerjük, hogy Európai Unió. Az utóbbi hónapokban azonban egyre nyugtalanítóbb hírek érkeznek a két ország viszonyáról.
Cikksorozatunk első részében rövid történelmi áttekintést követően bemutattuk a két ország energetikai dilemmáit, amelyek egyszerre működnek összekötő kapocsként és konfliktus forrásként az Európai Unió két vezető gazdasága között. Az ezt követő második rész a két ország pénzügyi és gazdaságpolitikai múltját és jelenét, az ellentéteket és az összekötő, közös kihívásokat világította meg.
Ahogy azt a második cikk vége is jelezte, a két ország viszonyának különösen jelentős területe a hadiipar, amely mind a biztonsági együttműködésre, mind a gazdaságpolitikára nagy hatással van. A két valamikori ősellenség mostanra az Európai Unió és a NATO keretein belül nem csak politikai szövetséges, hanem a fegyverrendszerek fejlesztése és gyártása terén is szorosan együttműködik. Ez az együttműködés azonban élt már meg szebb időket, és jelenleg súlyos kihívásokkal kell, hogy szembenézzen. Ezek a kihívások pedig csak részben vezethetőek vissza külső erőkre, harmadik országokra – sokkal inkább mondható, hogy ezek „hausgemacht”, tehát „házi készítésű” problémák, amelyekért jórészt a francia és a német politikusokat, de még inkább a résztvevő ipari cégeket és ezek vezetőit terheli a felelősség.
Független külső szemlélő azt gondolhatná, hogy a több, mint fél évszázados múltra visszatekintő együttműködés soha nem látott intenzitással folytatódik most, az orosz-ukrán háború kitörését követően. Sajnos a jelek nem ezt mutatják. Egyelőre úgy tűnik, hogy a már eddig elindított projektek is megakadnak, és a jövőbe mutató fejlesztések terén pedig a két ország alapvető nézeteltérései akadályozzák a munkát.
){kind=link}