Table of Contents
A Northvolt akkumulátor-gyártó tervezett német beruházásának példája megmutatja, hogy milyen, amikor a világ egyik legfejlettebb iparával rendelkező államának döntéshozói az energiaellátásban mindent egy lapra tesznek fel – és az a lap nagyon nem jön be. És ez még akár Magyarországnak is tanulságul szolgálhat…
Pedig minden olyan szépen indult. A svéd akkumulátor-gyártó Northvolt 2022. március 15-én – hosszas előkészítő munkát és sok tervezést követően – bejelentette, hogy a harmadik „gigafactory”-ját Németországban építi. A közlemény büszkén hangsúlyozta, hogy:
A Northvolt szándéknyilatkozatot ír alá az észak-német Schleswig-Holstein tartomány és Heide régióval egy 60 GWh kapacitású lítium-ion akkumulátor-gyártó üzem fejlesztéséről
A Northvolt Drei nevű gigagyár 3000 főt foglalkoztat majd, és 2025 végén gyártja le az első akkumulátorokat
A Németország legtisztább villamosenergia-hálózatából táplálkozó Northvolt Drei a kontinentális Európa legtisztább akkumulátorait fogja gyártani.
A Northvolt nem véletlenül választotta a helyszínt. Heide egy Dombóvárhoz hasonló méretű, álmos kis húszezres városka Németország legészakibb csücskében, Schleswig-Holstein tartományban. Egészen a II. világháború végéig a lakosság létszáma még a tízezret is alig haladta meg. Aztán 1945 és 50 között hirtelen közel kétszeresére nőtt, mert a Kelet-Németországból menekülőket többek között ide is telepítették le. Van templom, van víztorony, van régi fogadó.
A lényeg azonban nem az északnémet skanzen-jelleg, hanem a szél. Heide közel van azokhoz az offshore és onshore szélerőmű-parkokhoz, amelyek nagy mennyiségű megújuló energiával látják el Észak-Németországot, és amelyek kétségbeesetten keresik megtermelt energia felvevőpiacát. A „Deutsche Bucht”, tehát az Északi-tengernek Cuxhaventől Helgolandig elterülő része hatalmas szélerőmű farmoknak ad otthont, amelyek jelentős része a SylWin és HelWin tengeralatti távvezetékeket táplálja. Ezek a távvezetékek pedig közvetlenül Heide szomszédságában érik el a szárazföldet.
ÍNem csoda, hogy Heide és környéke felkelti az olyan magas energiaigényű iparágak érdeklődését, mint az akkumulátorgyártás. Az akkumulátorok előállításának energiaigénye a legtöbb gyártónál féltve őrzött titok, de vannak nyilvános adatok, amiből következtetni lehet. Egy 2019-es tanulmány arra az eredményre jutott, hogy különböző alapanyagok és gyártástechnológiák különböző energiaigényűek ugyan, de egy akkumulátor gyár energiaigénye 1 kWh akkumulátor kapacitás gyártása esetén, összesen 180 és 230 MJ között van.(átszámítva 50 és 65 kWh) Ez első ránézésre kevésnek tűnhet, de valójában óriási energiaigényt jelent. Egy 60 GWh-s gyár, amit a Northvolt tervez, a minimális 50 kWh-os fajlagos energiaigényt véve (50 kWh x 60 GWh) 3 TWh évi energiát fogyaszt! Viszonyításként: Magyarország összes erőműve 2021-ben összesen 20,34 TWh villamos áramot termelt. Azaz ez az egyetlen akkumulátorgyár elfogyasztaná Magyarország fogyasztásának csaknem 15%-át!
Ez az adat a magyar villamosenergia hálózat fejlesztéséért felelős szakemberek számára is kulcsfontosságú,
hiszen Magyarország rövidesen akkumulátorgyártási nagyhatalom szerepre készül: a CATL Debrecenben, az SK Innovation Komáromban és Iváncsán, a Volkswagen (lehet) Győrben együtt közel annyi energiát fogyaszthat, mint jelenleg Paks teljes termelése. Mindezt úgy, hogy Magyarország már jelenleg is importból fedezi villamos energiaszükségletének minimum 30%-át.
Ezt a kis hazai kitérőt követően vissza Németországba, ezen belül is Heide-be. A Northvolt gyárának előkészületei gőzerővel folytak. A cég az üzem vezetőjének megnyerte Peter Carlsson-t, aki korábban a Tesla értékesítési vezetője volt. Világszerte keresték a dolgozókat. A német gazdasági és környezetvédelmi minisztérium 150 millió eurós támogatásról írt alá szándéknyilatkozatot.
Ebbe az idilli képbe csapódott bele meteorként a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung-ban 2022. október 28-án megjelent interjúja Peter Carlsson-nal. A tervezett üzem ügyvezetője ugyanis egyértelműen kimondta:
a magas német energiaárak és az energiaellátás bizonytalanságai megkérdőjelezik a beruházást.
A kulcsmondat:
„Eljutottunk arra a pontra, ahol lehetséges, hogy az USA-nak kell elsőbbséget biztosítanunk.”
Carlsson ezzel arra utalt, hogy a Northvolt párhuzamosan tárgyalásokat kezdett az USA-val, ahol egyszerre ígértek a cégnek kedvezőbb energiaárakat és jóval magasabb támogatási összeget (a 4.5 milliárd eurós beruházáshoz az USA kormányzata Németország 150 millió eurója helyett 600-800 millió USD-t helyezett kilátásba). A számokat nézve önmagában a támogatás különbsége is jelentős, azonban egy ekkora beruházásnál nem lenne önmagában mérvadó.
Az energia költségek különbsége viszont gigantikus.
Az USA energia-információs ügynöksége, az EIA 2023-ra 8,09 cent / kWh átlagos villamosenergia-árat jósol ipari fogyasztók számára, ami enyhe csökkenés a 2022-es 8,16 cent / kWh-hoz képest. Ez a jelenlegi közel 1 EUR / 1 USD árfolyamot nézve 81-82 EUR / MWh árat jelent. A németországi villamosenergia árak viszont soha nem látott magasságokba emelkednek, 2022. októberében majdnem 500 EUR / MWh volt a day-ahead villamosenergia-ár. A Handelsblatt által idézett Prognos piaci elemző intézet szerint a 2023-as árak jó esetben (!) a 2022-es szinten maradhatnak, kedvezőtlen körülmények között viszont jelentős további emelkedés várható, tartósan 500 EUR / MWh feletti szintekkel.
A Prognos szerint a német villamosenergia árak csak hosszú távon, 2040-ig (!) normalizálódhatnak újra
– 70 EUR / MWh körüli szinten. Összehasonlítva ezt az USA energia árakkal, nem kérdés, hogy a Northvolt miért alakítja át a beruházási stratégiáját. A Frauenhofer Institut és az ECOFYS 2015-ös közös tanulmányában vizsgálta az energiaintenzív iparágak versenyképességét, összehasonlítva az egyes európai országokat, valamint a fő globális versenytársakat (mint az USA, Kína, Kanada vagy Japán). 2015-ben egy átlagos német nagyfogyasztó vállalkozás (500 GWh / év felett) kb. 5 cent / kWh áron (tehát kb. 50 EUR / MWh-ért) tudott villamos energiát vásárolni, míg egy USA konkurens kb. 4 cent / kWh-ért, egy kínai 6,2 cent / kWh-ért. Megújuló energiából ugyanez a német vállalkozásnak több mint kétszeresébe került (kb. 12,4 cent / kWh).
A grafikon azt mutatja, hogy, a hagyományos villamosenergia-termelést alapul véve,
2015-ben Németország (még) versenyképes volt a nemzetközi piacon.
A villamosenergia-ár kismértékű különbségeit a német gazdaság hatékonysága és integráltsága könnyen ki tudta egyenlíteni, vonzó beruházási környezetet biztosítva a vállalkozások számára.
A 2022/23-as energiaárakat behelyettesítve a fenti képletbe, egészen más képet kapunk. Nagy energiaigényű iparágaknál lehetetlen négy-ötszörös energiaár-különbségeket pusztán hatékonysággal vagy jó gazdasági környezettel ellensúlyozni. Olyan hagyományos iparágak, mint az acélipar, alumíniumgyártás, papírgyártás, vegyipar vagy textilipar elsorvadnak. Az olyan új, nagy energiaigényű iparágak pedig, mint a példánkban szereplő akkumulátorgyártás, eleve létre sem jönnek.
Egy évi 60 GWh kibocsátási kapacitású akkumulátorgyár tervezett élettartama (legyen 20 év) alatt 1.200 GWh akkumulátort termel. Ez az 50 kWh / 1 kWh termelés villamosenergia-igényt feltételezve 60.000.000 MWh villamos energia megvásárlását jelentené. A 80 EUR / MWh USA energiaár mellett ez 4,8 milliárd euró költség lenne. A német 2023-as 500 EUR / MWh és a 2040-es 70 EUR / MWh költség között számítva (egyenletes árcsökkenést feltételezve, nagyon leegyszerűsítve) az átlagár 285 EUR / MWh. Ez ugyanarra a termelési volumenre 17,1 milliárd euró villamosenergia-költséget jelent.
Tehát a 20 év alatt a németországi gyártás 12,3 milliárd euróval lenne drágább!
Az energia árának ekkora különbsége a német ipart minden nemzetközi összehasonlításban vesztes helyzetbe hozza. Ha nem sikerül gyorsan és drasztikusan csökkenteni az energia-árakat Németországban (és Európában, amely egy hatalmas összefüggő piac), akkor
nem a Northvolt lesz az egyetlen olyan beruházó, amely a termelését áthelyezi Európából, vagy eleve ide sem hozza.
A német politika egyelőre próbálja a helyzetet „árnyalni”. Az illetékes államtitkár, Tobias von der Heide igyekszik szépíteni az interjúban elhangzottakat:
„Ahogy Peter Carlsson is hangsúlyozta az interjúban, Németországon belül Heide a legjobb létesítési helyszín.”
„A projekt önmagában nem kérdés, de lehetséges, hogy más, az USA-ban lévő telephelyek kiépítésére előbb kerül sor.”
A végleges beruházási döntés az államtitkár szerint november 29-én esedékes. Addig a hatóságok továbbra is dolgoznak az engedélyeken és várják a további szükséges szakvéleményeket közlekedés, víz- és környezetvédelem, valamint tűzvédelem témakörében. Az államtitkár kincstári optimizmust sugároz:
„Jelenleg kevesebb blues és több swing kell”
– jelentette ki a sajtó számára.
A fenti számok ismeretében legalábbis kétséges, hogy a svéd beruházó november 29-én elkötelezi-e magát Németország mellett.
A jelenleg is jelentős villamosenergia import-kitettségű Magyarország illetékeseinek pedig érdemes mélyen elgondolkodniuk a német példán, azaz
Magyarország milyen energiaforrásból és milyen árszinten fogja tudni kielégíteni a hazai akkumulátorgyárak kiemelkedően magas villamosenergia-igényét?
