Table of Contents
Történelmi pillanat tanúja volt a Forbes Russia munkatársa nemrég: láthatta, amint a deepfake-et alkalmaznak a szervezett, fehérgalléros bűnözők. Mi több: őt akarták vele becsapni. Eddig használták ezt a technológiát politikában és pornófilmekben, magánéletben és zsarolás céljára, de mamutcéget még nem loptak vele – nyugodtan nevezhetjük áttörésnek az esetet.
Kicsit meg kell azonban világítani a történet hátterét, be kell mutatni a környezetet, amelyben játszódik. Mikor megindult az Ukrajna elleni háború, az Oroszországi Föderációban kellemetlen helyzetbe kerültek a nyugati cégek ott működő leányvállalatai. A központjukat felszólították, hogy szüntessék be az agresszor országban folytatott üzleti tevékenységüket, a vagyonuk pedig a különböző fosztogatók célkeresztjébe került. Ezt mindegyik tulajdonos úgy kezelte, ahogy tudta, a Renault például egy, azaz egy rubelért adta el moszkvai gyárát egy orosz állami cégnek, mások is zavarban voltak, különös vállalkozások születtek, például a McDonald’s romjaira épülő Vkuszno i tocska (Finom és kész) gyorsétterem-lánc... Összességében leszögezhető, hogy hatalmas haszonnal sikerült megszereznie bizonyos köröknek kiválóan jövedelmező vállalkozásokat. És ezekben a bizonyos körökben összefonódik az oligarchák, a politikusok és a szervezett bűnözők, a blatnojok világa.
Talán a svájci Holcim cementgyártó cég esete volt a legkiugróbb. Ebben a történetben álvállalkozók, Marat Husznullin miniszterelnök-helyettes és Vlagyimir Putyin környezetének emberei, deep fake-technológia és a Forbes magazin találkoznak, tehát érdemes foglalkozni vele.
Az egész azzal kezdődött, hogy egy Gajn falubeli illetőségű, Jevgenyij Kosztyukevics nevű úriember, állítása szerint „sok éves építőipari tapasztalattal rendelkező portfólióbefektető” a Forbes magazin orosz nyelvű kiadásában megjelenő fizetett cikkben jelentette be: ő lesz a svájci cementgyártó Holcim oroszországi eszközeinek tulajdonosa, amelyeknek értéke potom kétmilliárd dollár. Ilyen fizetett cikkek a világ minden országában előfordulnak, nem orosz specialitás, általában az különbözteti meg őket a valódi írásoktól, hogy vagy jelzik rajtuk, miszerint „kereskedelmi tartalomról” van szó, vagy aláírás helyett az „X” szerepel alattuk. Ha Kosztyukevicsnek volt pénze egy ilyen PR-anyag megjelentetésére – jelezném, hogy ez sehol sem olcsó mulatság – lelke rajta, a tartalmáért nem a lap felel, hanem ő (amennyiben jelezték, hogy fizetett tartalomról van szó).
Hanem hiba volt a kréta körül: kitört a botrány. Mint a Holcim egyik alkalmazottja az orosz Proekt tényfeltáró lapnak elmondta*, az új tulajdonos híre elterjedt a médiában, és pánikot keltett a holding partnerei, ügyfelei és alkalmazottai között. A Holcim cáfolatot adott ki, amelyben kritizálta a Forbest és az általa promotált Kosztyukevicset. Ezek után a Forbes szerkesztősége lépéskényszerbe került: meg kellett vizsgálnia a helyzetet, meg kellett szólaltatnia Kosztyukevicset már csak a saját szakmai jó hírük miatt is (ha már egyszer téved a sajtómunkás, egyaránt jogi és etikai kötelessége, hogy beismerje és helyreigazítsa, amit elrontott). Nagy hajszára számítottak, de meglepetésükre Kosztyukevics azonnal beleegyezett egy videóinterjúba.
Ami viszont botrányosan sikerült. Tapasztalt ember kellett legyen a Forbes munkatársa, nem kis önfegyelemmel, hogy ne árulja el az érzéseit. Kosztyukevics helyett ugyanis egy deepfake-arc jelent meg a képernyőn. Már az első szavaiból nyilvánvaló volt, hogy egy mesterséges intelligencia által „életre keltett” fényképről van szó. Amihez ráadásul egy rossz minőségű fotót használtak, és a kivitelezése is amatőrökre vallott: Kosztyukevicsnek az ajkán kívül csak a pupillái mozogtak, az arcának körvonalai mintha a háttérhez ragadtak volna. Csak tetézte mindezt, hogy az adatai szerint Perm vidékén született és a felnőtt interjúalany markáns déli akcentussal beszélt oroszul.
A riporter nagyon kellemetlen helyzetbe került, hiszen az első pillanattól kezdve tudta, hogy hazudnak neki, de – ez a sajtó örök dilemmája – csak akkor írhatta meg, hogy hazugságot hallott, ha be is tudja bizonyítani. Azzal próbálkozott, hogy mozgásra bírja az interjúalanyt, hiszen egy deep fake-arc nem fog felállni vagy nem képes megmozdítani a kamerát. „Kosztyukevics” visszautasította, arra hivatkozva, hogy „azt tanácsolták neki, hogy ne változtassa meg a kamera szögét”, nehogy dokumentumok kerüljenek a képmezőbe vagy láthatóvá váljon az ablakon keresztül, hol van valójában. Ugyanis állítása szerint az elfoglalt Mariupolban tartózkodott, ahol bizonyos létesítmények helyreállításával bízták meg. Maga az interjú gyakorlatilag értelmetlennek bizonyult, az alany klisékben beszélt: tagadta a törvénysértést, panaszkodott, hogy a hírneve csorbát szenvedett, és elmondta, hogy a 2000-es évek óta építőipari vállalkozást működtet néhány partnerrel, akiket természetesen nem nevezett meg. A Forbes rögtön látta, hogy szélhámossággal van dolguk és azonnal le is vették a fizetett írást a honlapjukról. Helyette kiadtak egy, a helyzetet tisztázó cikket, melyben leszögezik:
„A félreértések elkerülése végett a Forbes szerkesztősége szeretné felhívni az olvasók figyelmét: nem állítjuk, hogy Jevgenyij Kosztyukevics úr lett a Holcim új tulajdonosa Oroszországban. Elmondjuk viszont, hogy annak vallotta magát, és ismertette az ügy körülményeit.
Július 26-án az építőanyagokat gyártó Holcim oroszországi leányvállalata közleményt adott ki, amelyben közölte, hogy vagyonát megpróbálták lefoglalni. A dokumentum szerint egyes jogi személyek kérelmeket nyújtottak be a Szövetségi Adószolgálat regionális kirendeltségeihez a Holcim Russia csoportot alkotó két jogi személy tagságának megváltoztatása érdekében.
Mint a Forbes megtudta, a magát a cég új tulajdonosának nevező Jevgenyij Kosztyukevics üzletember és partnerei jogi csatározásba bocsátkoztak a Holcimmal. Június 28-án a bíróság úgy döntött, hogy a Holcim oroszországi részlegének társasági részesedésének 100%-át a német Holcim AuslandbeteiligungsGmbH (FRG) átruházza Kosztyukevics Jevgenyij Iosifovicsra. Ennek oka egy 2022. január 17-én kelt engedményezési szerződés, amely szerint, a Holcim AuslandbeteiligungsGmbH a német részvényes Holcim Auslandbeteiligungs GmbH által az orosz OOO Holcim (Rus) SM részére kibocsátott 11,1 milliárd rubeles hitelszerződésből eredő követelési jogokat átruházta Kosztyukevicsre.
A Forbes-szal folytatott beszélgetésben a Holcim oroszországi képviselője, Elena Tonkova azt mondta, hogy „a dokumentum hamisítvány”, és hogy maga a Holcim csak a Forbes tudósítójától kapta meg a grozniji Leninszkij kerületi bíróság ítéletét.”
A deepfake-et nem említik, ugyanis a sajtó becsapásának kísérlete csak része volt magának a nagy szélhámosságnak. A módszer világos: egy hamis bírósági ítélettel próbálták valakik megszerezni a vállalat vagyonát, ráadásul egyszerre több irányból is támadtak: a Kosztyukevics-üggyel egy időben egy bizonyos Rondana nevű cég is a már ismert grozniji Leninszkij kerületi bírósághoz fordult, és megpróbált 257 millió rubelt behajtani a Holcimtől. A cementholding vezetése azt mondta, hogy semmilyen kapcsolatban nem állt a Rondanával.
A Rondana egyébként nagykereskedelemmel foglalkozik, és fehérorosz állampolgárok irányítják, akik kapcsolatban állnak a fehérorosz United Food Company (UFC) nevű céggel és a Belszpetsztroj orosz építőipari vállalkozással, mely már igen jelentős szereplője az orosz üzleti életnek: alagutakat és épületalapokat épít és erősít, projektjei között szerepel a moszkvai Kreml és a Lenin-mauzóleum rekonstrukciója, valamint a moszkvai és a nyizsnyij novgorodi metró építésében való részvétel. A vállalat társtulajdonosai között szerepel a csecsen bokszoló Ramzan Sebijev és a régóta ismert cementipari szakember Igor Harcsenko. Harcsenko a Moszinzsprojekt cég, a moszkvai építkezési komplexum vezetésében dolgozott 2018-ig, melyet Marat Husznullin hozott létre, aki korábban Tatárföld építésügyi minisztere volt, és 2010-től bízták meg a moszkvai metró fejlesztésével, most pedig az Oroszországi Föderáció miniszterelnök-helyettese és építésügyekért felelős miniszter. Mint látjuk, összefügg ebben az ügyben minden mindennel, mindenki mindenkivel, és kezd világossá válni, miért pont cementgyárat akartak lopni az urak: hiszen Harcsenko neve valóságos garancia a nagyszabású állami megrendelésekre, csakhogy azokhoz cement is kéne, minél olcsóbban, annál jobb.
Ebben az abszurd színjátékban Kosztyukevics csak látszólag főszereplő, valójában epizodista: az igazi „hősöket” nagyvállalatok élén, a szervezett bűnözésben és az orosz kormányban kell keresni. De ha már itt tartunk: kicsoda ez a Jevgenyij Kosztyukevics valójában? Igen érdekes életpálya áll mögötte.
Először 2010. márciusában ítélték el, éspedig két ízben elkövetett falopásért, amellyel mintegy hatezer rubel jogtalan haszonhoz jutott, ezt a gajnszki kerületi bíróság három és fél év felfüggesztett börtönnel honorálta, tekintve, hogy már akkor is visszaeső tolvajnak számított. Érdekes pályakezdés egy milliárdosnak. Később is bíróság elé került, több alkalommal, mindenféle ügyekben, a lopás csak a kezdetet jelentette számára. Iskolai végzettsége nyolc elemi, általában munkanélküli volt, és a Gajnszki Központi Regionális Kórház pszichiáterénél nyilvántartásba vették oligofrénia diagnózisával (értelmi fogyatékosság). Ez azért a legtöbb sikeres portfólióbefektetőre kevéssé jellemző. 2019-ben költözött Moszkvába, de akkor még nem az üzleti élet foglalkoztatta: Vkontaktye-fiókjából inkább az derül ki, hogy a fővárosi munkakereséssel és a Moszkva melletti Domogyedovó híreivel foglalkozó csoportokra volt feliratkozva, 2021. novemberében pedig azt írta profiljában, hogy egy „maszkovói lánnyal” szeretne megismerkedni. Telegram-fiókja utoljára 2022. július 19-én volt online. Tíz nappal később az egész országban elterjedt a neve.
Még az sem biztos, hogy Kosztyukevics életben van. Ha igen, akkor stróman, de ehhez az üzlethez bőven elég volt felhasználni az ellopott személyiségét és egy-két fényképét. Könnyen meglehet, hogy a nem túl gyors észjárásáról ismert, kisstílű blatnoj (bűnöző) már betoncsizmával a lábán pihen a Moszkva folyó fenekén. Ha még nem, a botrány miatt hamar odakerülhet – ugyanis a Proekt hosszú, minden részletre kiterjedő írásban göngyölítette fel a csalást, annak minden szereplőjét és a hozzájuk köthető teljes céghálót.
A Holcimmal mi lesz? Hosszú távon senki sem tudja, egyelőre megtámadták a grozniji kerületi bíróság döntését (ami távolról sem biztos, hogy valódi volt) és kérték a moszkvai bíróságot, ahová átkerült az ügy, hogy nyilvánítsák nem jogerősnek az adósságátruházási megállapodást, amelyen Kosztyukevics követelései alapultak. A per részeként a Holcim elérte, hogy a bíróság ideiglenesen blokkolja a holding orosz jogi személyekkel folytatott ügyleteit. Így legalább afelől biztosak lehetnek, abban, hogy a hátuk mögött nem regisztrálják át a céget valamilyen tulajdonba.
Viszont a támadások folytatódnak, az elmúlt két hétben további öt ismeretlen cég nyújtott be keresetet a Holcim orosz leányvállalatával szemben, összesen 2,2 milliárd rubelre. Akárcsak a Rondana esetében, a Holcim azt állítja, hogy soha nem állt semmilyen kapcsolatban a felperesekkel. A Holcim új ellenfeleiben egy dolog közös: részvényeseik mind Kosztyukevics permi honfitársai. Legalább négyüknek gondjai voltak a törvénnyel – hárman közülük büntetett előéletűek, és drogfüggőként szerepelnek a bankok feketelistáján, egy másik pedig a szövetségi körözési listán volt a sorozás elkerülése miatt. Rodion Loginov, az egyik felperes cég tulajdonosa a Proekt újságírójától értesült vállalkozása peréről, és nagyon meglepődött: tudomása szerint a cége már „hat hónapja nem működik”. Ennek fényében és a politikai helyzet ismeretében elmondható, hogy a Holcim orosz leányvállalatát bízvást elfelejthetik a tulajdonosai.
Orosz földön egyáltalán nem ritkák az ilyen ügyletek, ennek is csak az adja az egyediségét, hogy fehérgalléros bűnözés céljaira alkalmazták benne a deepfake-technológiát – ami azt jelenti, hogy be fog vonulni a módszer a bűnözés eszköztárába.
Komoly feladat lesz védekezni ellene, bár nem lehetetlen.
