Table of Contents
A már egy hete tomboló izraeli háború hatásairól valószínűleg köteteket fognak írni, de az egyik első következménye mégis az, hogy most derül ki, használható-e a gyakorlatban a digitális szolgáltatásokról szóló európai törvény (DSA), amely augusztusban lépett hatályba. Vannak ugyanis bizonyos gondok az alkalmazása körül, mint arra Clara Riedenstein és Bill Echikson rávilágít a CEPA hasábjain.*
A közel-keleti erőszak próbára teszi Európa új digitálistartalom törvényét. Az Európai Bizottság vizsgálja az Izrael és a Hamász közötti háborúról szóló dezinformációs és gyűlöletkeltő tartalmak áradatát a közösségi médiában. Emiatt pedig nagy bírságok következhetnek.
Lefejezések. Meggyilkolt csecsemők. Meggyalázott testek. X-hashtagek, amelyek az erőszakot népszerűsítik. Újrahasznosított videók és videojáték-tartalmak, a kontextusból kiragadva vagy más konfliktusokból átvéve. Még egy hamis Fehér Házi sajtóközlemény is – az Izraelben és a Gázai Övezetben kitört erőszak a gyűlöletkeltő és vitatott tartalmak áradatát szabadította el a közösségi médiában. A konfliktusok mindig kihívás elé állítják a közösségi média tartalommoderátorokat. Ami ezúttal újdonság, az a digitális szolgáltatásokról szóló európai törvény (DSA), amely augusztusban lépett hatályba, és a demokratikus Nyugaton a legerősebb kísérletet jelenti a közösségi média szabályozására. Kötelezi a platformokat az illegális tartalmak, valamint az online dezinformáció és más „társadalmi kockázatok” eltávolítására.
A közel-keleti harcok jelentik a DSA első nagy próbáját. Bár korántsem egyértelmű, hogy az európai szabályozóknak sikerül-e megfékezni a gyűlöletet, máris bevetik új jogi fegyverüket. Thierry Breton európai biztos vizsgálatot indított Elon Musk X-e ellen, és megrovásban részesítette a TikTokot és a Metát. A DSA értelmében, ha a vállalat nem tesz eleget az előírásoknak, globális bevételeinek akár 6%-áig terjedő büntetésre számíthat.
Musk X-ét különösen alapos vizsgálatnak kell alávetni. A tavalyi tulajdonosváltás óta a vállalat leépítette a tartalom- és biztonságpolitikai munkaköröket, és a tényellenőrzésben önkéntesekre támaszkodik. Musk saját ajánlása két fiókról a konfliktust követően nagy port kavart, mivel úgy tűnik, hogy azok dezinformációt terjesztettek. A szakértők aggódnak. „Az @elonmusk fiókok szándékos döntései kritikus pillanatban ártottak a háborús tudósításoknak. Az emberek a helyszínen fogják megfizetni az árát” – tweetelte Emerson Brooking, az Atlantic Council munkatársa.
Musk saját védelmében azt mondja, hogy a szólásszabadságot támogatja. Miután megkapta az Európai Bizottság figyelmeztető levelét, Musk válaszul arra kérte Bretont, hogy „kérem, sorolja fel a jogsértéseket”. Ön „jól ismeri a felhasználók – és a hatóságok – jelentését a hamis tartalmakról és az erőszak dicsőítéséről” – vágott vissza a biztos. „Önön múlik, hogy bebizonyítsa, hogy betartja a szabályokat”.
Az európai biztos 24 órát adott az X tulajdonosának, hogy „biztosítsa a kérésre adott gyors, pontos és teljes választ”. Az X vezérigazgatója, Linda Yaccarino egy négyoldalas feljegyzéssel válaszolt, amelyben felvázolta, hogy a vállalat hogyan szüntette meg az új Hamász-fiókokat, hogyan moderált héber és arab nyelven egyaránt, és hogyan távolított el vagy jelölt meg több tízezer problémás bejegyzést.
Sikerül-e az európai nyomásgyakorlás? A kérdés továbbra is nyitott. Ha a Bizottság megbírságolja az X-et, hosszadalmas pereskedésre kell számítani.
Az EU jogérvényesítési gyakorlata hiányos. Miután 2018-ban bevezette a forradalmi általános adatvédelmi rendeletet (GDPR), a szabályozók nem szabtak ki jelentős büntetéseket egészen az idei évig, amikor is 1,2 milliárd eurós bírságot szabtak ki a Metára. A bírság ellen fellebbezni fognak.
Maga a DSA sajátos végrehajtási feladatokat vet fel. Szövege többször hivatkozik az „illegális tartalomra”, a „félretájékoztatásra” (vagy „dezinformációra”) és a „társadalmi kockázatra”. Amikor a Bizottság a tartalom moderálása során ilyen szókapcsolatokra hivatkozik, nehéz munkát kell végeznie e fogalmak definiálásával és magyarázatával.
A hírügynökségek konkrét példákat hoztak fel az X-en a támadást követően elterjedt dezinformációra. Breton nyilvános levelei nem szolgáltak konkrét bizonyítékokkal. Még a hivatalos vizsgálatról szóló bejelentés sem tartalmazott részleteket, csak a „jogellenes tartalmakkal kapcsolatos panaszokról, a panaszkezelésről, a kockázatértékelésről és az azonosított kockázatok csökkentésére irányuló intézkedésekről” tett említést.
Ha a nagy platformokon moderálni kell a tartalmakat, akkor az iránymutatásoknak egyértelműnek kell lenniük, és a végrehajtásnak gyorsnak kell lennie. A probléma méretét tekintve ez nehéz feladat. Számítani kell arra, hogy a szabályozó hatóságok és a közösségi médiaplatformok közötti konfliktusok megszaporodnak. A lengyel kormány még akkor is az ország közelgő választása előtt küldött hamis üzenetekre figyelmeztetett, amikor Brüsszel a közel-keleti erőszakot vette célba.
Nos, a felvetődő kérdésekre – például arra, mi az álhír, mi a dezinformáció, mi a manipuláció, mi az uszítás és mi különbözteti meg a vélemény kinyilvánításától az újságíró-társadalom már legalább tíz éve keresi a választ. Különböző meghatározások születtek, melyeknek lényege, hogy a szólás és véleménynyilvánítás szabadsága nem jelentheti a hazugság és az uszítás szabadságát is egyben.
Itt az ideje, hogy elváljon a búza az ocsútól – kíváncsian várjuk a születő definíciókat, amelyek végre rendet tesznek abban az információs káoszban, melyet az szabadított ránk, hogy az emberek úgy általában nem képesek különbséget tenni a vélemény és a tény között, ezért könnyű nekik hazudni, könnyű őket rávenni akár elmondhatatlanul borzalmas dolgokra is.
Ez itt a baj, kérem.
*Mideast Violence Tests Europe’s New Digital Content Law
