Table of Contents
Mivel tegnap lapunk elemezte Andrej Percev elvi értékelését az ukrán hadsereg kurszki áttöréséről, itt az ideje, hogy tekintsük egy kicsit a gyakorlati, harci események folyását is, éspedig az Institute for the Study of War (ISW)* napi jelentése alapján, mely száraz lesz ugyan és terjedelmes, ellenben nagyon pontos, ugyanis minden hírt és állítást több forrásból is ellenőriznek ebben az intézetben közlés előtt. Lássuk hát a harci helyzetet.
Az ukrán hadművelet a Kurszki Területen lehetővé tette az ukrán erők számára, hogy legalább ideiglenesen átvegyék a harctéri kezdeményezést a frontvonal egy részén, és szembeszálljanak Oroszország egész hadszíntérre kiterjedő stratégiájával. Az, hogy Oroszország 2023 novembere óta rendelkezik az egész hadszíntérre kiterjedő kezdeményezés képességével, lehetővé tette Oroszország számára, hogy meghatározza az ukrajnai harcok helyét, idejét, mértékét és követelményeit, valamint arra kényszerítette Ukrajnát, hogy anyagot és emberállományt fordítson reaktív védelmi műveletekre. A Kurszki Területen végrehajtott ukrán hadművelet 2023 novembere óta először arra kényszerítette a Kremlt és az orosz katonai vezetést, hogy reagáljon és erőket, eszközöket csoportosítson át abba a szektorba, ahol az ukrán erők támadásokat indítottak. Az orosz erők azonban feltűnően nem folytatnak aktív műveleteket a Kurszki Területen. Oroszország kihasználta a hadszíntér egészére kiterjedő kezdeményezés megszerzését, hogy nyomást gyakoroljon Ukrajnára, és megpróbálja megakadályozni, hogy az ukrán erők a jövőbeni ellentámadó hadműveletekhez embereket és anyagokat halmozzanak fel, miközben olyan harci tempót határoz meg, amely lehetővé teszi az orosz erők számára, hogy tartósan fenntartsák a folyamatos támadó műveleteket. Vlagyimir Putyin orosz elnök és az orosz katonai vezetés valószínűleg helytelenül értékelte úgy a helyzetet, hogy Ukrajna nem képes megragadni a kezdeményezést, így Ukrajna azon képessége, hogy műveleti meglepetést érjen el, kihívást jelent a jelenlegi ukrajnai orosz támadási törekvéseket alátámasztó műveleti és stratégiai felvetések számára.
A Kurszki Területen végrehajtott ukrán hadművelet és a további lehetséges ukrán határ menti behatolások döntéshelyzetbe kényszerítik a Kremlt és az orosz katonai parancsnokságot arról, hogy az északkelet-ukrajnai, ezer kilométer hosszú államhatárt legitim frontvonalnak tekintsék-e, amelyet Oroszországnak meg kell védenie ahelyett, hogy a hadszíntér egy szunnyadó területének tekintenék, ahogyan azt 2022 ősze óta kezelik. Moszkva válasza megkövetelheti az orosz katonai parancsnokságtól, hogy a hadszíntér egészére kiterjedő hadműveleti tervezés részeként vegye figyelembe az államhatár védelmének ember- és anyagszükségletét, és ezért olyan hosszú távú műveleti tervezési korlátokat állíthat fel, amelyekkel Oroszországnak korábban nem kellett számolnia. Az orosz katonai parancsnokság lényegében a hadszíntér nyugvó frontjaként kezelte az északkelet-ukrajnai nemzetközi határt, miután az oroszok 2022 tavaszán kivonultak Kijev, Csernyihiv és Szumi területéről, és 2022 őszén Ukrajna jelentős területeket szabadított fel a Harkivi Területen. Az orosz és ukrán erők 2022 ősze óta rutinszerű szabotázs- és felderítési tevékenységeket, közvetett tüzet és határon átnyúló csapásokat hajtottak végre a közös határ mentén, de úgy tűnik, hogy e rutinszerű tevékenységek egyike sem váltott ki szélesebb körű orosz operatív aggodalmakat a térségben lévő orosz területek védelmével kapcsolatban. Oroszország a határon átnyúló betörések fenyegetését arra igyekezett felhasználni, hogy a határ mentén elhelyezkedő ukrán erőket a határ menti övezetben állomásozó hátországi csapatok koncentrálásával vonzza és rögzítse, de úgy tűnik, hogy a térségben lévő ukrán koncentrációk nem váltottak ki ilyen reakciókat az orosz erőkből. Az orosz hadsereg aktiválta ennek a „szunnyadó frontvonalnak” egy részét, amikor 2024. május elején megindította az offenzív műveletet a Harkivi Terület északi részén – ez egy orosz erőfeszítés volt a frontvonal további meghosszabbítására Északkelet-Ukrajnában, hogy a határ mentén lévő ukrán erőket vonzza és rögzítse abban a reményben, hogy összességében meggyengíti az ukrán arcvonalat.
A korábbi figyelemre méltó oroszországi behatolások nem változtatták meg a Kreml megítélését az államhatár vidékéről, de a jelenlegi ukrán hadművelet döntésre kényszeríti a Kremlt. 2022 ősze óta többször fordult elő határon átnyúló rajtaütés Oroszországba, de a Kreml és az orosz katonai vezetés akkoriban ellenállt az erők határvédelemre történő átcsoportosítására irányuló felhívásoknak. 2022-ben Vlagyimir Putyin orosz elnök úgy értékelte, hogy ezek a korlátozott mértékű támadások nem jelentenek közép- és hosszú távú fenyegetést az orosz területre, és az államhatárra történő átcsoportosítások kevésbé hatékony elosztását jelentenék azoknak az erőforrásoknak, amelyek egyébként nagyszabású védelmi és támadó műveleteket támogathatnának Ukrajnában. A jelenlegi ukrán betörés azonban komoly fenyegetést jelent az ukrajnai orosz katonai műveletekre és Putyin rezsimjének stabilitására, így válaszlépéseket követel. A Kurszki Területen végrehajtott ukrán hadművelet valószínűleg kiszélesíti a Kreml mérlegelését arra vonatkozóan, hogy milyen típusú ukrán műveletek lehetségesek a határ mentén. Az, hogy Oroszország a nemzetközi határ menti területet tartósan alvó frontvonalként kezelte, a stratégiai képzelőerő teljes kudarca.
Oroszország jelentős erőforrásokat fordított a határ mentén fekvő erődítmények kiépítésére, de nem különített el megfelelő mennyiségű embert és hadianyagot ahhoz, hogy ezeket az erődítményeket megfelelő mértékben ellássa személyzettel és felszereléssel. A gyengén ellátott és felszerelt határ menti erődítmények elégtelennek bizonyultak az ukrán térnyerés megakadályozására a Kurszki Területre történő ukrán behatolás kezdetén, és az orosz katonai vezetés valószínűleg arra a következtetésre jut, hogy további ember- és felszerelés-összevonásokra lesz szükség a határon ahhoz, hogy hatékonyan ki lehessen használni az erődített állásokat az esetleges jövőbeli ukrán határátlépések megakadályozására és a nagyobb ukrán behatolási erőfeszítések hosszú távú elrettentésére. Ez a következtetés szűkíteni fogja azt a mozgásteret, amelyet Oroszország eddig élvezhetett a folyamatban lévő ukrajnai offenzív erőfeszítéseihez szükséges állomány és eszközök lekötése terén, és az orosz katonai parancsnokságnak figyelembe kell majd vennie a határvédelem követelményeit annak meghatározásakor, hogy milyen erőforrásokat tud a jövőbeni nagyszabású ukrajnai offenzív és védelmi erőfeszítésekhez rendelni.
Az augusztus 10-i és 11-i geolokációs felvételek, valamint orosz és ukrán jelentések szerint az ukrán erők nyugat és északnyugat felé nyomultak előre a Kurszki Területen, bár bizonyos orosz források nagyrészt azt állították, hogy az orosz csapatok stabilizálták a helyzetet. Orosz milbloggerek azt állítják, hogy az ukrán támadó tevékenység csökkent, és hogy a frontvonalon nem történt jelentős változás. Orosz források azt állították, hogy az ukrán erők előrenyomultak Sznagosztynál (Korenevótól délre), Kosztyantyin Masovec ukrán katonai megfigyelő pedig azt állította, hogy az ukrán alakulatok a településig nyomultak előre. Az augusztus 11-én közzétett geolokációs felvételek szerint az ukrán erők nemrég Korenevótól délkeletre tevékenykedtek. Az augusztus 11-én közzétett további geolokációs felvételek szerint az ukrán haderő Kremjanoje közelében (Korenevótól keletre) nyomultak előre. Egy orosz milblogger azt állította, hogy az ukránok elfoglalták Olgovkát (Korenevótól keletre és Kremjanojétól nyugatra), míg más orosz források azt állították, hogy az ukrán egységek csak Olgovka és Kremjanoje közelében nyomultak előre. Az augusztus 11-én közzétett geolokációs felvételek szerint az ukrán erők nemrégiben előrenyomultak a déli Cserkasszkoje Porecsnoje (Szudzsától északra) térségében. További, augusztus 11-én közzétett geolokációs felvételek szerint az ukrán hadsereg nemrégiben Malaja Loknyától nyugatra (Szudzsától északnyugatra) tevékenykedett. Orosz és ukrán források ellentmondásos nyilatkozatokat tettek Martyinovka (Szudzsától északkeletre) helyzetéről: egyes orosz milbloggerek azt állították, hogy az oroszok visszaverték a település visszafoglalására irányuló ukrán kísérleteket, míg más orosz források és Masovec szerint az ukránok újra behatoltak és elfoglalták a települést. Orosz források azt állították, hogy az ukrán csapatok jelen vannak Szudzsa nyugati részén és Szudzsától nyugatra Goncsarovkában és Zaolesenkában, de a Szudzsa középső és keleti része jelenleg vitatott „szürke zóna”. Egy neves orosz milblogger azt állította, hogy meg nem erősített jelentések szerint az ukrán erők Borki és Szpalnoje (mindkettő Szudzsától délkeletre fekszik) közelében tevékenykednek. Az augusztus 11-én közzétett további geolokációs felvételek azt jelzik, hogy az ukrán alakulatok nemrégiben Guevo (Szudzsától délre) területén belül tevékenykedtek.
Az ukrán behatolásra válaszul sietve összeállított és szétszórt orosz erők csoportja olyan egységekből áll, amelyek valószínűleg nem érik el doktrinális végsebességüket, és rosszul felkészültek a műveletek koordinálásához szükséges közös parancsnoki és irányítási (C2) struktúrák létrehozására. Konsztantyin Masovec ukrán katonai megfigyelő augusztus 11-én arról számolt be, hogy az orosz hadsereg eddig nagyjából 10-11 zászlóaljat csoportosított át a hadszíntér egészéről a Kurszki Területre, de azt állította, hogy ezek a zászlóaljegységek nem érik el a tervezett végső erejüket, ami valószínűleg tovább súlyosbítja az orosz válaszlépések szervezetlenségét. Arról is beszámolt, hogy a következő orosz erők települtek a Kurszki Terület védelmére: a 138. motorizált lövészdandár (6. Összfegyvernemi Hadsereg [CAA], a Leningrádi Katonai Körzet [LMD]) egy megerősített motorizált lövészzászlóalja, valamint a 128. motorizált lövészdandár és a 72. motorizált lövészhadosztály, a 44. hadtest [AC], LMD) legfeljebb három zászlóalja az erők északi csoportosításából az északi Harkivi Területről; a 272. motorizált lövészezred (47. páncéloshadosztály, az 1. páncélos gárdahadsereg [GTA], a moszkvai katonai körzet [MMD]) egy motorizált lövészzászlóalja Kupjanszk irányából; a 217. VDV ezred (98. VDV hadosztály) legfeljebb két légideszant (VDV) támadó zászlóalja a Kurszki Területről; a 104. VDV hadosztály egy meg nem határozott szakaszának egységei a Herszoni Területről; valószínűleg a 810. haditengerészeti gyalogosdandár (Fekete-tengeri Flotta [BSF]) egy zászlóalja Herszon irányából, amely Masovec értékelése szerint inkább a 155. haditengerészeti gyalogosdandár (BSF) zászlóalja az északi Harkivi Területről; és a 38. és 64. motorizált lövészdandár további zászlóaljai (mindkettő a 35. CAA, Keleti Katonai Körzethez [EMD] tartozik), valószínűleg Zaporizzsja irányából. Masovec jelentése nagyrészt egybecseng egy másik ukrán forrás augusztus 9-i beszámolójával, és ellentmond az augusztus 10-én és 11-én széles körben elterjedt orosz milbloggeri állításoknak, miszerint a 810. haditengerészeti gyalogosdandár elemei Szudzsa és Martyinovka közelében harcolnak.
Az, hogy Oroszország teljes dandárok és ezredek helyett zászlóaljak és alacsonyabb szintű egységek átcsoportosításával védekezik, valószínűleg hozzájárul ahhoz, hogy az orosz erők nehezen és lassan tudnak hatékony C2-t létrehozni a térségben. Az ukrán székhelyű, nyílt forrású hírszerző szervezet, a Frontelligence Insight arról számolt be, hogy mind az orosz, mind az ukrán erők zászlóaljakat csoportosítanak át a frontvonalon, és hogy ezek a zászlóaljak a létszám- és anyaghiány miatt gyakran a megerősített századok erejével rendelkeznek, ideértve az újonnan létrehozott, nem teljes létszámú egységeket is. A Frontelligence Insight megjegyezte, hogy a drónegységek a nagyobb mobilitásuk és harci hatékonyságuk miatt gyakran az anyaegységüktől elkülönülten helyezkednek el, és így a hadszíntér egy adott területén a dróntevékenységek megfigyelése nem feltétlenül jelenti azt, hogy a drónelem anyaegysége a közelben tevékenykedik. A reguláris orosz zászlóaljak szervezetlensége, valamint az az orosz döntés, hogy a Kurszki Terület védelmét a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) és nem a Védelmi Minisztérium (Védelmi Minisztérium) hatáskörébe utalják, valamint a sorkatonák, az FSZB személyzetének és a Roszgvargyija elemeinek harcba történő integrálása akadályozni fogja a hatékony C2 létrehozására irányuló orosz erőfeszítéseket. Masovec úgy értékelte, hogy az orosz erők valószínűleg megpróbálnak időt nyerni a további, átfogóbb erőátcsoportosításokhoz a terület védelmére, és inkább az ukrán támadási törekvések minimalizálására összpontosítanak, mint egy közös C2 struktúra létrehozására. Egy prominens, Kreml-díjas orosz milblogger azt állította, hogy a területen lévő orosz erők nehezen kommunikálnak egymással, és gyakran nem ismerik a szárnyaikon működő egységeket a különböző erőcsoportokból származó orosz egységek gyors átcsoportosításai miatt, ami végső soron aláássa az orosz védelmi vonalak integritását.
A Kurszki Területen harcoló orosz sorkatonák státuszával kapcsolatos zűrzavar a nem hatékony C2 következménye, és valószínűleg továbbra is megterheli Oroszország C2-struktúráit a kurszki hadműveletre való reagálás során. Az orosz ellenzéki Versztka arról számolt be, hogy az ukrán hadművelet kezdetekor a terület határvidékén szolgáló sorkatonák nem kaptak utasításokat a hadművelet kezdete előtt, és az ukrán aknavetőtűz miatt nem tudták végrehajtani a visszavonulási parancsot. A Versztka úgy értékelte, hogy az orosz haderő valószínűleg megpróbálja összegyűjteni a sorkatonákat a területen, hogy visszavezesse őket az egységeikhez, és megjegyezte, hogy egy forrás szerint augusztus 6-án körülbelül 100 sorkatona volt a körzetben, és hogy a sorkatonák akár 15 állomáshelyen is lehetnek Szudzsa közelében. Az Agentsztvo Novosztyi orosz ellenzéki hírügynökség egy orosz jogsegélyszervezeten belüli forrásra és két orosz sorkatona édesanyjára hivatkozva arról számolt be, hogy az orosz erők a területen harcoló sorkatonákat a harcoló egységek részévé nyilvánítják, hogy harcban tartsák őket ahelyett, hogy engednék őket átvezényelni a hátországba. Az egységek közötti rossz kommunikáció azt jelzi, hogy a szerződéses orosz csapatoknak valószínűleg nehéz lesz együttműködni a sorkatonákból álló egységekkel anélkül, hogy besorolnák őket az Ukrajnába telepített és most a kurszki térségben harcoló hagyományos orosz egységekbe. Néhány orosz milblogger azonban azt állította, hogy az orosz erők kivonják a sorkatonákat a frontvonalról. Ha a sorkatonák továbbra is harcra kényszerülnek a Kurszki Területen, az politikai válságot okozhat, és a Kremlnek magyarázatot kell adnia a sorkatonák veszteségeire az orosz társadalomnak.
Orosz illetékesek elismerték, hogy a gyorsan mozgó ukrán csapatok augusztus 10-ről 11-re virradó éjszaka több mint 25 kilométeren át előrenyomultak a Kurszki Területen lévő Belovszkij rajonba (kistérségbe), de semmi nem utal arra, hogy ezek a csoportok a környéken maradnának, vagy hogy az ukrán erők a közvetlen határ menti Belovszkij rajonon túl is tevékenykednének. Az orosz védelmi minisztérium augusztus 11-én azt állította, hogy az orosz erők visszavertek egy ukrán „áttörési kísérletet” Belovszkij rajonban, és hogy az orosz légierő megsemmisítette az ukrán eszközöket Ozerki (nagyjából 8 kilométerre a Szumi terület határától és 13 kilométerre délnyugatra Belajától) és Ivanovszkij (nagyjából 25 kilométerre a Szumi terület határától és három kilométerre keletre Belajától) közelében. Alekszej Szmirnov, a Kurszki Terület megbízott kormányzója azt állította, hogy az orosz erők stabilizálták a helyzetet, miután ukrán szabotázs- és felderítő csoportok Belovszkij körzetbe hatoltak, és hogy a térségben nem zajlanak harcok. Több orosz milblogger azt állította, hogy az ukrán erők jelentős mennyiségű felszereléssel és páncélozott járművel augusztus 10-én este Kucserovka és Goptarovka közelében átlépték a Szumi Terület határát, és gyorsan előrenyomultak Belaja és környéke felé. A milbloggerek ukrán áttörésként jellemezték az eseményt, és azt állították, hogy az ukrán erők gyorsan taktikai szempontból jelentős területet foglaltak el, bár későbbi orosz állítások szerint az ukrán csoportok nem próbáltak területet foglalni, és hogy egyes orosz források kezdetben eltúlozták az ukrán csapatok méretét.
A Belovszkij körzetből jelentett gyors ukrán manőver azt sugallja, hogy az államhatár mentén mozgó orosz erők továbbra sem eléggé felkészültek arra, hogy reagáljanak a további ukrán határátlépésekre. Az orosz hadsereg változatlanul képtelen megakadályozni a gyors ukrán manővereket az ukrán erők által a Kurszki Területen végrehajtott művelet kezdetén elért operatív meglepetés után, ami azt jelzi, hogy az ukrán hadsereg által tartósan kihasználható orosz sebezhetőségek megfigyelhetőek az Ukrajnával közös nemzetközi határ mentén. Úgy tűnik, hogy a Kreml és az orosz katonai parancsnokság jelenleg az átcsoportosításokat a Korenevo és Szudzsa melletti közvetlen frontvonal stabilizálására összpontosítja, és az állások megerősítése más határ menti területeken alacsonyabb prioritásúnak tűnik.
A határ menti orosz állások gyenge állománya részben elősegítette Ukrajna kezdeti gyors térnyerését a Kurszki Területen, és a határ jelentős szakaszai Brjanszk és Kurszk közelében, valamint a Belgorodi Terület egyes részein valószínűleg szintén gyéren vannak ellátva. A Kurszki Területen az orosz C2-vel fennálló problémák tovább nehezítik Oroszország képességét a gyors ukrán manőverezés megakadályozására és a gyors reagálásra bármilyen más lehetséges ukrán határátlépésre. A rossz minőségű orosz kommunikáció, a felelősségi körök nem egyértelmű elhatárolása, valamint a határ menti orosz egységek közötti felderítés és tűzvezetés nem megfelelő koordinációja valószínűleg olyan réseket fog létrehozni, amelyeket a nagy manőverezőképességű ukrán csoportok ki tudnak használni.
Orosz források augusztus 11-én azt állították, hogy kisebb ukrán csoportok sikertelenül kíséreltek meg korlátozott határátlépést a nyugati Belgorodi Területre. Orosz milbloggerek azt állították, hogy osztagméretű ukrán gépesített csoportok próbáltak meg sikertelenül átjutni a határon Bezimeno közelében (kilenc kilométerre délre Grajvorontól), és olyan felvételeket tettek közzé, amelyeken állítólag orosz erők csapást mérnek ukrán eszközökre a térségben. Egyes orosz milbloggerek azt állították, hogy az ukrán csapatok hasonlóan sikertelen határátlépéseket hajtottak végre Kolotilovka közelében (Krasznaja Jarugától 13 kilométerre nyugatra), bár az orosz források többsége cáfolta ezeket az állításokat.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök augusztus 10-én ismerte el először hivatalosan az ukrán határon átnyúló behatolást a Kurszki Területre. Zelenszkij kijelentette, hogy jelentést kapott Olekszandr Szirszkij ukrán főparancsnoktól és vezérezredestől a fronthelyzetről és az ukrán erők azon törekvéseiről, hogy orosz területre nyomuljanak. Egy magas rangú ukrán tisztviselő az Agence-France-Presse (AFP) augusztus 11-én megjelent cikkében azt állította, hogy „több ezer” ukrán katona vesz részt a behatolásban. Valerij Geraszimov orosz vezérkari főnök és hadseregtábornok korábban, augusztus 7-én azt állította, hogy mintegy 1000 ukrán katona támadott a Kurszki Területre.
Egy magas rangú ukrán védelmi illetékes állítólag azt nyilatkozta, hogy az orosz erők valamelyest csökkentették a támadások intenzitását Kelet-Ukrajnában, de egyébként a helyzet nagyrészt változatlan. Az ukrán tisztviselő az AFP-nek elmondta, hogy az orosz erők továbbra is nyomást gyakorolnak az ukrán erőkre Kelet-Ukrajnában, és hogy az orosz katonai parancsnokság nem vonta vissza csapatait Kelet-Ukrajnából. Az orosz hadsereg a Kurszki Területen zajló ukrán hadművelet kezdete óta fenntartotta a támadó műveletek tempóját, különösen Donyeck egész területén, és Pokrovszk irányában is hasonló ütemben nyomulnak előre. Az oroszok tehát nem vonták vissza csapataikat Kelet-Ukrajnából.
Összességében elmondható, hogy míg az ukrán fél gyorsaságával, fürgeségével és kitartásával tűnik ki a harcokban, az orosz fél sokkal inkább épít tartalékaira és úgy hiszi: az idő neki dolgozik. De egyelőre még semmi sem dőlt el – sem Kurszkban, sem Kijevben, sem Moszkvában.
*Russian Offensive Campaign Assessment, August 11, 2024
