Table of Contents
Hogyan is kéne ezt elkezdeni... „Szerkesztőségünk birtokába jutott”? Nem, ez az irat egyáltalán nem jutott a birtokunkba, 2020. november 2. óta nyilvános, mi csak felfigyeltünk rá, eddig mások nem. Ez az NSA egyik nyilvánossá tett jegyzőkönyve.* Egyszerűen csak sikerült észrevenni – és hát eléggé hideglelős irat. De először lássuk, miről van szó. Íme, az eredeti.
TÁRGYALÁSRÓL SZÓLÓ MEMORANDUM
tárgy: Jelcin orosz elnökkel tartott találkozó
RÉSZTVEVŐK:
Clinton elnök
Albright miniszter
Berger nemzetbiztonsági tanácsadó
Steinberg nemzetbiztonsági tanácsadó-helyettes
Sestanovich nagykövet
Carlos Pascual
Oroszország részéről:
Jelcin orosz elnök
Ivanov külügyminiszter
Prihodko, a Kreml külpolitikai tanácsadója
Szergejev védelmi miniszter
Tolmács: Peter Afansenko
Jegyzőkönyvvezető: Carlos Pascual
DÁTUM, IDŐPONT 1999. november 19., 10:45-11:40.
HELYSZÍN: Isztambul, Törökország
Jelcin elnök: Semleges területen vagyunk. Üdvözlöm
Önöket.
Clinton elnök: Egyikünk számára sincs tétje a dolognak. Jó
látni önt.
Jelcin elnök: Bill, mi a helyzet azokkal a táborokkal itt Törökországban, ahol csapatokat készítenek fel arra, hogy Csecsenföldre menjenek?
Nem ön a felelős ezért? Ismerem a részleteket. Ivanov miniszter úr,
adja ide a térképet. Meg akarom mutatni, hogy hol vannak a támaszpontok... ezeken a helyeken zsoldosokat képeznek ki, majd küldenek Csecsenföldre. Állig felfegyverkezve.
(Megjegyzés: Jelcin előveszi Törökország térképét és
körbeadja.) Bill, ez a maga hibája. Én mondtam Demirelnek.
hogy holnap elküldöm az SZRV vezetőjét, és mi elküldjük neki az adatokat, megmutatjuk neki, hogy hol vannak a táborok.
Ezek nem állami táborok. Nem kormányzati szervezetek és vallási szervezetek szponzorálják őket. De hadd mondjam el, ha ez Oroszországban történne és csak egyetlen ilyen tábor létezne, én minden résztvevőt lecsuknék, és az összes banditát villamosszékbe küldeném.
Clinton elnök: Demirel talán tudna segíteni.
Jelcin elnök: Hát, meg kellene tennie. Holnap, miután megkapom az adatokat, ideküldik a Külföldi Hírszerző Szolgálat vezetőjét...
Bill, megsérült a lába?
Clinton elnök: Igen, de nem vészes.
Jelcin elnök: Ha az elnöknek fáj az egyik lába, akkor az... rossz dolog.
Clinton elnök: Ez csak annyit jelent, hogy érzem: élek.
Jelcin elnök: Tudom, hogy nem haragszunk egymásra. Mi csak bökdössük egymást. Még mindig várom, hogy látogasson meg, Bill. Azt kértem, hogy májusban, majd júniusban jöjjön el hozzánk, aztán júliusban, majd augusztusban. Most már elmúlt október, és ön... még mindig nem jött el.Az elnök: Igaza van, Borisz, tartozom egy látogatással.
Jelcin elnök: Bill...
Clinton elnök: Jobb, ha elintézem. Nézzük meg a naptárat, és keressünk egy olyan időpontot, ami megfelel nekünk.
Jelcin elnök: Hívjon majd és mondja meg a hónapot és a dátumot.
Hacsak nem akarok újabb tárgyalást, akkor a lehető legtöbbet fogom tenni. Mindenért, ami önöknek és nekünk a legfontosabb.
Clinton elnök: Boris, még mindig sok közös tennivalónk van.
Jelcin elnök: A nukleáris fegyverekről szóló nyilatkozatomat hallották.
Ami a nukleáris kísérletek betiltásáról szólt. Most írtam alá a ratifikációs törvényt. Az Átfogó Atomcsend Szerződésről szóló új megállapodás ratifikálásáról. Nem igaz, Ivanov miniszter úr?
Ivanov miniszter: Ön írta alá a dokumentumokat, amelyekkel elküldték a
Átfogó Atomcsend-szerződést a Dumának felülvizsgálatra.
Jelcin elnök: Nos, mindenesetre legalábbis én hagytam jóvá. Mint mindig.
Clinton elnök: Talán még a kongresszust is rá tudom venni, hogy beleegyezzen. Betartották a szerződést még akkor is, amikor elutasították. Szóval talán van még esély.
Jelcin elnök: Vagy talán csak a bürokraták dolgoznak...
és még nem volt lehetőségük visszaküldeni önöknek. Engem...
feldúlt, hogy aláírta az ABM-szerződés módosításáról szóló törvényt.
Clinton elnök: Nem írtam alá ilyen törvényt. A kongresszus tagjai nem
szeretik az ABM-szerződést. Ha a kongresszus a maga útját járná, akkor
aláásnák a szerződést. Én megpróbálom fenntartani. De szükségünk van a nemzeti rakétavédelemre, hogy megvédjük magunkat a latorállamoktól.
Nekünk nem lehet olyan nemzeti rakétavédelmünk, ami az ABM szerződés módosítása nélkül működik. De én ezt együttműködve akarom csinálni.
Meg akarom győzni őket arról, hogy ez mindkettőnknek jó. A
elsődleges cél a terroristák és a latorállamok elleni védelem. Ez a rendszer Oroszország ellen hatástalan lenne. Mindössze 20 rakéta ellen működne. És... Borisz, szeretném kitalálni, hogyan osszuk meg az előnyöket. Mindannyiunk javára. Hogy húsz év múlva a terroristák ne férhessenek hozzá nukleáris fegyverekhez. Tudom, hogy az emberei nem értenek velem egyet, de én nem ellenzem az ABM-szerződést. Még mindig próbáljuk kitalálni, mi legyen a megoldás technikailag a rakétákkal... de vannak Amerikában olyanok, akik ellenzik ezt az ABM szerződést. Még nem hoztam döntést.
Jelcin elnök: Bill, Bill. Megkaptam az üzenetet. Ön hihetetlenül részletesen leírta ezeket a dolgokat. Elolvastam és elégedett voltam. Még mindig hiszek önben.
Egy dolgot kérek. Csak annyit, hogy adják Európát Oroszországnak. Az USA nem Európában van. Európa legyen az európaiak dolga. Oroszország félig európai és félig ázsiai.
Clinton elnök: Szóval Ázsiát is akarja?
Jelcin elnök: Persze, persze, Bill. Végül is, nekünk kell megállapodnunk mindebben.
Clinton elnök: Nem hiszem, hogy az európaiaknak ez nagyon tetszene.
Illetve, nagyon nem tetszene nekik.
Jelcin elnök: Nem mindenkinek. De én európai vagyok. Itt élek
Moszkvában. Moszkva Európában van, és én szeretem. Mindent elvihetnek tőlem, akár a többi államot is, és biztonságot nyújthatnak nekik. De Európát nem, és ott én biztosítom a védelmet. Nos, nem én. Oroszország fogja biztosítani.
Véget vetünk ennek a csecsenföldi konfliktusnak. Nem hiszem, hogy az összes dolgot komolyan gondoltam, amit a beszédemben mondtam.
Végighallgattam, amit ön mondott. Figyelmesen. Szünetet tartottam közvetlenül előtte. Aztán meghallgattam. Elejétől a végéig. Még azt is meg tudom ismételni, amit mondott.
Bill, komolyan mondom. Adják Európát magának Európának. Európa soha nem érezte magát olyan közel Oroszországhoz, mint most. Nincs vitánk Európával, kivéve talán Afganisztánt és Pakisztánt, amely egyébként csecseneket képez ki. Ezek banditák, fejvadászok és gyilkosok. Amerikai nőket erőszakolnak meg. Levágják a túszaik fülét és más testrészeit. Az ilyen típusú terroristák ellen harcolunk. Ne vádolják meg Oroszországot, hogy túl durván bánunk az ilyen emberekkel. Ott csak két lehetőség van: megölni őket, vagy bíróság elé állítani. Nincs harmadik lehetőség, de bíróság elé állíthatjuk őket, és elítélhetjük őket... 20-25 évre.
Hány amerikait, franciát, britet és németet szabadítottam ki.
akik ott voltak Csecsenföldön az EBESZ égisze alatt? A csecsen gyilkosok nem szeretik az EBESZ szóhasználatát. Itt van az én miniszterem. A védelmi miniszterem. Álljon fel. Nem vesztettünk el egyetlen katonát sem odalent. Mondja meg nekik, Szergejev miniszter úr.
Szergejev miniszter: Jelcin elnök úr, Gudermeszt emberveszteség nélkül tisztították meg. Katonát vagy civilt nem öltek meg. Kivégeztünk 200 banditát. Védelmi miniszterként teljesítettem a tervet, ahogyan azt elmondtam. Átgondoltan tettük. A katonák csak azt kérik: ne állítsák le a hadjáratot. Megígértem ezeknek a srácoknak... minden katonának, marsallnak és tábornoknak, hogy a hadjáratot véghezviszem. Ezek a csecsenek zár alatt vannak. Nálunk van a kulcs. Nem tudnak bejutni, nem tudnak kijutni. Kivéve talán Grúzián keresztül; ez Sevardnadze nagy hibája. És Azerbajdzsánon keresztül; az Alijev hibája. Ők ingáznak ide-oda az iszlám nevében. Mi a vallásszabadság mellett vagyunk, de nem a fundamentalista iszlám oldalán. Ezek a szélsőségesek mindannyiunk ellen vannak. De egyetlen katonát sem vesztettünk Gudermeszben.
Jelcin elnök: Oroszországnak megvan a hatalma, hogy megvédje egész Európát, beleértve a rakétáinkat is. Minden megfelelő szerződést megkötünk Kínával. Nem fogunk atomfegyvereket szállítani Indiának. Ha adunk nekik tengeralattjárókat, azok csak hagyományosak lesznek. Dízel-elektromosak: nem nukleárisak. Ezek a 935-ös osztályból származnának.
Önök is ebben az irányban haladnak. Gondolok itt az ön javaslatára, amit a fegyveres erők is hangoztattak... a hasadóanyagoktól, különösen a plutóniumtól meg kell szabadulni. De mindenféle emberek azon gondolkodnak, hogyan készítsenek bombákat.
Nézze, Oroszországnak megvan az ereje és az intellektusa ahhoz, hogy tudja, mit kezdjen a nukleáris fegyverekkel. Itt van Európa. Ha Ivanov itt marad, akkor parafálja a CFE-szerződést, azonnal aláírja, de az EBESZ alapokmánya szerint... van egy dolog, amivel nem tudok egyetérteni, mégpedig az, hogy humanitárius okok alapján egy állam beavatkozhat a többi ország belügyeibe. Vagy egy másik állam katonai műveletébe.
Berger nemzetbiztonsági tanácsadó: Elnök úr egy külföldi állam hasonló esetben beavatkozhat az Egyesült Államok ügyeibe is. Akár egy másik állam ügyeibe úgyszintén.
Albright miniszter asszony: Így van. A Charta azt mondja, hogy egy adott államon belüli ügyek hatással vannak a többi államra is. Tehát a többi államra is.
Jelcin elnök: Oroszország beleegyezik, hogy kivonja a tulajdonát és
felszerelését Grúziából az új CFE-szerződéssel összhangban. Közös megegyezés alapján. Van egy nyilatkozatom erről. (Ivanov felé néz) Adja át neki. Ma írtam alá, igazából tegnap késő este. Későn tudtam csak dolgozni.
Clinton elnök: Én is.
Jelcin elnök: Tudom, hogy szeret sokáig dolgozni, Bill. Amikor felhív, kiszámolom az időt, és azt mondom magamnak, hogy hajnali 4 óra van és ön hív engem. Így kitisztul az agyam, tehát remekül érzem magam. Nem kritizálom, Bill. Az elnököt bátorítani kell, hogy keményen dolgozzon.
Clinton elnök: Megállapodást fogunk kötni a CFE-ről. Ez nagyon fontos. Ezen már sokat dolgoztunk – valójában hét éve dolgozunk ezen.
Jelcin elnök: Ivanov elvesztette a nyilatkozatot a táskájából. Nem találja a papírt. Azonban a Chartával kapcsolatban az elejétől kezdve át kell néznünk a dolgokat. A Charta készen áll. Amikor azonban a különböző államok elkezdenek belekötni a Charta és a zárónyilatkozat közötti különbségekbe, amelynek a megfogalmazása számunkra elfogadhatatlan, akkor nemet fogunk mondani. És a felelősség ezért teljes mértékben a Nyugatot fogja terhelni.
(Ivanovra néz) Adja ide ezt a dolgot. Ez van ráírva. Papírra van írva, Bill. Kész vagyok aláírni. Ez egy nyilatkozat arról, amiről beszélünk.
Albright miniszter asszony: Néhány állam fel akarja venni a
nyilatkozatba az EBESZ-misszió elfogadására való hajlandóságukat.
Jelcin elnök: Nem, ezt egyáltalán nem fogadhatjuk el. Ezt elintézzük a saját erőinkkel. Csecsenföld a belügyeink közé tartozik. Oroszország belügye. Nekünk kell eldöntenünk, hogy mit teszünk. Miután megtisztítottuk Gudermeszt, jött a muszlim mufti és segítséget kért. Ő azt mondta, hogy utálja Baszajevet, és be kellene tiltani. Ezért ott új vezetőket fogunk alkalmazni. Gondoltam erre. Ezt az ügyet alaposan megfontoltam.
Clinton elnök: A csecsen problémáról. Kevésbé voltam kritikus, mint mások. Ma is megkérdeztem a többieket, hogyan kezelnék ezt a kérdést, ha az ő országukról lenne szó. Ez egy politikai probléma. Lehet, hogy Oroszországon belül az a legjobb ötlet, hogy az európaiak menjenek a pokolba. De a legjobb megoldás az Európával való kapcsolataik számára hosszú távon az, ha kitalálják, hogy milyen politikát akarnak folytatni Európával szemben, és ezt tartsák szem előtt. Csecsenfölddel kapcsolatban is.
Jelcin elnök: (Gyorsan feláll) Bill, a megbeszélésnek vége. 20 percet mondtunk, és már több mint 35 perc telt el.
Clinton elnök: Ez rendben van. Mondhatjuk, hogy az ülésnek vége.
Jelcin elnök: Ez a megbeszélés túl sokáig tartott. Jöjjön el látogatóba, Bill.
Clinton elnök: Ki nyeri a választásokat?
Jelcin elnök: Putyin, természetesen. Ő lesz az utód, Borisz Jelcin utódja. Ő egy demokrata, és ismeri a Nyugatot.
Clinton elnök: Nagyon okos.
Jelcin elnök: Szívós. Van egy belső ereje. Belsőleg kemény, és én mindent megteszek azért, hogy nyerjen... a jogi keretek között, természetesen. És győzni fog. Megteszi. Vele fognak üzletelni. Folytatni fogja a Jelcin-vonalat... a demokrácia és a gazdaság szempontjából, és kiszélesíti az orosz külkapcsolatokat. Megvan az energiája és esze a sikerhez. Köszönöm, Bill.
Az elnök: Köszönöm, Borisz. Jó volt látni önt.
Eddig a jegyzőkönyv, és most gondolkodjunk el. Az világos, hogy Jelcin 1999 novemberében már tudta, hogy Putyint jelölte ki utódnak, és ez így is lett – mondjuk nagyon másként nem is történhetett volna. De figyelmezzünk arra, hogy a kedves, kedélyesnek, bohém iszákosnak tartott Jelcin milyen kemény tárgyalópartner volt, akár még iratok „elvesztésével” is operált, és – már huszonöt évvel ezelőtt! – Európát követelte.Akkor még Dugin egy obskurus, harmadosztályú moszkvai nacionalista volt, abban az időben még Limonov volt ezeknek a köröknek hangadója és a nyomában később (mivel Limonovot két évre lecsukták) Zahar Prilepin. A neo-eurazsianizmus hivatalosan egy szélsőséges, kárhoztatott ideológiának minősült, és mégis: Jelcin Európát és Ázsiát követelte. Mi több, a leiratból ítélve, színjózan fejjel.
Tehát a jelenlegi helyzet akár huszonöt éve is kialakulhatott volna, ha nincs a csecsen háború. Szegény Anna Sztyepanovna Politkovszkaja ezek szerint hiába halt meg – érdekes módon pont Putyin születésnapján, csecsen gyilkos keze által – a dolgokat már hat-hét évvel a halála előtt eldöntötte két nagy hatalmú ember. És akkor a Nyemcov elleni merénylet is érthetővé válik.
Érdemes szem előtt tartani, hogy Clinton mennyire diplomatikus maradt a tárgyalás folyamán mindvégig – nyilván más kultúra gyermeke volt ő, ha gyengeséget is árult el, azt nem az ital, hanem a női nem iránt tette, ami szintén nem méltó egy állami vezetőhöz, de talán mégis kevésbé zavarja meg az ítélőképességet, mint a vodka.
Végső soron azt látjuk, hogy két, állítólag kedves és bohém, a valóságban kőkemény politikus már 1999-ben egyezkedett Európa és Ázsia sorsáról. Pár dolgot el is döntöttek, aztán minden egészen másképp alakult...
Az Európai Uniót fenyegető szabotázs-hullámról érkeznek a hírek, és hát lehet, hogy ennek a tervei már huszonöt éve készen álltak.
Huszonöt évük volt felkészülni.
Miért?
Mert nem figyeltünk oda.
Aki odafigyelt, azt „héjának” nevezték, „háborús uszítónak” – pedig hát csak a nemzetbiztonságot és a külföldi felderítést kellett volna megerősíteni mindenhol. De hát elhittük, hogy Jelcin a kedves, öreg orosz, kicsit nagyon részeges medve, Putyin meg európai értelmiségi.
Mindenkinek jelezni kell: a medve nem plüssmaci, nem egy puha játék, hanem egy kegyetlen, gyakran ragadozó állat, ami gyorsabban fut, jobban úszik és magasabbra mászik akár fán, akár sziklafalon, mint az ember.
Szóval, eszerint kéne viselkedni. Még talán nem késő.
Ha Ukrajna megmenekül: megmenekül Európa is.
De csak akkor.
Ezek tényleg Európára fenik a fogukat.
*Memorandum of Conversation: Meeting with Russian President Yeltsin [Istanbul, Turkey]
