Table of Contents
Nem okos dolog szuperlatívuszokat használni a sajtóban, azt írni, hogy valami a „legnagyobb”, „legjelentősebb”, „legfontosabb”, ugyanis másnap jöhet olyan hír, ami megcáfolja ezt az állítást, hiszen nagyobb, jelentősebb vagy fontosabb az előzőnél. Most még sincs más lehetőség. A bemutatásra kerülő történet a huszonegyedik századi Oroszország legkomolyabb botránya.
Ha úgy vesszük, ez az orosz Pegasus-ügy, hasonlóképpen bonyolult is, de mégis átláthatóbb, mert rendelkezésre áll a teljes kiszivárgott információmennyiség. Mely bepillantást nyújt az orosz cenzúra működésébe és belső kommunikációjába. Kezdjük azzal, hogy mit tudunk?
Lapunk is megírta tavaly novemberben*, hogy a Cyberpartisans nevű belarusz hackercsoport azt állította, hogy feltörték a Rádiófrekvenciás Főközpont belső hálózatát, és több mint két terabájt mennyiségben töltöttek le dokumentumokat, levelezést és az alkalmazottak e-mailjeit, valamint a felügyeleti rendszereket. Bizonyítékként képernyőmentéseket mutattak be az alkalmazottak messenger-üzeneteiről és levelezéséről, valamint a megbízásokat tartalmazó belső dokumentumokról. A „kiberpartizánok” azt is állították, hogy a munkaállomások titkosításával megzavarták a Főközpont munkáját. A központ maga is megerősítette a kibertámadást, de azt mondta, hogy a hackerek „nem jutottak hozzá érzékeny információkhoz vagy kritikus infrastruktúrához”. A partizánok viszont azt állítják, hogy a megszerzett anyag bizonyítja „mindazok kiterjedt megfigyelését és ellenőrzését, akik az elmúlt húsz évben felszólaltak a Putyin-rezsim ellen”.
A hacktivisták hónapokig a rendszeren belül maradtak, mielőtt felfedezték volna őket. Senki sem figyelt a kiberpartizánokra, miközben az összes alkalmazottat és annak tevékenységét figyelték. A hackertámadás bejelentése után a hackerek még mindig hozzáférhettek a belső levelezéshez. Azt mondták, hogy pánikot láttak a vezetőség és az adminisztrátorok, valamint a személyzet körében. Az alkalmazottak attól tartottak, hogy adataikat eladják vagy nyilvánosságra hozzák.
Mindazt, amit a hackelésből megszereztek, továbbították a Süddeutsche Zeitung, a Vazsnije Isztorii és más orosz médiumok újságíróinak. A kiszivárogtatás az „Orosz cenzúra dokumentumai” (RussianCensorFiles) nevet kapta.
Mivel foglalkozik a Rádiófrekvenciás Főközpont?
Épp a rádióhoz és a frekvenciához van a legkevesebb köze, de ezt ne csodáljuk egy olyan országban, ahol régebben fegyvergyárakat neveztek el a békéről és kolhozokat Leninről, aki pedig nem sokat szántott-vetett életében.
Moszkva Zamoszkvorecsje negyedében, a Derbenevszkaja rakparton áll egy feltűnésmentes, kétszintes, vörös téglából épült épület. Megjelenésében egy régi üzemcsarnokra hasonlít, amelyet divatos loftként alakítottak át. A bejárat előtt egy tábla áll: „Szövetségi Állami Egyesített Vállalat Rádiófrekvenciás Főközpont”. (A továbbiakban, mivel a rövidítése oroszul is, magyarul is kezelhetetlen, használjuk rá a „Főközpont” kifejezést).
A vállalat honlapján azt állítja, hogy fő feladata a rádiófrekvenciák megfelelő használatának biztosítása. Azonban, ahogyan az „Orosz cenzúra dokumentumai” feltárták, a főközpont munkatársainak van még egy fontos kormányzati funkciója. Minden nap reggel fél kilenctől kezdve figyelik az internetet, hogy megtalálják a hatóságokra veszélyes publikációkat, és biztosítják – ez nagyon fontos – az orosz szervek titkos, belső kommunikációját. Adminisztrációs szempontból a Roszkomnadzor alá tartozik a Főközpont, ami az orosz kommunikációban élet és halál ura, sőt: nagy része van abban, ha valakit „idegen ügynökké” nyilvánítanak.
A hackerek szerint azért választották az Roszkomnadzort a támadáshoz, mert az ügynökség „az orosz elnyomó gépezet legfontosabb eleme”.
„Mindent és mindenkit megfigyelnek az interneten, és amint bármilyen jogsértést észlelnek, ezt az információt közvetlenül az FSZB-nek, a Roszgvargyijának, a Szövetségi Gárdaszolgálatnak stb. küldik, hogy ügynökeiket azonnal az adott régióba küldjék, ahol a rezsim stabilitását egyre nagyobb potenciális veszély fenyegeti. A rezsim sikeresen elfojt minden alternatív mozgalmat, vagy akár csak az engedetlenség gondolatát”
– magyarázták álláspontjukat a Süddeutsche Zeitung újságíróinak.
A Főközpontot 2008-ban rendelték a Roszkomnadzor alá, 2014. májusában kapta meg új, mostani feladatát – „a jogszabályok betartásának ellenőrzése a Roszkomnadzor meghatározott tevékenységi területein”. A Főközpontnak nyolc fiókja van, összesen mintegy ötezer alkalmazottal. 2022-ben az intézmény 20,5 milliárd rubelt költött, ebből közel 16 milliárdot a szövetségi költségvetésből. A kezdő alkalmazottak körülbelül 40 000 rubelt keresnek, míg az osztályvezetők fizetése meghaladja a 100 000 rubelt, a bónuszok nélkül.
Érdemes még megjegyeznünk, hogy a Vazsnije Isztorii három részes cikksorozatot közöl az adatok elemzésének november óta tartó eredményéről, de mindhárom részt egyszerre publikálták, valószínűleg óvatosságból, nehogy az első rész megjelenése után a másik kettő közreadását megakadályozzák az illetékes szervek.
Annyit még tudnunk kell a műszaki háttérről, hogy az információk többsége a belső levelezésből származik. 2019-ben a Roskomnadzor megbízta a Főközpontot egy biztonságos és titkos üzenetküldő szoftver kifejlesztésével a Belügyminisztérium, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat, a Főügyészség és a Rosgvardia képviselőivel való gyors kommunikáció érdekében – „a válaszidő felgyorsítása és a különböző jogsértések, gyűlések elleni fellépés érdekében”. A projekt neve „Gyors Kommunikációs Kabinet” lett. Az üzenetküldő kialakítása nem sokban különbözik a nyilvános társaitól: balra a csevegések listája, középen az üzenet mező, jobbra pedig a résztvevők nevei (beleértve a munkahelyüket is). A szoftverben minden csevegés csoportos csevegés, és témákra van felosztva. A Kabinet rendelkezik böngésző alapú verzióval és mobilalkalmazással, valamint lehetőség van privát üzenetek küldésére.
Sok pontos menürendszer kategorizálja a tematikus beszélgetéseket, hogy el is lehessen igazodni a felületen, ezt itt és most nincs hely ismertetni, de lényegében véve a különböző „kihágások” szerint csoportosítja a levelezést. 2022 júliusában a Kabinet felhasználóinak száma közel 1000 volt. Köztük: a Roszkomnadzor (továbbiakban: RKN) és a Főközpont, a Belügyminisztérium, a Roszgvargyija, a Főügyészség, az Elnöki Adminisztráció, a regionális kormányok, az FSZB és az FSZO alkalmazottai. Figyelemre méltó, hogy a Szövetségi Biztonsági Szolgálatból csak egy „Alkalmazott alkalmazott” nevű felhasználót regisztráltak a rendszerben – valószínűleg a biztonsági szolgálat alkalmazottai ugyanazt az egy fiókot használják, hogy ne kerüljön nyilvánosságra a nevük. A „Kabinet” használatának két éve alatt a Főközpont munkatársai több mint 44 ezer jelentést és anyagot továbbítottak a Belügyminisztérium és a Legfőbb Ügyészség különböző szervezeti egységeinek a „szélsőségességről, terrorizmusról és tiltakozó tevékenységről” – átlagosan 90 anyagot munkanaponként. A háború kezdete után pedig az RKN 182 „szövetségi és regionális szintű véleményformálóra” vonatkozó anyagot továbbított a Belügyminisztériumnak.
Jelenleg csak három főbb témakör elemzése lehetséges a mérhetetlen mennyiségű adatból, ezek:
- az „idegen ügynökök” kiválasztása
- a Vlagyimir Putyinra vonatkozó, negatív hangvételű írások szűrése
- az orosz nyelvű vagy orosz tárgyú internetes kommunikáció tervezett megfigyelése mesterséges intelligencia segítségével, nem csak Oroszországban, hanem az egész világon is
Mi a helyzet az „idegen ügynökökkel”?**
Az adatbázis alapján az, hogy többen vannak, mint ahányan vannak. Érdekes és abszurd állapot. A legújabb szabályozás szerint bárki „idegen ügynöknek” minősülhet, akivel kapcsolatban akár csak a gyanú is felmerül, hogy „idegen befolyás” alá került, azt pedig megfigyelés útján kívánják bizonyítani. Kezdetben, 2020-ban csak öt orosz állampolgárt minősítettek így, most már minden pénteken új idegen ügynökök kerülnek fel a listára, és több mint kétszáz ember szerepel rajta. Azonban, mint kiderült, ez csak egy kis töredéke azoknak, akiket az RKN nyomon követett és referenciákat állított össze róluk, hogy külföldi ügynökként ismerjék el őket.
A Főközpont kiszivárgott adatai között találtak egy listát azokról a személyekről és szervezetekről, akikről az ügynökség munkatársai ilyen tanúsítványokat állítottak ki. Ezek közül néhányat már felhasznált az Igazságügyi Minisztérium az oroszok külföldi ügynökként való elismerésére, míg mások még mindig várnak az „elismerésre”.
Miért nem használták még fel rendeltetésszerűen a 2021-ben kiállított tanúsítványokat? Még az RKN munkatársai sem tudják pontosan. A személyek, médiumok és más jogi személyek külföldi ügynökként való elismeréséről szóló egyik jelentés szerint a személyzet egy év alatt (2020. októberétől 2021. októberéig) 704 tanúsítványt készített (beleértve a médiumokat, jogi és magánszemélyeket, valamint a be nem jegyzett egyesületeket és mozgalmakat). 504 „ügynök” vár a sorára, vagyis megbélyegzésére, kérem!
A referenciák elkészítése mellett a Főközpont munkatársai részt vesznek az úgynevezett LOM-ok – véleményvezérek – nyomon követésében is. A LOM 472 személyt sorol fel tevékenységük leírásával és az összes elérhető közösségi médiafiókjuk linkjével.
Eddig az emberek és a médiumok nyomon követése a külföldi ügynökként való elismerés és a blokkolás érdekében nagyrészt manuálisan történt. A Főközpont belső jelentése szerint a jelenlegi erőfeszítések csak az ukrajnai teljes körű invázió kezdete óta az RKN „több mint 136 000 illegális anyag terjesztését állította le, amelyek célja az orosz társadalom destabilizálása volt az ukrajnai különleges katonai művelet hátterében, beleértve a félrevezető, társadalmilag releváns információkat és a tömeges zavargásokra való felhívásokat tartalmazó anyagokat”. Ezen kívül „68 orosz ellenzéki forrás honlapjához (...) és több mint 540 ukrán honlaphoz való hozzáférést korlátozták”. A jövőben az RKN azt tervezi, hogy automatikusan monitorozza az elismert és potenciális külföldi ügynökök és LOM-ok közösségi média-fiókjait. És nem csak személyalapú, hanem tematikus megfigyelés is várható: egyes témákat mindenképpen és mindenhol figyelni fognak. Így megeshet, hogy olyan emberek is „külföldi ügynökké” válnak Oroszországban, akik soha a lábukat orosz földre nem tették.
A Kreml a cenzornak egy másik fontos funkciót is kijelölt: legyenek Vlagyimir Putyin személyes digitális szeme. Az RKN-en belül működő Főigazgatóság több, mint ezer alkalmazottja minden nap – néha hétvégén és ünnepnapokon is – azzal van elfoglalva, hogy átfésüljék az internetet Putyint sértő oldalak után. Az összes jelentést ezután „felküldik” az elnöki adminisztrációnak és a biztonsági szolgálatoknak a már említett „Kabinet” útján.
Elvileg ez az „információs feszültségpontok” meghatározását szolgálja (más „negatív hírek” követése mellett), ez egy másik kifejezés a társadalomban reakciót kiváltó publikációk terjesztésére. Ilyennek tekintik a Szabadság Rádiót/Szabad Európát, melynek kiterjedt hálózata működik az Oroszországi Föderációban, de tulajdonképpen a nem kormánypárti média egészét is. Mindenesetre Putyin a legjobban a Szabadság Rádióra haragszik, mert „Beszlán hóhérának” nevezték.
2022. februárja óta a Putyinról szóló negatív hangvételű publikációk fő témája az ukrajnai háború volt. „A legtöbb esetben a szerzők azt írták, hogy az orosz elnök „kirobbantotta a háborút” azzal, hogy „illegálisan behatolt” egy szomszédos ország területére, halálba küldte az orosz katonákat, kiprovokálta a nyugati államok Oroszország elleni szövetségét, és teljes mértékben felelős minden gazdasági, politikai és elszigetelődési következményért, mert úgy döntött, hogy különleges műveletet indít” – így jellemezték a Főközpont munkatársai a háború első hónapjának egyik jelentésében a médiadiskurzust. Az orosz cenzúra az információs források széles skáláját figyelte meg, a nagy külföldi médiumok (CNN, Fox News, Financial Times) honlapjaitól kezdve a névtelen Telegram-csatornákig (pl. General SVR).
A Főközpont belső dokumentumai szerint a legtöbb kritika Putyint tavaly ősszel érte a mozgósítás, a 70. születésnapja és a krími híd bombázása kapcsán. Ez idő alatt a munkatársak hetente több mint ezer kritikus üzenetet találtak az elnökről. A háború mellett naponta figyelemmel kísérték a Putyin „kritikus egészségi állapotáról” szóló jelentéseket. Az elnök romló egészségi állapotáról szóló információdömping megfigyelésének feladatát teszt feladatként osztották ki a Főközpont megfigyelési osztályán betöltendő pozíciókra pályázóknak.
De miért fontos Putyinnak a népszerűség? Hiszen ő az Oroszországi Föderációban az Abszolút Hatalom! Nos, Abbasz Galljamov politikai elemző megmagyarázza:
„A népszerűség fontos minden vezető számára, beleértve Putyint is. Egy rezsim csak akkor fenntartható, ha a választók egy jelentős csoportjának támogatására támaszkodhat. Nem lehet olyan stabil rendszert építeni, amely csak a szuronyokra támaszkodik. Ha a néped gyűlöl téged, akkor a biztonsági erők egy bizonyos ponton egyszerűen megszabadulnak tőled, feleslegessé válsz számukra. A népszerűség nem csak a felkelés, a forradalom, a „narancsos” forgatókönyv megelőzésének egyik módja, hanem annak is, hogy ne kerüljünk a hatalmi apparátustól való függőségbe. Egy politikus csak akkor válik igazán függetlenné a szilovikoktól, ha a kormányzáshoz nincs szüksége a szolgáltatásaikra.”
Itt fontos technikai részlethez érünk. A Főközpont a Brand Analytics, egy média- és közösségi médiafigyelő rendszer segítségével, valamint manuálisan kíséri figyelemmel az elnökkel kapcsolatos kritikus publikációkat. A Putyinról szóló történetekre keresett kulcsszavak: „kopasz törpe”, „puylo”, „PutyinVor”, „főkorrupt”, „Putler”, stb. Az orosz cenzorok szerint a „palota” szó a Putyinról szóló kiadványokban szintén sértőnek minősül. A gyalázkodó nyelvezet mellett az RF cenzorainak a sértő képeket is keresniük kell, például „az elnököt negatív karakterek hez hasonlítják” (Hitler, terrorista, tolvaj, vámpír, pedofil vagy mániákus). Ezenkívül az orosz cenzorok olyan képeket is kerestek, amelyek Putyint nőként, „homoszexuálisként”, ábrázolják.
Ebben az a fontos, hogy míg a kulcsszó-alapú keresés mehet algoritmus alapján is, a képek minősítésére csak intelligencia képes – emberi vagy mesterséges. Ez vezet át a következő témakörhöz.
Az orosz nyelvű vagy tárgyú adatforgalom figyelése bel- és külföldön
Az RKN alkalmazottainak évek óta nagyrészt kézzel kell keresniük az „illegális információkat”: a rendelkezésükre álló szoftverek csak kulcsszavak alapján tudják kiszűrni az anyagokat, és ezután az egyénre hárul az anyag kétszeri ellenőrzése. Nagyon korlátozott azoknak a témáknak a száma, amelyekben a szoftver „tiltott anyagok” után kutat. A vezetőségnek nem tetszett, hogy a kézi keresés nem elég hatékony, és hogy az RKN mindig néhány lépéssel le van maradva, nem tud lépést tartani az internetes publikációk sebességével. Egyszerűen nem volt elég emberük ennyi munkához. Amikor az egyik alkalmazottat felettesei arra kérték, hogy alkosson valami kreatívat arról, hogyan lehetne javítani a munkán, az e-mailben frappáns választ adott:
„Szeretnénk kreatívak lenni, de jelenleg nincs hozzá elég kezünk vagy ujjunk.”
Nyilvánvaló, hogy az RKN saját mesterséges intelligenciát kell fejlesszen, ha tovább akarja folytatni tevékenységét. Ennek a „Vepr”, vagyis „Vadkan” lenne a neve (talán, mert sok minden kitúrására tervezik), fő feladatai: a közösségi hálózatokban és a médiában található anyagok elemzése, és ezen elemzés alapján az úgynevezett „információs feszültségpontok” azonosítása, valamint a helyzet előrejelzésének felépítése, az információterjesztés forgatókönyveinek előrejelzése és „információs fenyegetéssé alakítása”, hogy aztán az adatokat továbbítsa az „arra jogosult szerveknek”.
Tehát nem csak az észlelés a dolga, hanem azt is meg kellene jósolni, hogy egy-egy információ mennyire fog elterjedni, mennyire lehet veszélyes. Minden főszerkesztő odaadná érte a fél karját.
A Főközpont megbízta a Moszkvai Fizikai és Technológiai Intézet (MIPT) szakértői, kutatói és mérnöki csoportját, amelyet Konsztantyin Voroncov, a gépi tanulás és digitális humán tudományok tanszék vezetője vezetett, hogy vizsgálják meg egy ilyen rendszer létrehozásának lehetőségeit. A Voroncov csapata által készített jelentés szerint a munkájuk megkezdése előtt tanulmányozták az internet cenzúrázásának meglévő módjait. A kutatókat mindenekelőtt Kína tapasztalatai érdekelték, mert „a kínai internetes cenzúra programot lehet ma a világon a legkifinomultabbnak tekinteni”.
A kiszivárgott adattömegben megtaláljuk az állandóan figyelni és elemezni kívánt százegy témakört, ezt most hely hiányában nem lehet bemutatni, de az élet minden területét felölelik.
Azzal, hogy a Vepr adatokat szerez arról, hogy ki a rezsim barátja és ki az ellensége, és milyen napirendet követ, valamiféle lehetséges előrejelzést kell adnia arról, hogy mi követheti az újságírók és a közösségi média felhasználók reakcióját. Ennek érdekében az RKN a Vepr segítségével „teljes képet szeretne kapni a nyilvános szerepvállalásokról az egyének társadalmi profiljával”, valamint a közösségi médiában létrehozott pszichológiai profilokat azokról, akik információt terjesztenek. „Amennyiben a forrás egy médium, annak finanszírozását ellenőrizni kell a „külföldi ügynök” tevékenység vonatkozásában. Fontos megjegyezni, hogy a megelőző ellenintézkedés fő munkáját az információ terjesztője és nem a fogyasztói ellen kell végezni.” – áll a Vepr műszaki dokumentumaiban.
A tervek szerint a Vepr 2024. végére válik működőképessé. Az ukrajnai háború miatt azonban erre később kerülhet sor. Az egyik elküldött levélben Denisz Kaszimov, a digitális átalakulásért felelős részleg vezetője azt írta, hogy a „jelenlegi gazdasági helyzet szankciós nyomása” miatt nehéz pontos határidőt mondani. Kaszimov szerint nincs elég szakember a feladatra. „Azok a piaci szakértők, akik egyáltalán képesek ezt a munkát elvégezni, jelenleg az orosz kormányszervek különösen fontos felkéréseinek teljesítésére vannak szerződtetve az orosz fegyveres erők Ukrajnában zajló különleges műveletei közepette” – áll az alkalmazott levelében.
A képfelismerő rendszernek, melyet Oculusnak neveztek el (nincs köze az Oculus Rifthez) naponta 200 000 képet kell elemeznie. A tervek szerint 2022. és 2024. között 445 millió rubelt költenek rá. A szakminisztérium 2022. augusztusában rendelte meg a rendszer fejlesztését az orosz Action HDC cégtől 58 millió rubelért. Akkoriban a szakértők azt mondták, hogy lehetetlen lenne ilyen rövid idő alatt (2022. decemberéig) és ilyen összegért ilyen összetett rendszert megvalósítani.
Az Oculus feladat meghatározásának belső melléklete rögzíti, hogy milyen jogsértéseket kell találnia az interneten található képeken és videókon. A terrorizmusra, kábítószerekre és öngyilkossági módszerekre vonatkozó információk mellett a rendszernek észlelnie kell a gyűlésekre való felhívásokat és azok jóváhagyását, „a kormány erőszakos megdöntésére való indoklást, felhívásokat”, valamint az elnököt ért sértéseket („fotóbotrányok, demotivációk, karikatúrák, szexuális cselekmények”), a róla szóló obszcén kifejezéseket és „az elnök negatív karakterekkel való összehasonlítását és tevékenységének elítélését (például Hitler, vérfarkas, diktátor, rasszista, áruló)”.
A dokumentum megjegyezte, hogy a „kormány erőszakos megdöntésének indoklásával és a kormány erőszakos megdöntésére való felhívással”, az elnök megsértésével és szélsőségességgel való vádolásával kapcsolatos tételek 2022. február 17-én kerültek be a dokumentumba – egy héttel azelőtt, hogy Oroszország teljes körű inváziót indított Ukrajna ellen.
2022. februárjában Alekszandr Fedotov, a tudományos és technológiai központ vezetője és Roman Korosztaszov, az elemzési osztály vezetője bemutatta az Oculus makettjét. Elmondása szerint a rendszer felismerte például a csukló vágásokat, a tiltott jelképeket és képes volt azonosítani egy maszkos férfit. A tiltakozó tevékenység azonosításával kapcsolatban nem mutattak ki eredményeket.
Az RKN által fejlesztett összes média-, közösségi média- és keresőmotor-elemzési projektet egyetlen rendszerbe tervezik összevonni, amelynek középpontjában a mesterséges intelligencián alapuló egységes anyagelemző modul áll. A kiszivárgott dokumentumokból kiderül, hogy az RKN tervei az internet mesterséges intelligenciát alkalmazó teljes cenzúrájáról még messze vannak. Az azonban egyértelmű, hogy az új funkciók és rendszerek bevezetésével egyre nagyobb mértékben fogják megfigyelni azokat, akik az orosz rezsim számára hátrányos módon merik felemelni a szavukat.
Képes lenne bármit is tenni az RKN az Oroszországi Föderáció határain kívül az általa kellemetlennek talált online tevékenység ellen?
Egyelőre nem sokat, ennek nincsenek meg a jogi lehetőségei. Sok függ Oroszország politikai, katonai és gazdasági súlyától a jövőben, ugyanis ha jogilag nem is vonhat felelősségre külföldi állampolgárokat, ha megnyeri a háborút, egy győztes, gazdag és domináns orosz állam képes lehet rávenni a tech-óriásokat zsarolás útján egyes felhasználók szankcionálására. Más kérdés, hogy a Vepr fejlesztése – amint az összes orosz mesterséges intelligenciáé is – ólom léptekkel halad a megfelelő hardver hiánya miatt, és a jelenlegi geopolitikai helyzetben előbb várható a putyini rendszer összeomlása, mint ennek a vállalkozásnak a sikere.
Összegezve: elég sok mindent megtudtunk a kiszivárgott adatokból az orosz rendszer működéséről, és biztos, hogy Moszkvában most nagy inkvizíció lesz, első sorban az RKN-nél, másodsorban a Főközpontban. Hiszen szó szerint hónapokig nem vették észre, hogy minden szavukat, betűjüket látják.
Mindenesetre az ügy perspektívái hátborzongatóak.
Valóban nem túlzás az orosz Pegasusnak nevezni.
*Cyber Strike Against Systems Of The Main Radio Frequency Center Of Roskomnadzor
**Око государевой цензуры
***Как Роскомнадзор власть Путина бережет
****Внутри машины цензуры
