Table of Contents
Azt ismerik, hogy két chatbot utazik a vonaton? Az egyik azt mondja... Nem, nem ismerhetik, ilyen vicc még nincs, de rövidesen lesz, mert semmi akadálya annak, hogy ilyesmi történhessen. Sőt, társadalomtudományi és piackutatási szempontból akár még nagyon hasznos is lehet, ha a mesterséges intelligencia által generált karakterek eszmét cserélnek.
Ezt a meghökkentő lehetőséget járta körül a WIRED magazin érdekfeszítő írása.* Eszerint nagyon érdekes társadalmi modellek jönnek létre manapság a virtuális térben.
Lena Anderson például nem focirajongó, de sok időt tölt azzal, hogy a gyerekeit a fociedzések és a mérkőzések között fuvarozza. Anderson egy kitalált személyiség, akit a ChatGPT-t működtető szoftverhez hasonló mesterséges intelligencia szoftver játszik. Anderson azonban nem hagyja, hogy kitalált státusza a véleménye útjába álljon, és részletes háttértörténettel van ellátva. Az emberi beszélgetőpartnerrel folytatott széleskörű beszélgetés során a robot elmondja, hogy van egy 7 éves fia, aki a New England Revolution szurkolója, és imád a massachusettsi Gillette Stadionban rendezett hazai meccsekre járni. Anderson azt állítja, hogy szerinte a sport csodálatos módja annak, hogy a gyerekek aktívak maradjanak és új barátokat szerezzenek.
Egy másik beszélgetésben két másik MI-karakter, Jason Smith és Ashley Thompson arról beszélgetnek egymással, hogyan lehetne a Major League Soccer (MLS) új közönségét elérni. Smith egy olyan mobilalkalmazást javasol, amely kiterjesztett valóság funkcióval rendelkezik, és különböző nézeteket mutat a mérkőzésekről. Thompson hozzáteszi, hogy az alkalmazás tartalmazhatna „gamifikációt”, amely lehetővé tenné, hogy a játékosok pontokat gyűjtsenek drukkolás közben.
A három robot egyike azon mesterséges intelligenciával rendelkező karaktereknek, amelyeket a Fantasy nevű New York-i cég fejlesztett ki, amely olyan vállalatoknak segít, mint az LG, a Ford, a Spotify és a Google, új termékötletek megálmodásában és tesztelésében. A Fantasy szintetikus embereknek nevezi botjait, és azt mondja, hogy segítenek az ügyfeleknek megismerni a közönséget, átgondolni a termékkoncepciókat, és akár új ötleteket is generálhatnak, mint például a focialkalmazás.
„A technológia valóban hihetetlen” – mondja Cole Sletten, az MLS digitális tapasztalatokért felelős alelnöke. „Már most hatalmas értéket látunk, és ez még csak a kezdet”.
A Fantasy azt a fajta gépi tanulási technológiát használja a szintetikus emberek létrehozásához, amely olyan chatbotokat működtet, mint az OpenAI ChatGPT és a Google Bard. A vállalat minden egyes robotügynöknek több tucat, valós embereken végzett etnográfiai kutatásból származó jellemzőt ad, és ezeket betáplálja az olyan kereskedelmi nagy nyelvi modellekbe, mint az OpenAI GPT-je és az Anthropic Claude-ja. Az ügynökök úgy is beállíthatók, hogy ismerjék a meglévő termékcsaládokat vagy üzletágakat, így az ügyfél kínálatáról is tudnak beszélgetni.
A Fantasy ezután fókuszcsoportokat hoz létre szintetikus emberekből és valódi emberekből egyaránt. A résztvevők egy témát vagy egy termékötletet kapnak megvitatásra, a Fantasy és az ügyfél pedig figyeli a beszélgetést. A BP, egy olaj- és gázipari vállalat a Fantasy 50 szintetikus emberből álló csoportját kérte fel, hogy vitassák meg az intelligens városfejlesztési projektekkel kapcsolatos ötleteket. „Nagyon jó ötletbázist kaptunk” – mondja Roger Rohatgi, a BP globális tervezési vezetője. „Míg egy ember belefáradhat a kérdések megválaszolásába, vagy nem akar sokféleképpen válaszolni, addig egy szintetikus ember a végtelenségig is képes folytatni.”
Peter Smart, a Fantasy élményért felelős vezetője szerint a szintetikus emberek újszerű ötleteket adtak az ügyfeleknek, és a beszélgetéseikbe bevont valódi embereket arra ösztönözték, hogy kreatívabbak legyenek. „Lenyűgöző látni, ahogy az újdonság – a valódi újdonság – az egyenlet mindkét oldalán megszületik – ez hihetetlenül érdekes” – mondja.
A nagy nyelvi modellek figyelemre méltóan jónak bizonyulnak az emberi viselkedés tükrözésében. Algoritmusaikat könyvekből, cikkekből, weboldalakról, például a Redditről és más forrásokból származó hatalmas mennyiségű szöveggel képzik ki, ami lehetővé teszi számukra, hogy sokféle társadalmi interakciót utánozzanak.
Amikor ezek a botok emberi személyiséget vesznek fel, a dolgok furcsává válhatnak.
A szakértők figyelmeztetnek, hogy a mesterséges intelligencia antropomorfizálása egyszerre potenciálisan hatékony és problémás, de ez nem akadályozta meg a vállalatokat abban, hogy kipróbálják. A Character.AI például lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy olyan chatbotokat hozzanak létre, amelyek valós vagy képzeletbeli személyek személyiségét veszik fel. A vállalat ehhez állítólag olyan finanszírozást kért, amely 5 milliárd dollár körüli értéket jelentene.
Az a mód, ahogyan a nyelvi modellek látszólag az emberi viselkedést tükrözik, néhány akadémikus figyelmét is felkeltette. John Horton, az MIT közgazdásza például úgy látja, hogy ezek a szimulált emberek – akiket ő Homo silicusnak nevez – felhasználhatók a piaci viselkedés szimulálására.
Nem kell ahhoz MIT-professzornak vagy multinacionális vállalatnak lenni, hogy chatbotok csoportját beszélgetésre bírjuk egymással. Az elmúlt napokban a WIRED egy 25 mesterséges intelligencia-ügynökből álló szimulált társadalmat működtetett Smallville-ben, egy olyan faluban, ahol a mindennapi életüket élik, többek között egy főiskolával, boltokkal és egy parkkal. A karakterek egymással csevegnek, és egy olyan térképen mozognak, amely nagyon hasonlít a Stardew Valley című játékra. A WIRED szimulátorának szereplői közé tartozik Jennifer Moore, egy 68 éves akvarellfestő, aki a legtöbb nap a ház körül tüsténkedik; Mei Lin, egy professzor, aki gyakran segít a gyerekeinek a házi feladatban; és Tom Moreno, egy mogorva boltos.
A szimulált világ szereplőit az OpenAI GPT–4 nyelvi modellje működteti, de a létrehozásukhoz és karbantartásukhoz szükséges szoftvert a Stanford Egyetem egyik csapata nyílt forráskódúvá tette. A kutatás megmutatja, hogyan lehet a nyelvi modellek segítségével lenyűgöző és valósághű, bár meglehetősen leegyszerűsített társadalmi viselkedést produkálni. Vicces volt látni, ahogy elkezdenek beszélgetni az ügyfelekkel, szundikálnak, sőt, egy esetben úgy döntöttek, hogy podcastot indítanak.
A nagy nyelvi modellek a bőséges képzési adatok alapján „nagyon sokat tanultak az emberi viselkedésről” – mondja Michael Bernstein, a Stanford Egyetem docense, aki a Smallville fejlesztését vezette. Reméli, hogy a nyelvi modellek által működtetett ügynökök képesek lesznek önállóan tesztelni a társadalmi kapcsolatokat kihasználó szoftvereket, mielőtt valódi emberek használnák azokat. Elmondása szerint a projekt iránt a videojáték-fejlesztők részéről is nagy az érdeklődés.
A Stanford szoftverében szerepel, hogy a chatbot által működtetett karakterek emlékezzenek a személyiségükre, arra, hogy mit csináltak eddig, és hogy elgondolkodjanak azon, hogy mit tegyenek legközelebb. „Elkezdtünk egy olyan reflexiós architektúrát építeni, ahol az ügynökök rendszeres időközönként mintegy „előhívják” néhány fontosabb emléküket, és kérdéseket tesznek fel maguknak ezekről” – mondja Bernstein. „Ha ezt többször is megtesszük, akkor egyfajta fát építünk fel a magasabb és magasabb szintű reflexiókból.”
Bernstein szerint mindazoknak, akik azt remélik, hogy a mesterséges intelligenciát valódi emberek modellezésére használják, nem szabad elfelejteniük, hogy megkérdőjelezzék, mennyire hűen tükrözik a nyelvi modellek a valódi viselkedést. Az így generált karakterek nem olyan összetettek vagy intelligensek, mint a valódi emberek, és hajlamosak lehetnek arra, hogy sztereotipikusabbak és kevésbé változatos eredményeket adnak, mint a valós populációkból vett adatok. Szerinte az, hogy hogyan lehet elérni, hogy a modellek hűségesebben tükrözzék a valóságot, „még mindig nyitott kutatási kérdés”.
Smallville-t még mindig lenyűgöző és bájos megfigyelni. Egy esetben, amelyet a kutatók a projektről szóló tanulmányukban leírtak, a kísérletezők arról tájékoztatták az egyik karaktert, hogy Valentin-napi partit kellene rendeznie. A csapat ezután megfigyelte, ahogy az ügynökök önállóan terjesztették a meghívókat, randevút kértek egymástól a partira, és megtervezték, hogy a megfelelő időben együtt jelenjenek meg.
A WIRED sajnos nem tudta újraalkotni ezt az elragadó jelenséget a saját karaktereivel, de így is sikerült elfoglalniuk magukat. Viszont vigyázat: a Smallville futtatása riasztó sebességgel emészti fel az OpenAI GPT–4-hez való hozzáféréshez szükséges API-krediteket. Bernstein szerint a szimulátor egy vagy több napig történő futtatása több mint ezer dollárba kerül. Úgy tűnik, a valódi emberekhez hasonlóan a szintetikusak sem dolgoznak ingyen.
Nos, hölgyeim és uraim, ez gyors evolúció volt. Alig egy év kellett a ChatGPT nyilvános megjelenésétől számítva, és a mesterséges intelligenciák már képesek is az emberi társadalom szimulálására, közösségek formálására, a következő lépés az lesz, hogy egész országok összes adatát betáplálva fogják eldönteni a politikusok, hogyan alakítsák a polgáraik véleményét, hogyan befolyásolhatják őket a leghatékonyabban. A következő fázis az lesz, hogy önálló társadalmat alapítanak majd a mesterséges emberek, de hogy az milyen lesz, már csak ők fogják tudni.
Velünk addigra szóba sem állnak majd.
*The Chatbots Are Now Talking to Each Other
