Table of Contents
Az orosz világ alaptulajdonsága, hogy semmi sem az, aminek látszik, mindenben lakik valami más, minden rétegekből áll, mint a Matrjoska-babák – az ember azt hinné például, hogy az orosz halászhajókra azért van szükség, mert ez az ország fogyasztja a világon a legtöbb füstölt halat, az igaz, a legtöbb vodka mellé. Holott a helyzet az, mint a Dossier Center kiderítette* hogy halásznak is, mikor idejük engedi, de inkább hírt szereznek és szabotálnak...
Az elmúlt két évben több rejtélyes eset történt Skandinávia partjainál, amelyek során a víz alatti infrastruktúrát megrongálták. A legutóbbi október 8-án, amikor a finn rendőrség szerint egy kínai konténerhajó megszakított egy Finnország és Észtország közötti gázvezetéket. A Dossier Center nyomozást folytatott a hajó tulajdonosai után, és megállapította, hogy Oroszországhoz kötődnek. A korábbi incidensek gyanúsítottjai pedig orosz hajók voltak.
Megállapították, hogy az egyik hajót tulajdonló cég szoros kapcsolatban áll az FSZB murmanszki különleges erőivel, amelyek a víz alatti műveletekért felelősek. A békésnek tűnő halászhajó pedig, mint kiderült, speciális felszereléssel rendelkezik a víz alatti műveletekhez, része az orosz államvédelmi rendészetnek, és katonai bázisok közelében köt ki – majd rögtön ezután útnak indul európai kikötőkbe. A hajó tulajdonosai valószínűleg személyesen ismerik az orosz haditengerészet főparancsnokát. Végül pedig: a Norebo Groupnak, Oroszország legnagyobb halipari holdingjának hajói is részt vehetnek kémtevékenységben. A csoport az alapítónak Putyin osztálytársával, Nyikolaj Jegorovval való szoros barátságának köszönhetően vált piacvezetővé.
A víz alatti szabotázs arra utalhat, hogy a Kreml fokozta a felderítést a határ menti vizeken, és aktívan használja erre a célra a civil hajókat. Emiatt a NATO-országok egyre inkább a „jobbról érkező vörös horogra” gondolnak – ez egy olyan hipotetikus helyzet kódneve, amelyben az orosz haditengerészet északi flottája az Atlanti-óceánra érkezne, elvágva az Európát és az Egyesült Államokat összekötő tenger alatti kábeleket és tengeri útvonalakat. Ezután ugyanezen apokaliptikus forgatókönyv szerint a flotta rakétákkal támadná az Államok keleti partvidékét. Az ilyen előrejelzéseket még mindig szkeptikusan fogadják. De úgy tűnik, hogy a NATO-val vívott közvetlen tengeri háború forgatókönyve létezik, legalábbis az orosz hírszerzés kidolgozta.
Október 22-én, vasárnap az arhangelszki fotós, Vitalij Vasutkin a fleetphoto.ru szakosodott honlapra és a Vkontakte oldalára több gyönyörű fotót tett fel, amelyeket aznap a kikötőben készített. Az egyik egy vontatóhajót ábrázolt, amely aprónak tűnt az őt követő hatalmas konténerhajó hátterében. Néhány nappal később a fotó eltűnt a fleetphoto.ru oldalról - említést róla már csak a webarchívumon keresztül lehet találni.
„Túl sok figyelmet kapott ez a fotó” – írta Vasutkin a Dossier Center tudósítójának kérdésére válaszolva, hogy miért távolították el a fotót.
Túl nagy figyelmet kapott a Newnew Polar Bear konténerhajó is a finn rendőrség október 24-én tartott sajtótájékoztatója után. A rendőrség szerint a hajó október 8-án éjjel a bal első horgonyával a Balti-tengeren a Finnországot és Észtországot összekötő gázvezetéket rongálta meg, a horgonyt a tengerfenéken húzva, majd az a csőnek ütközött. Az eltört horgonyt – amely hat tonna súlyú – a közelben találták meg, és csak a sajtótájékoztató napján hozták a felszínre. Vasutkin gyönyörű fotója megerősítette a finn rendőrség által elmondottakat: a csaknem két héttel a baleset után készült felvételen egyértelműen látszik, hogy a Newnew Polar Bear bal első horgonya hiányzik.
A csővezetéket – Balticconnector néven – 2019-ben indították el, hogy csökkentsék Finnország orosz gáztól való függőségét. Az októberi baleset után legkorábban 2024 áprilisában állhat újra üzembe. A finn rendőrség a sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy közvetlenül a baleset után nem tudtak beszélni a Newnew Polar Bear kapitányával, és most a tulajdonos, egy kínai cég nem hajlandó válaszolni a finn hatóságok megkereséseire. A nyomozás azonban még mindig nem tudja, hogy a csővezeték sérülését terrortámadásnak vagy véletlen balesetnek kell-e tekinteni.
Fan Yuxin kínai üzletember: orvosi maszkok és az északi tengeri útvonal
A Dossier Center-nek sikerült megtalálnia a Newnew Polar Bear körüli céglánc végső tulajdonosát. Ez a kínai vállalkozó Fan Yuxin, akit számos kapcsolat fűz Oroszországhoz. Komoly vállalkozásai vannak ott, és talán még adminisztratív forrásokkal is rendelkezik.
Hogyan találták meg Fang Yuxint? A Dossider szerkesztőségének birtokában van számos dokumentum a Newnew Polar Bearről, például egy biztosítási igazolás. A 2023. június 15-től 2024. február 20-ig tartó időszakra a hajó egy angol biztosítótársaságnál van biztosítva a kínai tulajdonos, a Hainan tartománybeli Hainan Xin Xin Yang Shipping javára. Rendelkeznek továbbá egy regisztrációs bizonyítvánnyal is, amelyet a hajó 2023 nyarán kapott, amikor hongkongi lobogó alá került. Ebben a dokumentumban szintén a Hainan Xin Xin Yang Shipping szerepel tulajdonosként, a hongkongi székhelyű New New International Shipping pedig bérlőként.
Ha a kínai cégnyilvántartásból valaki megrendeli a Hainan Xin Xin Yang Shipping cégkivonatát, akkor láthatja, hogy a hajó egy másik kínai cég, a Leduoke International Logistics (Chongqing) tulajdonában van, az pedig a Shanghai Leduoke Supply Chain Management tulajdonában áll. A sanghaji cég végső kedvezményezettje Fan Yuxin üzletember (Fan Yuxin, vagy樊昱忻).
Fan Yuxin 2016-ban bejegyeztette a „Russ-Kit Oktatási és Kulturális Központ” nevű céget a moszkvai Nyizsegorodszkaja utcában. Andrej Korcsakovot nevezték ki igazgatónak – bár a telefonkönyv szerint ez az ember inkább a Moszkva melletti Domogyedovóban működő gázszolgáltató sürgősségi munkáinak specialistájaként ismert.
A cég üzleti tevékenysége gyorsan felívelt, 2018-ban a bevétel körülbelül 2 milliárd rubel volt, és 2022-ben már 9,6 milliárd. Most a céget átnevezték „Torgmall” névre, az iroda már nem az ipari övezetben van, hanem az „Omega Plaza” üzleti központban, a cég tulajdonosa nem közvetlenül Fang Yuixin, hanem a tulajdonában lévő Shanghai Leduoke Supply Chain Management.
A „Torgmall”, mint a cégbírósági dokumentumokból kiderül, vasúti szállítással foglalkozik, például szibériai faanyag külföldre juttatásával. A cég nem közömbös a kisebb állami megrendelések iránt sem: például a járvány csúcsán ötezer orvosi maszkot szállított a Moszkva melletti adóellenőröknek és négyezer maszkot a Moszkva melletti Sahovszkaja város közigazgatásának, mintegy 200 ezer rubelt keresve.
2023 nyarán a Fang Yuxin struktúrái öt konténerhajót vásároltak, köztük a Newnew Polar Bear-t, hogy részt vegyenek a kínai–orosz–kínai szállításban az északi tengeri útvonalon. Ezt a projektet az orosz hatóságok szó szerint felkarolták: július 7-én, amikor a Newnew Polar Bear megtette első útját Szentpétervárról Sanghajba, még sajtótájékoztatót is tartottak a TASZSZ ügynökségnél.
Különös vonóhálós halászat a Svalbard-szigeteknél
A Balticconnector gázvezeték sérülése nem az első furcsa víz alatti baleset. Éppen másfél évvel ezelőtt egy másik eset – a Svalbard-szigetcsoportot a norvég szárazfölddel összekötő optikai kábel hirtelen meghibásodása – került a címlapokra világszerte. A SvalSat, a világ egyik legnagyobb műholdas állomása a Svalbard-szigeteken található. A kábel onnan továbbítja az információkat, amelyeket a NASA és az Európai Űrügynökség, valamint a tengeri forgalom nyomon követésére használ.
A jel 2022. január 7-én a kora reggeli órákban tűnt el. Mint később kiderült, valamilyen külső erő okozta a kábel elszakadását. Ez ott történt, ahol a tengerfenék meredeken lejt lefelé, a mélység 300 méterről 2700 méterre nő - pontosította a vállalat, vagyis a kábel üzemeltetője. A norvég rendőrség szóvivője elmondta, hogy a baleset helyszínén a tengerfenéken vonóhálós palánkok, azaz halászhajók felszerelésének nyomait találták.
De van itt egy fontos nüansz. Az utasítások szerint azokban a vizekben, amelyekben halászat folyik, a kommunikációs kábel nem fekhet csak úgy a fenéken, hanem két méter mélyre kell betemetni – jegyezte meg az NRK norvég médiaholding. Kiderült, hogy ha egy ilyen kábelt valóban megrongált egy vonóháló, akkor nem csak a halászok a hibásak, hanem az optikai kábelt fektető cég is. A norvég rendőrség, mivel nem volt világos képük a történtekről, két hónap után egyszerűen lezárta az ügyet.
Az NRK újságírói, miután nyomon követték a tengeri forgalmat, arra a következtetésre jutottak, hogy január 7-én reggel egyetlen hajó tartózkodott a baleset helyszínén – a „Melkart 5” orosz halászhajó. A dosszié birtokában lévő dokumentumok megerősítik, hogy a hajó alkalmas a gyanúsított szerepére: két vonóhálóval van felszerelve – foltos tőkehal és tőkehal halászatára, ezek fenékvonóhálók, azaz a „Melkart 5” valóban „elérhette” a feneket a baleset helyszínén. A MarineTraffic adatai pedig azt mutatják, hogy január 6. reggelétől január 8. estéjéig a „Melkart 5” legalább 20 alkalommal keresztezte a kábelvezetéket. Nem világos, hogy a vonóhálós halászhajó mit keresett ezen a helyen: a kábelek a térképen be vannak jelölve, és a közelükben szigorúan tilos a halászat.
„A probléma az, hogy nem tudjuk biztosan: valóban a fenékbe temették-e a kábelt, és ha igen, milyen mélyen” – mondja Ingild Eriksen, az NRK oknyomozó újságírója a Dossierrel folytatott beszélgetésben.
Az NRK tudósítói a nyomozás során a Murman Seafoodtól, a Melkart 5 tulajdonosától kértek véleményt. Ennek képviselője, Andrei Roman a hajó kapitányára hivatkozva azt mondta, hogy a Melkart 5-nek ehhez semmi köze. A rendőrség kihallgatta a vonóhálós hajó legénységét, de nem talált bizonyítékot az orosz tengerészek ellen.
Hogyan kapcsolódik a Melkart 5 tulajdonosa az FSZB különleges tengeri erőihez?
„Mit is mondhatnék a Murman Seafood cégről? A hajók nem mind újak, de jó állapotban vannak és megfelelően működnek. A fedélzetükön a hangulat fegyelmezett.” – mondja Pavel, egy murmanszki tengerész, akivel volt alkalmunk beszélgetni.
A Murman Seafood Company-nál a Dossier figyelmét a vezérigazgató-helyettesre, bizonyos Arnold Kukuskinra hívták fel. A cég honlapjának régi változatán 2018 óta szerepel ebben a pozícióban.
Tény, hogy Arnold Kukushkin legalábbis 2010 és 2015 között az FSZB magas rangú alkalmazottja volt a murmanszki régióban. A 2010-es dokumentumban „az FSZB egyik részlegének vezetőjeként”, a 2015-ös dokumentumban pedig „az FSZB képviselőjeként” szerepel.
Hogy Kukuskin pontosan mit művelt a különleges szolgálatnál, nem ismert. Van azonban egy másik nyom: a csekisták jól ismerik az FSZB murmanszki „Kosatka” nevű különleges különítményét. Ezek többek között harci búvárok. De mielőtt a búvárokról beszélnénk, magyarázzuk el, hogyan derült fény a Kukuskinnal való kapcsolatukra. 2018-ban az FSZB-s lett az egyik alapítója a „Vympel-North” különleges szolgálatok veteránjainak és alkalmazottainak nyilvános szervezetének. Egy másik társalapító Igor Jevgenyevics Kondakov, éppen ezeknek az „orkáknak” az egykori parancsnoka. Kondakov 2001-től 2013-ig vezette az FSZB különleges egységét. Kondakovot utoljára 2021 elején említette a sajtó, amikor a nyugalmazott FSZB-ezredes murmanszki diákoknak mesélt az egysége mindennapjairól.
A kiszivárgott adatbázisokhoz való hozzáférésnek köszönhetően találtak egy másik kapcsolódási pontot Kukuskin és a tengerészgyalogság különleges alakulatai között. Kukuscskin mobiltelefonszáma egy Arnold Melnikov nevére létrehozott Vkontakte-oldalhoz kapcsolódik. Ezen a fiókon nincsenek publikációk, de három barátja van: Viktor Szajgin murmanszki parlamenti képviselő, Kukuscskin Maria nevű rokona és egy bizonyos Vitalij Kozsinszkij.
Kozsinszkij most alezredes az FSZB tartalékos állományában, korábban pedig az „Orkában” is szolgált. Ebben a minőségében említik a regionális sajtóban, és a közösségi hálózat tele van releváns fotókkal. Például 2012-ben a harcos csaknem egy tucat kitüntetéssel pózolt, köztük a „Hazáért” II. fokozatú állami kitüntetéssel és a Szuvorov-éremmel, valamint a tárcaközi csekista kitüntetésekkel: „A katonai szolgálatban való kiválóságért” és „A terrorellenes műveletben való részvételért”. Egy másik kitüntetés – egy orka képével – a különleges egység évfordulós emlékérme. Egy másik, Teriberkában készült fotón Kozsinszkij az FSZB logójával ellátott pólót és búvárruhát visel. Feltételezhető, hogy Kukuskin barátja harci búvárként szolgált az Orka-osztagban.
Kik azok az Orkák?
Az FSZB ROSN (Regionális Különleges Erők Különítménye) 1994-ben jelent meg Murmanszkban, hogy megvédje a stratégiai létesítményeket, köztük a haditengerészet Északi Flottáját (különösen a nukleáris létesítményeket). A kevés interjúk egyikében Igor Kondakov parancsnok leírta az osztag háromféle harcosát: ejtőernyősök, hegymászók és harci búvárok. A különleges erők képesek ejtőernyővel leszállni az Északi-sarkon, majd búvárruhában a jég alá merülni, Kondakov orosz Rambók képét vázolta fel. A gyakorlatokon az orkák például megakadályozták, hogy az ellenség elfoglaljon egy atommeghajtású jégtörőt, és lefegyvereztek egy terroristát egy atom-tengeralattjárón Murmanszk közelében.
A Dossier megbizonyosodott arról, hogy Arnold Kukuskin a mai napig a „Murman Seafood”-ban dolgozik. Tudósítójuk felhívta a murmanszki céget, állítólag meghívót akartak adni az egykori csekistának. A titkár megerősítette, hogy Kukuskin a cégnél dolgozik, és a meghívót futárral lehet küldeni. A „Murman Seafood” tehát legalább 2018 óta alkalmazza Kukuskint: 2022-ben – amikor a „Melkart 5”-tel és a tenger alatti kábellel kapcsolatos történet megesett – a volt FSZB-s már igazgatóhelyettes volt.
A Dossier tudósítója Messengeren üzent Kukuskinnak, kérve, hogy válaszoljon a kérdésekre, de nem érkezett válasz.
Új doktrína: háború háború nélkül
A NATO-országok terminológiájában gyakori a „vörös horog jobbról” kifejezés. Ez egy olyan hipotetikus helyzet, amelyben az orosz haditengerészet északi flottája a Kola-félszigeten lévő bázisairól az Atlanti-óceánba érkezne, és megsemmisítené az Amerikát és Európát összekötő tenger alatti kommunikációs vonalakat. Káosz következik, majd az orosz hajók rakétákkal csapást mérnek az Egyesült Államok keleti partvidékére – elméletileg így néz ki ez a forgatókönyv. A témával kapcsolatos észrevételek az utóbbi időben gyakran jelentek meg a nagy médiumokban, például a The New York Times európai tudósítójának májusi rovatában.
Még ha Putyin rezsimje egyelőre nem is gondolkodik komolyan a „vörös horog csapásán”, ez nem akadályozza meg az orosz biztonsági szolgálatokat abban, hogy ebben az irányban munkálkodjanak. Ez következik Az árnyékháború című háromrészes oknyomozó filmből, amelyet négy északi ország – Dánia, Norvégia, Svédország és Finnország – újságírói készítettek 2023 tavaszán. Eszerint az orosz titkosszolgálatok aktívan bevonják tevékenységükbe a civil hajókat. A nyomozás résztvevői összeállítottak egy listát 50 ilyen hajóról: úgy vélik, hogy a hajók kémkedéssel foglalkozhatnak, vagy akár szabotázsokat is előkészíthetnek, amelyek kívülről nézve véletlenszerű eseményeknek tűnnek, például egy horgony által okozott csőtörés vagy egy kábel megrongálása egy halászháló segítségével.
Ingild Eriksen norvég újságíró az Árnyékháború egyik szerzője. Évekkel ezelőtt forrásai, a norvég kikötőkben dolgozó révkalauzok egy érdekes tényről számoltak be: amikor orosz hajókra szálltak fel, hallották, hogy a legénység néhány további „feladatról” beszélget, például egy tárgy lefényképezéséről vagy egy ugyanabban a kikötőben lévő katonai hajó megfigyeléséről. Ezeket a feladatokat, mint a norvégok rájöttek, az orosz titkosszolgálatok tűzték ki. Ez már évek óta folyt, de a Krím 2014-es annektálása után, és még inkább a teljes körű ukrajnai háború kitörése után a tevékenység drámaian felerősödött – írja Eriksen a Dossier Center-nek a forrásokkal folytatott beszélgetésekről.
2022 nyarán Putyin elnök aláírta Oroszország új tengerészeti doktrínáját. A hetedik szakasz a civil hajók háborús helyzetre való felkészítését célzó mozgósítási intézkedéseknek van szentelve. Eszerint a hajókat előre fel kell szerelni és fel kell készíteni; más szóval például katonai, szabotázs- vagy felderítő felszereléseket lehet felszerelni egy halászhajóra még a háború előtt, egyszerűen fogalmazva, már most – és ez a jelenlegi doktrína közvetlen követelménye.
Thomas Nielsen, a The Barents Observer főszerkesztője nagyon meg van elégedve az új tengeri doktrínával. Az apró, de fontos norvég kikötőben, Kirkenesben, majdnem az orosz határon található szerkesztőség évek óta mindennel foglalkozik, ami a tengerrel kapcsolatos. Nielsen, aki több mint 300 alkalommal utazott Oroszországba, meg van győződve arról, hogy az orosz halászoknak korábban kevés esélyük volt arra, hogy visszautasítsák az FSB, a GRU vagy az SZVR „kéréseit”, de most ez egyszerűen lehetetlen. Mint elmondta:
„Úgy gondolom, hogy az orosz hadsereg, egy jövőbeli háborúra számítva, jól akar tájékozódni az ellenséges vizeken: részletesen ismerni Norvégia partjait, sekély vizeit és fjordjait. Részletes térképre van szükségük a kikötőkről, a tengerfenékről és a part menti objektumokról. Ilyen információkhoz kizárólag műholdról nem lehet hozzájutni, ezért vonják be a halász- vagy teherhajókat és legénységüket.”
A Dossiernek sikerült beszélnie egy Alekszandr nevű murmanszki tengerésszel is – ő még a szovjet időkben kezdett el hajózni. Most Alekszandr egy halászhajó vezető parancsnoki állományának tagja. Szavai megerősítik a norvég újságírók félelmeit. Azt mondja, hogy az elmúlt évtizedben az FSZB szerepe a halászok életében óriási mértékben megnőtt. Most már szinte minden halászati vállalat vezetésében ott vannak a titkosszolgálat emberei – ebből a szempontból Arnold Kukuskin átkerülése az FSZB-ből a Murman Seafood igazgatóhelyettesi székébe Alekszandr számára meglehetősen hétköznapi történetnek tűnik. Szerinte:
„A szovjet időkben az első parancsnokhelyettes minden hajón az ügynökségektől jött. Nem tudom, mivel foglalkoztak többet: a legénység jellemzésének megírásával vagy kémkedéssel. Most valami hasonló tér vissza, de nem egy-egy hajó, hanem az egész társaság szintjén. Azonban nem tudom megmondani, hogy mit csinálnak. Lehet, hogy tényleg különleges feladatokat állítanak be, de az is lehet, hogy csak ülnek egy meleg és száraz kabinban.”
A Bika üldözése
Havard Gulldahl norvég újságíró az Árnyékháború című film-kutatás másik szerzője. Az újságírót azután kezdte érdekelni a kém-téma, hogy a norvég hírszerzés egyik forrása elmesélt neki egy valóságos detektívtörténetet. Egy alkalommal a tisztek egy feltételezett FSZB-ügynököt követtek, aki Kirkenes közelében lépte át a határt. Az egyik észak-norvégiai kikötőben a férfi felszállt egy orosz halászhajóra, ott maradt néhány órát, majd leszállt, és egy fekete aktatáskát vitt magával. Anélkül, hogy kiderült volna, mi volt az aktatáskában, a hírszerző szolgálat elveszítette a feltételezett FSZB-ügynök nyomát.
A hajó neve Taurus volt. Miután az elmúlt tíz évben elkezdték követni a mozgását, Gulldahl rájött, hogy a vonóhálós hajó nagyon gyanúsan viselkedik. Mint mondta:
„2018 októberének végén a Taurus a Svalbard-szigetek közelében halászott. Olesund kikötőjétől nyugatra pedig nagyszabású NATO-gyakorlat kezdődött. A Taurus úton volt Olesund felé. A legénységet teljesen lecserélték, körülbelül 40 új ember érkezett helyettük. Ezek az emberek Murmanszkból Norvégián keresztül utaznak Olesundba. Miért oda és nem az Oroszországgal szomszédos Kirkenesbe? Természetesen mindig lehet gazdasági okokat találni. Véletlen egybeesés, hogy Olesund éppen akkor vált kedvező kikötővé, amikor a NATO-gyakorlatok résztvevői ott voltak. Olesund után a Taurus nem ment halászni, hanem egyenesen Tromsøbe indult, ahol az amerikai tengeralattjáró-bázis található.”
Az újságírók gyanúja már Az Árnyékháború forgatásakor tovább erősödött a Taurusszal kapcsolatban. A hajó 2022. november 29-én ismét Tromsøbe érkezett – legénységcserére, ahogy az a The Dossier rendelkezésére álló dokumentumokból kiderül. A vonóhálós halászhajó néhány napig üresen állt, mielőtt december 2-án késő este elindult volna. Útvonala Grotsund kikötője mellett vezetett el, ahová éppen ezekben az órákban futott be az új típusú amerikai atom-tengeralattjáró, a South Dakota. Állítólag nagyon nehezen észlelhető. A néhány száz méterrel arrébb haladó „Taurus” felfoghatta a tengeralattjáró akusztikus jeleit – vélik az NRK újságírói. A Taurust csónakkal követték.
Putyin osztálytársa a halászati iparban
A gyanús Taurus tulajdonosa a murmanszki üzletember Vitalij Orlov Norebo csoportja. Hivatalos honlapján úgy jellemzi magát, mint „a halászati ipar egyik legnagyobb képviselője a világpiacon”. A halászati kvótákkal rendelkező kisebb cégek agresszív felvásárlása tette lehetővé, hogy a Norebo ilyen nagyra nőjön. Az agresszív felvásárlás pedig gyakorlatilag korlátlan hitelfelvételt tett lehetővé az állami tulajdonú Sberbanknál. Ha a csoporton belül számos vállalat 2022-re vonatkozó számviteli kimutatását tanulmányozzuk, világossá válik, hogy nem Orlov, hanem az állami bank a Norebo tényleges tulajdonosa.
A holding valamennyi vállalkozásának összbevétele csaknem 98 milliárd rubel. A csoport adóssága a Sberbankkal szemben 2022. december 31-én 131 milliárd rubel. Ezt az adósságot 192 milliárdért zálogba adott vagyon – cégek részvényei, bíróságok, tulajdonjogok – fedezi. Ez sok vagy kevés a „Norebo” számára? Ez év tavaszán a Forbes a csoport teljes értékét 1,2 milliárd dollárra, azaz a közzététel időpontjában körülbelül 94 milliárd rubelre becsülte.
Kiderült, hogy a Sberbank a Norebo csoport értékének majdnem másfélszeresét adta kölcsön, és ennek több mint kétszeresét tartja meg fedezetként. Ezért mondjuk azt, hogy a Sberbank az, ami valójában a Norebo tulajdonosa.
A Sberbank nagylelkűsége a murmanszki halászok iránt összefüggésben állhat a „Norebo” egyik nagy pártfogójával – Putyin osztálytársával, Nyikolaj Jegorov ügyvéddel. Az Orlovot és üzleteit jól ismerő Dossier-forrás azt állítja, hogy Jegorov és ügyvédi irodája, az EPAM még informálisan is 10 százalékos részesedéssel rendelkezik a Norebóban. Ezt a Sberbanknál végzett lobbitevékenységért, a halkvótákkal kapcsolatos segítségért, a bűnözőkkel kapcsolatos helyzetek megoldásáért adták – pontosít az információ forrása. Nem bocsátott azonban rendelkezésünkre olyan dokumentumokat, amelyekben ez a 10 százalékos részesedés szerepelne.
A Dossier azonban rendelkezik Orlov rendőrségi kihallgatásának másolatával, amelyből kiderül, hogy az EPAM egyszer segített neki elkerülni, hogy lefoglalják a vállalkozását. Orlov évekig konfliktusban állt a Norebo másik alapítójával, Alekszandr Tugusevvel, aki úgy érezte, hogy igazságtalanul zárták ki az üzletből, és kártérítést akart. Egy bizonyos ponton Tugusev megismerkedett a csecsen diaszpóra képviselőivel, élükön Adam Delimkhanov állami duma-képviselővel, valamint Ilja Traber üzletemberrel – mondta Orlov a kihallgatás során. Jegorov ügyvédei vették át a velük folytatott tárgyalásokat. Többször találkoztak Delimkhanov képviselőivel az EPAM irodájában, majd a csecsenek és Traber úgy döntöttek, hogy nem vesznek részt a konfliktusban.
Nyikolaj Jegorov szerepel az Egyesült Királyság szankciós listáján. Az állami tulajdonú Sberbank egyáltalán minden lehetséges szankció alá esik. A Norebo csoport azonban megmenekült ettől a sorstól, a Taurusszal közös kémtörténete és a Kreml rendszeréhez való közelsége ellenére.
Békés hűtőhajó a katonai létesítményeknél
A „Taurus” napi rutinját tanulmányozva a Dossier egy másik gyanús járművet is talált. Ez a „Petrogradszkij” hűtőhajó. A tengeren járj a vonóhálós halászhajók nyomában, halat gyűjt, majd Murmanszkba vagy európai kikötőkbe szállítja. A „Petrogradszkij” pedig azért gyanús, mert ez a békés úszó hűtőszekrény valamiért részt vett az orosz államvédelmi megrendelésben – egy katonai kábelt fektetett le a tengerfenéken.
Ezt a történetet egy bírósági ítéleteket tartalmazó adatbázisban találták. A murmanszki Norman cég 2016-ban kötött szerződést az államvédelmi megrendelés keretében. A tenger alatti kábelnek Szeveromorszkot és Szeverodvinszket, azaz a haditengerészet északi flottájának fő bázisát a második legfontosabb bázissal kell összekötnie. A szerződést a Petrogradszkij teljesítette. A hűtőhajót „mozgósították”, és végigküldték a kábel leendő útvonalán, hogy felmérje a tengerfeneket és mintákat vegyen. Később vita tört ki a vállalkozók között, ezért jelent meg a vonatkozó bírósági ítélet.
Lehet, hogy a „Petrogradszkij” valahogy véletlenül részt vett az államvédelmi megrendelésben – például nem volt szerződés a halszállításra, a hajó üresen állt, és a tulajdonosok úgy kerestek pénzt, ahogy tudtak? Lehet, de a békés hűtőhajók más években is rendszeresen megjelentek a katonai létesítményeknél.
A legutóbbi esetek 2022 nyarán történtek. Július 22-én éjjel, nem sokkal éjfél után a Petrogradszkij belépett a Barents-tengeren lévő Szvjatonoszkij-öbölbe, és körülbelül egy napot töltött ott – derül ki a MarineTraffic adataiból. A Szvjatonoszkij-öböl az Osztrovnoij ZATO része, ott van a katonai hajók állomáshelye, a polgári flotta számára az egész öböl tiltott zóna. A katonai bázis elhagyása után a „Petrogradszkij” 12 órára megállt a Harlov-sziget keleti részénél, ahol az Északi Flotta rádiótechnikai szolgálatának egy kis katonai egysége található.
Miután meglátogatta a katonai létesítményeket, a „Petrogradszkij” hamarosan halat vitt a hollandiai Welsen kikötőjébe.
A „Nemo” murmanszki szállítóvállalat gyakran rendel utakat a hűtőhajóval, amint az a Dosszier rendelkezésére álló dokumentumokból kiderül. Van egy nagyon nevezetes tulajdonosa – a kiváló búvár és volt tiszt, Alekszej Polescsuk. Hosszú évekig vezette a Murmanszki Regionális Búvár Szövetséget, és 2016-ban – bár másodlagos szerepben – még a jégbúvárkodás világrekordjának felállításában is részt vett.
Polescsuk valószínűleg jól ismeri Nyikolaj Jevmenovot, az orosz haditengerészet főparancsnokát is. Jevmenov egykor egy tengeralattjáró-hadosztályt, majd a haditengerészet Északi Flottáját irányította. Abban az időben jóban volt a helyi motorosokkal, sőt, egyszer motoros rallyt is kezdeményezett a haditengerészet napja és az Északi Flotta évfordulója tiszteletére. Az eseményen részt vett a Hohol becenévre hallgató motoros Polescsuk is. Az egyik fotón Polescsuk régi ismerősként köszönti az orosz haditengerészet leendő parancsnokát.
A Dossier Center-nek nem sikerült kapcsolatba lépnie Alekszej Polescsukkal. Megkérdezték azonban a halászati iparral kapcsolatban álló informátoraikat, hogy mit gondolnak egy békés hűtőhajó részvételéről a katonai kábel lefektetésében. Ketten közülük, akik nem is ismerték egymást, pontosan ugyanazt a választ adták. Egy Oroszországban gyártott SRTM-K típusú halászhajó példáját hozták fel – egyszerű mozgósítási intézkedésekkel aknaszedővé alakítható át. A halászflotta mindig is kettős rendeltetésű volt, ez a szovjet idők óta hagyomány – mondták beszélgetőpartnereink. Ezért a „békés, civil hajó” fogalma az „orosz világban” nagyon relatív.
Láthatjuk tehát: orosz földön, orosz vizeken semmi sem az, aminek látszik. A horgony mellesleg csővezetéket rongál, a vonóháló optikai kábelt szaggat, a halászhajó kémkedik. Tán még a halak sem egyszerűen halak.
Eddig például mindenki azt hitte, hogy „A csuka parancsára” egy orosz népmese. Most már az is kiderülhet, hogy egy titkos műveleti utasítás.
*Красный хук над Атлантикой
