Szele Tamás: Durov és a kormányok

Messze nem került még pont a Pavel Durov-eset végére, és egyre több kérdés merül fel ahelyett, hogy körvonalazódni látszana bármiféle megoldás. Épp ezért nagyon fontos a The Insider* szakmai beszélgetése, mely az ügy jelenlegi állapotát járja körül.

Pavel Durov letartóztatása után a Telegram rendszergazdái olyan adatokat kezdtek el szolgáltatni a francia hatóságoknak, amelyek segítettek a gyermekek ellen elkövetett bűncselekmények gyanúsítottjainak azonosításában. Korábban a platform nagyrészt figyelmen kívül hagyta a francia bűnüldöző szervek kéréseit. A Telegramot most további kritikák érik: a moderációs politikájának átláthatóságának hiánya lehetővé teszi a kábítószer-kereskedelmet, a csalást és a pornográfia terjedését. Az információszabadság-szakértők úgy látják, hogy a Telegram alapítója elleni eljárás egy nagyobb probléma része – a technológiai vállalatok és a kormányok közötti együttműködés kialakult keretének hiánya. Az egyik lehetséges megoldás egy nemzetek feletti rendszer bevezetése az internetes szolgáltatások szabályozására.

1. Közvetítői felelősség

„Jelenleg nincs egységes nemzetközi megállapodás az információterjesztésben és a tartalom moderálásában közvetítőként fellépő vállalatok felelősségéről” – mondja Szarkisz Darbinjan, a Roszkomszvoboda projekt társalapítója. „Léteznek azonban az ENSZ és az Európa Tanács által felvázolt álláspontok”. Darbinjan szerint az Európa Tanács 46 tagállama számára fontos jogi precedenst teremtett az Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB) egy mérföldkőnek számító ügy, a Delfi kontra Észtország. Ebben az ügyben a Delfi című sajtókiadvány közölt egy cikket, és a felhasználók a kommentekben fenyegetéseket tettek közzé a cikk egyik alanya ellen. Az illető ügyvédei követelték, hogy a platform távolítsa el a kommenteket, és kártalanítsa a sértettet az erkölcsi kárért. A Delfi eltávolította a kommenteket, de a kártérítés kifizetését megtagadta. A bíróság úgy döntött, hogy a Delfi felelős a felhasználók tetteiért, mivel a platform előre láthatta volna a negatív kommentek megjelenését, de mégsem tett megfelelő intézkedéseket azok megakadályozására.

Darbinjan szerint ez a precedens meghatározta a tartalom moderálását szabályozó európai jogszabályok, különösen az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv és a digitális szolgáltatásokról szóló törvény értelmezését. E szabályozások szerint a platformok nem felelősek a felhasználók által generált tartalmakért, hacsak nem tudnak azok jogellenességéről. Kötelesek azonban eltávolítani azt, ha erről értesítést kapnak.

Vajon Durovnak jót tett volna, ha a Telegram központját Dubajból Franciaországba helyezi át? Nem, mert a cég bejegyzési helye, valamint az igazgatók és részvényesek állampolgársága nem számít. „A platformokra vonatkozó tartalomszabályozási szabályok ma már általában határokon átnyúló jellegűek” – magyarázza Darbinjan. „Minden platformnak meg kell felelnie mind a nemzeti jogszabályoknak, mind a nemzetközi előírásoknak. Csak a következő tényezők számítanak: a platform az adott országok állampolgárait célozza-e meg szolgáltatásaival, kínál-e szolgáltatásokat az adott országok nyelvén, és a vállalatnak származik-e bevétele olyan felhasználóktól, akik az adott országok állampolgárai”.”
Mikhail Klimarev, az Internet Protection Society igazgatója úgy véli, hogy a Telegram elleni panaszok egy nagyobb probléma részei.

„A kérdés tágabb: „hogyan szabályozzuk a nagy informatikai vállalatokat?”. Sok ország létezik, mindegyiknek megvannak a maga sajátosságai, és senki sem tudja, hogyan lehetne őket egységes szabványhoz juttatni. A betartandó törvények néha elszakadnak a valóságtól – mint például Oroszországban vagy Mianmarban”.

2. Együttműködés a hatóságokkal

Miután Durov francia bűnüldöző szervekkel való együttműködéséről szóló hírek nyilvánosságra kerültek, az orosz felhasználók elkezdtek felidézni olyan eseteket, amikor az üzenetközvetítőben lévő levelek és feliratkozások alapján indítottak eljárásokat magánszemélyek ellen. A felhasználói adatvédelem és a tartalom moderálása azonban más kérdés.

„Amennyire emlékszem, a Telegram nem szivárogtatott ki privát üzeneteket. Többnyire a készülékeket kobozták el és vizsgálták át” – jegyzi meg Klimarev. „A Facebookot és az Instagramot blokkolták és szélsőségesnek nyilvánították Oroszországban, holott semmit sem tettek, hogy ezt „kiérdemeljék”, vagy hogy megvédjék a szólásszabadságot. De a WhatsApp (amely ugyanahhoz a céghez, a Metához tartozik, mint a Facebook és az Instagram) továbbra is működik. Ez azt jelentené, hogy együttműködik a hatóságokkal?”

Az sem világos, hogy Durov hogyan tudott ilyen gyakran Oroszországba látogatni, miután a kormány nyomására elhagyta az országot, és egyáltalán miért merészkedett vissza. „Nem indult ellene nyomozás, és nem is szerepelt körözési listán” – mutat rá Klimarev. „De ez egy érdekes kérdés. Először is kiderült, hogy hazudott az útjairól. Másodszor, 2021 júniusától októberéig Oroszországban volt, pont akkor, amikor a Telegram blokkolta Alekszej Navalnij 'Smart Voting' (Okos Szavazás) botját. Talán azt mondták neki: 'Vagy eltűnik a bot, vagy letartóztatunk’. És ezután soha többé nem tért vissza”.

Durov 2014-ben állítólag végleg elhagyta Oroszországot, miután kiszorult a VKontaktye közösségi hálózat vezérigazgatói posztjáról. Csak a vállalkozó múlt havi, párizsi letartóztatása után váltak ismertté a hírek a folyamatos oroszországi látogatásairól.

„Pavel Durov 2014 óta látogatta Oroszországot, hogy meglátogassa az édesanyját és a testvérét. Ráadásul nem minden fejlesztő utazott el” – mondja Nyikolaj Kononov újságíró, a The Durov Code című könyv szerzője. „Ami furcsa, hogy Durov 2017-2018-ban szabadon utazhatott be, még akkor is, amikor már megkezdődött a Telegram elleni fellépés. Ezt azzal magyarázom, hogy Aliser Uszmanov és Roman Abramovics, akikkel Durov jó kapcsolatot ápol, valamilyen módon garantálhatták a biztonságát. Durov utoljára 2021 őszén járt Oroszországban. Ez vagy azt jelenti, hogy rendkívüli előrelátással rendelkezik, vagy valaki figyelmeztette a közelgő teljes körű invázióról, és rájött, hogy itt az ideje elhatárolódni attól a veszélyes helytől, amivé Oroszország vált. Egy másik lehetőség, hogy az invázió előtt szigorodtak a médiakorlátozások, és a Telegramra fokozott nyomás nehezedhetett.”

Darbinjan megjegyzi, hogy milyen keveset tudni a Durov és az orosz hatóságok közötti kapcsolatról: „Nincs tudomásunk arról, hogy Durov és a Telegram személyesen együttműködött volna az orosz FSZB-vel, bár feltételezhető, hogy bizonyos metaadatok és személyes adatok megosztására sor kerülhetett. A „Smart Voting” bot eltávolítása után sokan meg voltak győződve arról, hogy létezik egy biztonságos kommunikációs csatorna különleges esetekre – a Telegram. Továbbá az orosz biztonsági erők hozzáférnek olyan speciális szoftverekhez, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy lényeges metaadatokat gyűjtsenek a platformról, és de-anonimizálják a fiókok tulajdonosait."

3. Moderációs kihívások

A technológiai szektor elemzői egyetértenek abban, hogy a Telegram sokáig figyelmen kívül hagyta a tartalom moderálásának kérdését a platformon. Ennek az álláspontnak több okát is kiemelik, köztük objektív tényezőket, például az eljárás bonyolultságát és magas költségeit, és szubjektíveket, például az alapító személyes nézeteit. Kononov Durovot „kiberlibertáriusnak” nevezi:

„Mindig is lassan és közömbösen reagált a különböző ügyészek kéréseire. Ráadásul, amikor moderálásra került sor, az gyakran nem volt egyértelmű és rosszul indokolt”.

Az online szolgáltatásokra vonatkozó tartalmi követelmények nem mindig egyértelműek, és országonként nagyon eltérőek. „A Telegram szolgáltatási feltételei kimondják, hogy a platform nem használható erőszak népszerűsítésére, kábítószer értékesítésére vagy pornográfia terjesztésére. Ez a hivatalos megfogalmazás” – mondja Klimarev. „Igen, a moderálás szegényes. Először is, a tartalom mennyisége óriási, ami megnehezíti a szűrést és a tiltott anyagok keresését. Másodszor, a moderálás drága”.

Az Internet Protection Society igazgatója, Klimarev szerint a Telegram nem képes jelentős hatást gyakorolni a helyzet alakulására.

„A Telegram már nem csak egy üzenetküldő alkalmazás, hanem közösségi hálózattá vált. Lehet, hogy nem olyan nagy, mint a Facebook vagy az X (korábban Twitter), de attól még közösségi hálózat. A moderátorok nem tudják ellenőrizni, hogy az emberek hogyan terveznek terrorcselekményeket a privát beszélgetésekben. A Meta, a technológiai óriás (valamint a Facebook és a WhatsApp tulajdonosa) megpróbákozott egy hatékony moderációs rendszer létrehozásával. A saját szabványaik szigorúbbak, mint a törvények azokban az országokban, ahol működnek, ami szinte lehetetlenné teszi a kommunikációt. Ezzel szemben az X-nél szinte egyáltalán nincs moderáció, ami nagyon veszélyes környezetet eredményez”.

Kononov arról beszél, hogy milyen nehéz megtalálni a megfelelő egyensúlyt a szabadság és a moderáció között az interneten. „Nem világos, hogy mit jelent a hatékonyság” – mondja. „Ha a cél a bűnözés csökkentése, akkor egyszerűen le lehetne zárni a közösségi hálózatokat. Vagy visszatérhetnénk a Facebook legkorábbi verziójához, amikor csak az Ivy League diákjait engedték be, és még ők sem voltak problémamentesek.”

A Roszkomszvoboda társalapítója, Darbinjan nem ért egyet kollégáival. Szerinte a hatékony tartalomszűrés lehetséges, mivel az a véleménye, hogy még a nagy platformokon is megvalósítható a mesterséges intelligencia és a dedikált moderációs csapatok segítségével.

„A legtöbb problematikus tartalmat a neurális hálózatok már a feltöltési szakaszban illegálisnak jelölik – ide tartoznak a gyermekekkel való visszaélésről szóló anyagok, a meztelenség és még sok egyéb” – magyarázza Darbinjan. „Ráadásul az olyan vállalatok, mint a Google és a Facebook világszerte rendelkeznek moderációs csapatokkal, amelyek folyékonyan beszélnek különböző nyelveken és értik a helyi kontextusokat. Ők hoznak döntéseket a platformra már eljutott és bepanaszolt tartalmakról.”

4. Szélsőséges szabályozás vagy anarchia?

„Valakinek a jogai mindig sérülnek valamilyen mértékben” – mondja Klimarev. „De milyen jogokról beszélünk? Mondjuk, nem követeljük senki megölését, de kiállhatunk-e Putyin katonáinak börtönbe zárása mellett? Vagy sértegethetjük a francia rendőröket?”

Darbinjan úgy véli, hogy a felhasználói jogok megsértése nélküli tartalommoderálás lehetséges és szükséges, különösen egy olyan nyílt, központosított Web 2.0 szolgáltatás esetében, mint a Telegram:

„Durov számára lett volna egy másik út is, ha nem akar moderálással foglalkozni: megnyithatta volna a forráskódot, és átadhatta volna a platform irányítását a közösségnek. Jevgenyij Rocsko például ezt tette a Mastodonnal – a decentralizált közösségi hálózatok telepítésére szolgáló szabad szoftverrel. Nincsenek vele kapcsolatban kérdések, mert nem irányít semmit. Durov azonban úgy döntött, hogy nem azt az utat választja, amit ő, és ennek eredményeképpen most a francia csendőrség és ügyészség által okozott problémákkal kell szembenéznie.”

Klimarev megemlít néhány kirívóbb példát arra, hogy a Telegramot káros tartalmak terjesztésére használják. „Vannak Z-csatornák, amelyek levágott, karóra húzott fejeket ábrázoló képeket posztolnak, amelyeket egyértelműen el kell távolítani, mégsem foglalkozik ezzel senki. Mianmarban például egy egymillió követővel rendelkező csatorna közzétett egy fotót egy emberről, majd később a képre adott válaszban a személy agyonvert holtteste volt látható. Az ilyen posztok több éven keresztül folyamatosan jelentek meg, és a csatornát csak akkor távolították el, amikor a probléma közfigyelmet kapott” – magyarázza.

Darbinjan ezeket a fejleményeket az emberi tényezőnek tulajdonítja. „A Telegramhoz hasonló központosított szolgáltatások politikája gyakran igazodik az alapítóik nézeteihez. Durov mindig is csak egyféle tiltott tartalmat ismert el, amellyel komolyan foglalkozni kell: a terrorizmust. A kezdettől fogva egyfajta „kalózhajónak” számító internetes szolgáltatás irányításával Durov elkezdett az államok parti vizeire és kikötőibe merészkedni, azonban a „Tengerészeti törvénykönyv” figyelmen kívül hagyásával. Az emberi jogi aktivisták két évvel ezelőtt riadót fújtak a Telegram biztonsági problémái miatt, hivatkozva a világos és átlátható szolgáltatási politika és a működő támogatási csatornák hiányára. Megpróbálták figyelmeztetni Durovot, sőt, még tanácsot is adtak, hogy mit tegyen. Nem érkezett válasz, és a vállalat politikájában sem történt változás” – mondja Darbinjan.

5. Hozzáférés a csevegésekhez és a titkosítási kulcsokhoz

Mint Klimarev elmagyarázza, a Telegram-felhasználók üzeneteihez „lényegében nincsenek titkosítási kulcsok. A kulcsok hozzáférési pontok a szerverekhez, ahol az üzeneteket tárolják, és csak maga a platform tudja elolvasni őket. Ezeket felhőszervereken tartják. Ellenkező esetben a csevegések nem szinkronizálódnának, és a felhasználók csak egyetlen eszközről tudnának üzeneteket küldeni”.

Darbinjan megjegyzi, hogy „senki sem tudja biztosan megmondani, hogyan működik mindez, mert nem hozzák nyilvánosságra a Pavel testvére, Nyikolai Durov által írt forráskódot. Csak Pavel Durovban bízhatunk, aki azt állítja, hogy az üzeneteket felaprózzák és különböző országokban lévő különböző szervereken tárolják, ami állítólag garantálja a biztonságot”.

A Roszkomszvoboda társalapítója szerint azonban a rosszindulatú aktoroknak vagy a biztonsági erőknek több lehetséges módja is van arra, hogy hozzáférjenek mások csevegéseihez a Telegramban. Ezek közé tartoznak:

• Közvetlen hozzáférés az eszközhöz fizikai kényszerítéssel vagy az eszközhöz való hozzáférés nem megfelelő biztonsági intézkedéseinek (biometrikus adatok, egyszerű jelszavak) köszönhetően;
• A kezdeti Telegram-munkamenet eltérítése az eszközhöz való hozzáférésen keresztül, ami lehetővé teszi számukra, hogy átvegyék az ellenőrzést a teljes felhasználói fiók felett, valamint a többi munkamenet visszaállításának lehetőségét;
• SMS-üzenetek lehallgatása a bejelentkezést megerősítő kóddal az SS7 protokoll sebezhetőségén keresztül vagy a szolgáltatótól kapott másolt SIM-kártya megszerzésével.

6. Moderáció, átláthatóság és a Bölcsek Tanácsa

A Telegram moderációs problémáinak és az állami hatóságokkal való interakcióinak kezelése a platform átláthatóságának javítását igényli.
„A fő feladat a moderálási szabályok átláthatóbbá tétele, hogy minden egyes záradékra külön hivatkozni lehessen” – állítja Klimarev. „Ha valami zárt ajtók mögött történik, az nem hiteles. Ennek következtében egyesek kihasználhatják ezt az átláthatatlanságot a saját céljaikra”.”

Darbinjan a maga részéről a nyitás fontosságát hangsúlyozza. „Véleményem szerint a kérdés nem csak a tartalmak eltávolításáról vagy blokkolásáról szól, hanem a Telegram irányelveinek és átláthatósági jelentéseinek teljes átláthatóságának hiányáról, amelyet más nagy platformok évente közzétesznek. Ezekből a jelentésekből legalább megtudhatjuk, hogy a vállalatok hogyan kezelik a kormányzati szervek megkereséseit. Létezik egy Digitális Jogok Értékelése nevű kezdeményezés, amely az Egyesült Államokban, Kazahsztánban, Oroszországban és más országokban működik”.

Az átláthatóság biztosításának egyik módja az, hogy harmadik feleket vonnak be a platformon történő döntéshozatalba. „Már van példa arra, hogy bizonyos esetekben nemzetek feletti és vállalatközi intézményeket hoznak létre. Néhány éve például létrehozták a nemzetközi Felügyeleti Testületet” – magyarázza Darbinyan. „Ha a tartalomkészítők kimerítették a Facebook, az Instagram vagy a Threads támogatási lehetőségeit, fellebbezhetnek a vállalat döntése ellen, ha ehhez a szervezethez fordulnak, amely neves jogászokból, egyetemi professzorokból, újságírókból és politikusokból áll. A Meta is átadhatja az ügyeket ennek a testületnek megoldás céljából.

Kononov is úgy látja, hogy szélesebb körű párbeszédre van szükség. „Ott van a tulajdonosi ellenőrzés fogalma, amelynek értelmében Durov a Telegram tulajdonosa és vezérigazgatójaként irányítja azt” – mondja. „Aztán ott van a nyilvános ellenőrzés, amely a Telegramot közvagyonnak tekinti, ami számtalan ember életére, tartalmára és személyes adataira van hatással. Sem karizmatikus egyéneknek, sem az államnak és rendőrségének nem szabadna hozzáférnie az információinkhoz, vagy befolyásolnia ezt a digitális környezetet. Nemrégiben Grigorij Judin, Artyemij Magun és más filozófusok vitára bocsátottak egy alkotmánytervezetet a jövő Oroszországa számára, és a nagy platformok felügyeletét is hasonló módon lehet megvitatni, mint azt.”

Magántulajdon egy közösségi hálózat vagy közvagyon? Sajtótermék vagy nyilvános fórum? Felügyelni kell, moderálni vagy szabadjára engedni? Csupa nehezen megválaszolható kérdés. Félő azonban, hogy könnyebb lesz az orosz alkotmányt megreformálni – pedig az sem hétköznapi feladat – mint a közösségi oldalak szabályozásában konszenzusra jutni.

*Durov’s anatomical theater: How the Telegram trial is reshaping relations between governments and tech giants