Table of Contents
Háború van most a nagyvilágban mindenfelé. Ukrajnában mindenképpen, a Közel-Kelet is izzik-parázslik, Afrikában egymást érik az államcsínyek és a szalafista-dzsihadista támadások, Tajvanon egyelőre még nem lőnek, de bármelyik pillanatban elkezdődhet a tánc, ahogy a Baltikumban is, Észak-Korea sandán feni a ballisztikus rakétáit – és van még egy hadszíntér, amiről alig esik szó, de ott is mintha csata készülődne.
A világűr, itt, a fejünk felett. Ezzel foglalkozik a Breaking Defense írása*, pontosabban egy titokzatos orosz szputnyikkal, amiről Moszkván kívül senki sem tudja, igazából mire jó (és ott se tudja mindenki), de valószínű, hogy semmi jóra.
Az orosz Cosmos 2553 műhold egy jövőbeli orbitális atomfegyver tesztje volna? A Breaking Defense exkluzív űrmegfigyelési információkhoz jutott, amelyek az orosz rendszer egyedi pályáját mutatják, és szakértők szerint ez az oka az amerikai kormány űrbe telepített nukleáris fegyverekkel kapcsolatos figyelmeztetéseinek.
Egy orosz műhold, amelyről az USA azt gyanítja, hogy a jövőbeni nukleáris anti-szatellit fegyver kísérleti példánya, olyan különleges pályán kering, amely – elemzők szerint – megfelelne egy szintetikus apertúrájú radar (SAR) elhelyezésének, ami a Föld megfigyelésére szolgál – de valószínűleg egy jövőbeli orbitális atomfegyver bevetésének tesztelésére is alkalmas lenne.
A Cosmos 2553 független szakértők szerint mintegy 2000 kilométeres körpályán, az alacsony Föld körüli pálya (LEO) övének legtávolabbi szélén kering. A 2022 februárjában indított rendszer egy olyan területen működik, amely nagyrészt mentes más rendszerektől - egyetlen ismert társa egy halott orosz és 10 halott amerikai kereskedelmi műhold az 1990-es évek végéről.
Ezt a pályát Darren McKnight, a LeoLabs vezető műszaki munkatársa szerint egyrészt azért választhatták, hogy lehetővé tegyék a kísérletezést, amely nem érinti a többi műholdat, másrészt pedig azért, mert így nehezebb lesz az eszköz megfigyelése is. McKnight szerint ez a pálya biztonságosabb lehet egy veszélyes nukleáris hasznos terhet hordozó műhold hosszú távú állomásoztatásához, mivel kevésbé valószínű, hogy a műholdat valami törmelék, űrszemét vagy egy másik műhold eltalálja.
Tisztázni kell, hogy egyetlen amerikai tisztviselő sem állította, és a magánszektorban végzett kutatások sem utalnak arra, hogy a Cosmos 2553 nukleáris fegyvert hordozna. De az Egyesült Államok által először februárban tett állítások, miszerint Oroszország atomfegyvereket kíván az űrbe juttatni, és a Cosmos 2553 között már volt egy kapcsolat.
Május 3-án Mallory Stewart, a Külügyminisztérium egyik magas rangú fegyverzetellenőrzési tisztviselője félig-meddig rejtélyes megjegyzéseket tett egy „szokatlan” pályán keringő, meg nem nevezett műholdról, amely az állítólagos orosz program része. Megjegyezte továbbá, hogy a műhold pályája „nem volt elég magas sugárzású környezetben ahhoz, hogy lehetővé tegye az elektronika gyorsított tesztelését, ahogy Oroszország leírta a célt”.
A Breaking Defense azóta megerősítette a Wall Street Journal május 16-i jelentését, amely szerint a Cosmos 2553 műhold az a rendszer, amelyre Stewart utalt. Egyelőre azonban egyetlen hivatalos személy sem nevezte meg nyilvánosan a Cosmos 2553-at, mint a szóban forgó műholdat, annak ellenére, hogy a Pentagon hozzáféréssel rendelkezik az űrmegfigyelési adatokhoz, amelyek nagyobb pontosságúak, mint a nyílt forrású kutatók adatai – akik az orosz rendszer tanulmányozásával vannak elfoglalva.
Számos független szakértő a Cosmos 2553-at valószínűleg elsősorban SAR-műholdnak tervezték, melynek az a feladata, hogy földi célpontok után kémkedjen. Többen azonban úgy vélik, hogy a műhold egy másodlagos hasznos teherrel is végezhet kísérleteket – esetleg olyanokat, amelyek arra irányulnak, hogy teszteljék, hogyan lehet megvédeni a jövőbeli, nukleáris fegyverzettel ellátott ASAT alrendszereit a környezeti sugárzásnak és az űrkörnyezetben található, feltöltődött részecskéknek való hosszú távú kitettségtől, ami meghibásodást okozhat. A közel 2000 kilométeres magasságban a Cosmos 2553 magasabb sugárzásnak lenne kitéve, mint alacsonyabban, vagyis a LEO-ban.
„Az űrbe telepített nukleáris fegyverekkel kapcsolatban az a nagy probléma, hogy hosszú ideig kell ott maradniuk, felügyelet nélkül. Tehát elképzelhetőnek tartom, hogy az egyik lehetséges magyarázat az lenne, hogy adatokat gyűjtsenek arról, hogy milyen hosszú távú hatásai lennének a pályán való tartózkodásnak” – mondta Jeffrey Lewis, a Middlebury Intézet James Martin Atomsorompó Kutatóközpontjának kelet-ázsiai nonproliferációs programigazgatója Monterreyben, Kalifornia államban (Middlebury Institute's James Martin Center for Nonproliferation Studies).
Pavel Podvig, az ENSZ genfi Leszerelési Kutatóintézetének vezető munkatársa, aki régóta figyeli Oroszország nukleáris és űrkutatási erőit, egyetértett ezzel. Mint a Breaking Defense-nek elmondta:
„A legjobb tippem jelenleg az, hogy egy olyan kísérletet látunk, amely a különböző elektronikus berendezések árnyékolását tanulmányozza. Az amerikai IC (hírszerző közösség) a jelek szerint úgy véli, hogy ezeknek a berendezéseknek köze van egy nukleáris fegyverhez. De ezt szinte lehetetlen bizonyítani vagy cáfolni.”
Podvig volt az egyik első szakértő, aki az X platformon (korábban Twitter) egy május 3-i szálon azonosította a Cosmos 2553-at, mint egy feltételezett SAR-műholdat, amely valószínűleg a Biden-kormánytisztviselőinek azon aggodalmainak középpontjában áll, miszerint Oroszország nukleáris ASAT-ot fejleszt, amelynek célja az alacsony Föld körüli pályán (LEO) keringő műholdak megsemmisítése.
A The Space Review május 13-i számában megjelent írásában egy orosz műholdat figyelő kutató, Bart Hendrickx szintén mélyrehatóan foglalkozott a Cosmos 2553-mal, szintén megjegyezve annak valószínű SAR-feladatát, valamint részletezve a különböző orosz tudományos intézetekben a sugárzás hatásairól szóló, a közelmúltban készült tanulmányokkal való lehetséges kapcsolatokat.
Amint fentebb említettük, a Cosmos 2553 pályájának egyik furcsasága, hogy a LEO felsőbb régióiba került – jóval a legtöbb műhold fölé ebben a pályarégióban, amint azt Todd Harrison, az American Enterprise Institute munkatársa az X-re írt, május 16-i bejegyzésében megjegyezte.
A LEO ad otthont a világ legtöbb távérzékelő műholdjának – de egyre inkább a védelmi minisztérium érdeklődésére is számot tartó orbitális tartomány, mivel a tárca rugalmasabb űrerő-állományt kíván létrehozni azáltal, hogy sok kis műholdból álló konstellációkat használ a korábban csak néhány nagy műhold által végzett feladatokra. Emellett a LEO-ban állomásozik a SpaceX több ezer nagy sebességű, nagy volumenű kommunikációs műholdból álló Starlink megakonstellációja, amelyet jelenleg az ukrán erők használnak az ország Oroszországgal vívott háborújában.
Továbbá, mind az Egyesült Államok, mind Oroszország egyre inkább érdekelt abban, hogy a LEO-n környezet-megfigyelő műholdakat helyezzenek el, hogy legalábbis figyelemmel kísérjék egymás ottani tevékenységét. Bár az amerikai űrmegfigyelő eszközöket eddig a Cosmos 2553-nál alacsonyabb pályára állították, illetve tervezik állítani, az nincs olyan messze, hogy elkerülje az érzékelőiket – ahogy azt több forrás is sugallta a Breaking Defense-nek.
A Space Force a szolgálat kísérleti kampányának részeként indít űrfelügyeleti (SDA) műholdakat a LEO-ra, hogy felgyorsítsa indítási ciklusát, mind a pályán lévő fenyegetésekre való gyors reagálás, mind pedig a harcban elveszett űrrendszerek gyors helyreállításának lehetővé tétele érdekében.
2021 júniusában a Space Systems Command Space Safari irodája a Tactically Responsive Launch–2 (TacRL–2) keretében indította el az első kis SDA műholdat Odyssey néven – ez a küldetés 2019 májusában kezdődött a légierőnél Rapid Space Launch Initiative (RSLI) néven. (Robert Christy, egy brit műholdfigyelő blogbejegyzésében közölte, hogy az Odyssey elhagyta pályáját, visszatért a Föld légkörébe és 2022. december 18-án elégett.)
A Space Safari második műholdja a sorozatban a Tactically Responsive Space–3 (TacRS–3) nevet kapta, ismertebb kódneve, a Victus Nox. A Victus Nox megépítésére 2022 szeptemberében a Boeing Millennium Space Systems céget választották, a hordozórakétát pedig a Firefly Aerospace cég szállította.
A Victus Noxot „operatív” kísérletnek nevezték el, amelynek célja, hogy a SPACECOM számára képességeket biztosítson. A Space Safari február 19-i közleménye szerint a műhold „több manővert is végrehajtott a találkozási és közeledési műveletek, valamint az SDA végrehajtására”.
Továbbá a műhold jelenleg is a mintegy 435 kilométeres magasságú pályáján tartózkodik – mondta Jonathan McDowell, a Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics Chandra X-ray Center asztrofizikusa a Breaking Defense-nek.
A Space Systems Command május 22-én közölte a Breaking Defense-vel, hogy a Victus Nox „nem végez küldetést és nem sugároz adást”. A műholdat „végleges megsemmisítési pályára állították és passziválták, a pályahulladék-csökkentés szabványos gyakorlatának megfelelően”.
Az azonban egyértelmű, hogy mind a Victus Noxnak, mind pedig az előtte járó Odyssey-nek lehetősége volt arra, hogy működés közben megvizsgálja a Cosmos 2553-at.
Az igazság az, hogy elképzelhetetlen, hogy bármelyik amerikai LEO-alapú érzékelő figyelmen kívül hagyjon bármilyen működő orosz műholdat a közelben. Ez nem csak a Cosmos 2553-ra vonatkozik, hanem arra a május 16-án felbocsátott orosz műholdra is, amelyet Robert Wood amerikai nagykövet az ENSZ Biztonsági Tanácsának elmondása szerint egy valószínűsíthető ellen-űrfegyver, amely most egy amerikai kormányzati műholdat árnyékol.
Amint arról a Space News kedden elsőként beszámolt, az új orosz szatellit, a Kozmosz 2576, mintegy 440 kilométeres magasságban koorbitális LEO-síkba manőverezett a Nemzeti Felderítő Hivatal USA 314-es műholdjával (azaz egy kémműholddal).
A Cosmos 2576 úgy tűnik, hogy egy újabb azok közül a műholdak közül, amelyeket Oroszország „felügyelő” műholdaknak nevezett el és céljuk a LEO megfigyelése – jegyzi meg Victoria Samson, a Secure World Foundation munkatársa az X-en. Marco Langbroek űrkutató egy május 20-i blogbejegyzésében egyetértett ezzel, és ismertette a Cosmos 2576 indításának és orbitális pozíciójának történetét. Bár az USA azt állítja, hogy az orosz felügyelő műholdak valójában társ-orbitális ASAT-ok, azt nem állították, hogy bármelyikük nukleáris töltetet hordozna.
Végül, a Space Safari már tervezi a TacRS–3 következő verzióját, amelyet Victus Haze-nek neveztek el. Áprilisban a Space Systems Command bejelentette, hogy az új kísérlet keretében szerződést kötött a Rocket Lab National Security és a True Anomaly cégekkel. A két cég által fejlesztendő műholdakat más műholdak közeli megközelítésére, valamint SDA műveletekre kell optimalizálni.
Philip Garrant altábornagy, a Space Systems Command vezetője ma a Mitchell Intézetnek elmondta, hogy a Victus Haze műholdat „valamikor 2025-ben” fogják fellőni.
Hát, akkor mégis készülődik a csillagháború, 1963-as ENSZ-határozat ide, 1967-es Világűr Szerződés oda (mindkettő tiltja a nukleáris fegyverek Föld körüli pályára állítását). Érdekes lesz innen alulról nézni az űrcsatát. Érdekes látvány lesz – de nem szép.
*Is Russia’s Cosmos 2553 satellite a test for a future orbital nuclear weapon?
