Table of Contents
Ha valaki abba a helyzetbe kerülne, hogy érdeklik ugyan az Oroszországi Föderáció hírei, de valamiért hetente csak egyetlen cikket olvashat el erről a témáról, annak bízvást ajánlanám Andrej Percev kiváló összefoglalóit: ő tényleg mindent tud Oroszországról, és nem csak a nagyvárosok, hanem a hatalmas kiterjedésű, sokak előtt ismeretlen orosz vidék szakértője is. Lássuk, mit talált fontosnak ezen a héten!*
Egy különös fogolycsere
Oroszország fogolycserét hajtott végre az Egyesült Államokkal és az Európai Unió országaival. A szabadon bocsátottak között nemcsak külföldi újságírók és állampolgárok voltak (Evan Gerskovics, Paul Whelan, Patrick Schebel és Rico Krieger), hanem orosz politikai foglyok is, köztük Ilja Jasin, Vlagyimir Kara-Murza, a Memorial vezetője, Oleg Orlov, a Nyílt Oroszország volt vezetője, Andrej Pivovarov, Kszenyija Fadejeva, Lilija Csanyiseva és Vadim Osztanyin, Alekszej Navalnij regionális központjainak vezetői. Ezen kívül Oroszország kicserélte a Szabadság Rádió újságíróját, Alsa Kurmasevát, German Mojzest és Kevin Leeket (mindannyian kettős állampolgársággal rendelkeznek), valamint Szása Szkocsilenko művésznőt. A Kreml lebukott hírszerző tiszteket (például Vagyim Kraszikov bérgyilkost) és hackereket kapott vissza nyugati országokból.
Az orosz vezetés nem titkolta, hogy már régóta szeretné, ha Kraszikov visszakerülne Oroszországba (ezt maga Putyin mondta nyilvánosan). A Kreml mindig is tisztelettel kezelte letartóztatott ügynökeit és futárjait, mint Viktor Bout és Maria Butina. Putyin és belső köre szívesen demonstrálja ilyen módon a szolidaritást, tekintettel KGB-s múltjukra. Ugyanakkor Putyin nyilvánvalóan nem sietett Alekszej Navalnijt Kraszikovra cserélni: ebben az esetben a személyes ellenszenv fontosabb volt, mint a szakmai szolidaritás.
Első pillantásra úgy tűnik, hogy a tömeges fogolycsere a politikai olvadás jele: a „nagylelkű” Kreml szabadon engedi a politikai foglyokat, és kész békét kötni a Nyugattal. Egyes kommentátorok még az Ukrajnával kötendő közelgő békeszerződés jelének is tekintik. Az igazságtól azonban semmi sem áll távolabb; a kicserélt személyek egy részét – például Alsa Kurmasevát, Evan Gershkovichot vagy Patrick Schebelt – egyértelműen azért tartóztatták le, hogy feltöltsék Oroszország túsz-cserealapját. Az orosz hatóságok ki akarták szabadítani az FSZB-s és az alvó ügynökeiket, és ez sikerült is nekik; e logika szerint a cserére hónapokkal korábban (vagy később) is sor kerülhetett volna, és ennek vajmi kevés köze van az Ukrajnáról szóló tárgyalásokhoz, amelyek egyébként láthatóan zajlanak. Az sem tűnik valószínűnek, hogy a Kreml meg akar szabadulni a kényelmetlen politikai foglyoktól, és kész minél messzebbre küldeni őket: Alekszej Gorinov önkormányzati képviselő, Grigorij Melkonjanc, a Golosz egyesület vezetője, Szergej Mingazov habarovszki újságíró és sok más politikai fogoly továbbra is fogságban van. A Kreml folytatja a másként gondolkodók elleni kemény fellépést, és ennek fontos része a megfélemlítés politikája, amelynek lényege, hogy az orosz hadseregről és szóló „álhírek” terjesztéséért börtönbüntetésre ítélnek embereket. Ugyanakkor a Kremlt itt is nehéz egyértelmű győztesnek tekinteni: az Egyesült Államok és az uniós országok biztosították állampolgáraik szabadon bocsátását, és segítették a politikai foglyokat. Ennek az eredménynek a jelentőségét nem szabad alábecsülni, és a cserejegyzék azt bizonyítja, hogy a tárgyalások korántsem voltak egyszerűek: Putyin és köre mindig mindent megtesz azért, hogy minél alacsonyabb költségekbe verjék magukat.
Az orosz propaganda a visszatért ügynökök és hackerek fontos küldetéséről tájékoztatja az állampolgárokat. A kicserélt ellenzékieket máris kisebb kellemetlenségnek, egyszerű szabotőröknek állítják be, akik nem képesek az orosz hatóságok és támogatóik külföldi megzavarására. Lehetséges, hogy a visszatért hírszerző ügynökök közül néhányan még a közpolitikába is bebocsátást nyernek, mint ahogyan ez Maria Butina (jelenleg az Állami Duma képviselője) vagy Viktor Bout (az uljanovszki tanács tagja) esetében történt. Persze a propaganda nem lesz képes népszerű politikusokká tenni a volt kémeket (a fent említett Butina csak azért kapta meg a mandátumát, mert a kirovi kormányzó lemondott a sajátjáról), de a Kremlben ülő KGB-s klikk örülni fog. „Nem hagyjuk cserben a mieinket” címmel pszichoterápiás foglalkozást tartottak maguknak, és nem véletlen, hogy a kicserélt ügynököket Putyin személyesen fogadta Moszkvában. Kezet fogott a férfiakkal, virágot adott a nőknek, és melegen megölelte Vagyim Kraszikovot. Nem valószínű, hogy ezek a ceremóniák a különleges szolgálatok közép- és alacsony rangú tagjainak szólnak: ezek az emberek csak végrehajtják a feletteseik által rájuk bízott feladatokat. De „kollégáik” szabadon bocsátása maguknak a főnököknek is megmelengeti a lelkét. A vnukovói reptéri találkozó szertartása megmutatta, hogy Putyin vissza akarta kapni a sajátjait, és vissza is kapta őket. Ez az esemény ismét bebizonyította az orosz hatalmi vertikum Putyin-központúságát: nem racionális megfontolások és előnyök alapján működik. Az elnök személyes kívánságai válnak törvényekké és a cselekvés irányítóivá.
Djumin pártfogoltja őrizetbe kerül
Pénteken, a Föderációs Tanács tavaszi ülésszakának utolsó ülésén őrizetbe vették Dmitrij Szaveljev szenátort a Tulai Területről. Az ügyet kezdeményező Igor Krasznov főügyész személyesen érkezett az orosz parlament felsőházába, hogy végignézze a szenátor őrizetbe vételét. Szaveljevet üzlettársa meggyilkolásával vádolják. A felsőházi tagokat ez meglepte, sőt, még a Föderációs Tanács elnöke, Valentina Matvienko sem számított ilyen fejleményre: Szaveljevet Matvijenko búcsúbeszéde közben vették őrizetbe, amelyet a nyári szünetre távozó parlamenti képviselőkhöz intézett. A főügyészség igazi különleges akciót hajtott végre, tönkretéve a Föderációs Tanács utolsó ülésének hangulatát.
Emellett a rendvédelmi szervek megzavarták a tulai hatóságok terveit is - Dmitrij Szaveljevet Dmitrij Miljajev, Tula megbízott kormányzója küldte vissza a parlament felsőházába. Ezt megelőzően Szaveljevet kétszer is a Föderációs Tanácsba delegálta a régió korábbi vezetője, Alekszej Djumin, Vlagyimir Putyin egykori biztonsági embere és jelenlegi tanácsadója. Ebben az értelemben a szenátor Djumin csapata képviselőjének nevezhető, és a hivatalos média hangsúlyozza is a kapcsolatát ezzel a stábbal. Ugyanakkor Szaveljev az 1990-es években Szergej Kirijenko és Borisz Nyemcov csapatának tagjaként kezdte pályafutását (ma már nyíltan ellenséges a tulai szenátor kapcsolata Kirijenkóval). A Dmitrij Szaveljev elleni támadásból ítélve Djuminnak, az elnök egyik kedvencének komoly ellenségei vannak, akiknek hatalmukban áll kezdeményezni csapata egyik tagjának letartóztatását és megzavarni terveit. Most Djumin embereinek kell eldönteni, hogy kit delegáljanak a Szövetségi Tanácsba, és a testület egy hivatalban lévő tagjának és a kormányzó-jelölt szenátorjelöltjének letartóztatása negatívan hat Dmitrij Miljajev kampányára.
Az állami duma sztahanovi műszakja
Az Állami Duma több törvényjavaslat gyors elfogadásával zárta ülését. Az orosz hatóságok különböző szinteken már régóta példátlan küzdelmet folytatnak a bevándorlók ellen. A kormányzók rendeletekkel tiltják meg a migránsoknak, hogy a munkaerő-migráció legnépszerűbb területein - az építőiparban, a tömegközlekedésben és a szolgáltatásokban - dolgozzanak. A moszkvai régió és a Primorszki Terület hatóságai népi milíciákat hoznak létre az Ukrajna elleni oroszországi háború egykori résztvevőiből, és széleskörű jogköröket biztosítanak számukra, de többek között az illegális migráció elleni küzdelem feladatával bízzák meg őket. Az orosz társadalomban meglehetősen erősek a bevándorlóellenes érzelmek, de ezeket tovább szítják a kormánytisztviselők és az ultrakonzervatívok, például Konsztantyin Malofejev ortodox oligarcha és a milbloggerek. Úgy tűnik, az elnöki adminisztráció politikai blokkja a migránsok elleni harcot a társadalmi elégedetlenség felszabadításának egyik szelepévé akarja tenni, ezért kiemeli azt a médiában. Valószínű, hogy a populista húzásokat kedvelő Vlagyimir Putyin is így látja a kérdést. Az Állami Duma elnöke, Vjacseszlav Volodin, aki mindig is jól érzékelte a Kreml hangulatát, és gyakran sikeresen kitalálta az elnök kívánságait, nem maradhatott ki ebből a folyamatból: a parlament szabadságra megy, Volodin pedig láthatóan sietett, hogy bebiztosítsa helyét a bevándorlásellenes kampányban. Talán a házelnököt a Nyomozó Bizottság vezetőjének, Alekszandr Basztyrkin támadása is felbátorította, aki „állami bolondnak” nevezte a parlamentet (a „duma”, vagyis „parlament” és a „dur”, „bolond”, nőnemben orosz szavak hasonlóságát kijátszva), és azzal vádolta, hogy nem akar beavatkozni a „migránsproblémába”.
A képviselők három olvasatban hagyták jóvá azt a törvényt, amely „kiutasítási rendszert” hoz létre a bevándorlók számára. Ez azokat érinti majd, akiknek lejártak az országban való tartózkodásra jogosító okmányaik, valamint azokat, akik „bűncselekményeket” követtek el, beleértve a közigazgatási szabálysértéseket is. Azok a migránsok, akik ebbe a rendszerbe tartoznak, nem vásárolhatnak majd ingatlant, házat és autót, nem kaphatnak bankhitelt. Megfosztják őket a házasságkötés jogától és attól, hogy szabadon mozogjanak az országban. Az ilyen külföldi állampolgárokat külön nyilvántartásba veszik, és tartózkodási helyüket be kell jelenteniük a rendőrségnek. A „kiutasítási rendszer” megsértése esetén a bevándorlókat kitoloncolják. Ezenkívül a külföldiek vízummentes oroszországi tartózkodásának időtartamát hatról három hónapra csökkentették, és a törvény mostantól megtiltja számukra, hogy „beavatkozzanak” Oroszország belügyeibe, és kötelezi a külföldieket „a hagyományos értékek tiszteletben tartására”.
Tilalmi buzgalmában az Állami Duma nem korlátozta magát a migráció kérdésére. Kriminalizálta a kábítószerfogyasztás melletti propagandát is, és jogot adott a hatóságoknak arra, hogy külföldi állami szervezeteket „nemkívánatosnak” nyilvánítsanak. Nyilvánvaló, hogy Vjacseszlav Volodin, Putyin kegyeire számítva, kész ragaszkodni a radikális vonalhoz, arra számítva, hogy konzervatív-hazafias túlkapásaiért nem kap büntetést, sőt talán még jutalmat is remélhet. Ugyanakkor a házelnök és a képviselők készek a hatalmi vertikum más szereplőit is kiszolgálni. Néhány nappal ezelőtt az Állami Duma első olvasatban támogatta a védelmi minisztérium képviselői által benyújtott módosító indítványt, amely a mobiltelefonok fronton való használatának betiltására irányult. A radikális haditudósítók kritikája nyomán a dokumentumot módosították, és pontosították, hogy mely készülékeket és milyen feltételek mellett tiltanak be. Az a sietség azonban, amellyel a határozatot első olvasatban elfogadták, azt mutatja, hogy a parlament és annak elnöke hajlandó szívességet tenni egyes befolyásos szereplőknek (ebben az esetben a védelmi minisztériumnak) a kölcsönös lojalitás és jóindulat reményében.
Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a Duma populista szférában kifejtett médiatevékenysége kezdi aggasztani a Kreml politikai blokkját, amely nem teljesen ellenőrzi azt. A népszerű politikai Telegram-csatornákon, amelyek már régóta az orosz elit jelzéseinek egyik fő eszköze a cenzúra körülményei között, elkezdtek megjelenni a Volodin és a Duma tevékenységét bíráló bejegyzések. A házelnököt és a parlamentet túlzott PR-tevékenységgel, a törvények kritikátlan elfogadásával és azzal vádolják, hogy minden érdekelt félnek megpróbálnak megfelelni. Ezek a jelzések a Kreml politikai vezetése által Volodinnak küldött figyelmeztetéseknek tekinthetők, és valószínű, hogy Vlagyimir Putyin is ugyanezeket a jeleket kapja. Ahogy az „Egységes Oroszország” párt volt főtitkárának, Andrej Turcsáknak az esete is megmutatta, az elnök már nem értékeli a rendszer szereplőinek túlzott buzgalmát, sőt gyanakvóan tekint az ilyesmire. Ezért Volodin erőfeszítései könnyen visszafelé sülhetnek el.
Összegezve: az nagyon valószínű, hogy sem Volodin, sem a Duma, sem a Szövetségi Tanács nem tudja, hogy Putyin mit akar, de nagy buzgalommal találgatják.
Igazából egész Oroszország sem tudja, mit akar Putyin. De találgatja.
Az a legnagyobb veszély, hogy talán Putyin sem tudja mit akar. És ő is megpróbálja kitalálni. De nem megy.
*The Great Swap
