Table of Contents
Hölgyeim és uraim, titáni harc következik rövidesen, olyan ütközet, amely Wagner-operáért kiált, mert valóságos Istenek Alkonya várható: az egyik oldalon a Big Tech vállalatai fenekednek, élükön a Metával és a Google-t is birtokló Alphabettel, a másik oldalon – ott sorakozik a teljes világsajtó apraja és nagyja. A tét: a sajtó létezése. A csata eget rengetőnek ígérkezik.
Történt ugyanis, hogy a Meta váratlanul közölte: az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Németországban visszavonja a Facebookról a „news” címkét, megelőzve azokat a szabályokat, amelyek arra kényszeríthetik, hogy fizessenek a tartalomért. A felhasználókat ez talán nem érdekli, de a médiát alaposan megviselte a döntés. Ezt elemzi a WIRED magazin* (https://www.wired.com/story/facebook-is-giving-up-on-news-again/)
A Facebook végzett a hírekkel. Először az ausztrál kormánnyal alakult ki többnapos patthelyzet a hírdíjakról, majd az Egyesült Államokban csendben eltávolították a bevételmegosztó „News” lapot a Facebookról. Aztán jött a hírlinkek teljes betiltása Kanadában. Most pedig a Meta Franciaországban, Németországban és az Egyesült Királyságban szünteti meg a „News” fület, és egy népszerű helyi hírprojekt finanszírozását is megszünteti. Ahogy Kanadában és Ausztráliában, úgy Európában is az irányelvek megváltoztatása előrevetíti azokat a jogszabályokat az EU-ban és az Egyesült Királyságban, amelyek értelmében a közösségi óriáscéget arra kérhetik, hogy fizessen a megosztott hírekért.
A Facebook-tulajdonos Meta a héten közölte, hogy decemberig mindhárom európai országban eltávolítja a „News” fület, ami azt jelenti, hogy többé nem húzza be az alkalmazásban megjelenítendő cikkeket. A felhasználók talán megvonják a vállukat, de ez egyben a résztvevő hírmédiumok számára történő kifizetések végét is jelenti. A Meta közölte, hogy továbbra is tiszteletben tartja a meglévő megállapodásokat, de nem újítja meg azokat, ha lejárnak – és a jövőben nem köt fizetős hírpartnerségi szerződéseket. „Úgy tűnik, hogy a Meta megnyomja a reset gombot, de erre nagyon kevés hírszolgáltató szervezet van felkészülve” – mondja Sarah Anne Ganter, a brit-kolumbiai Simon Fraser Egyetem platformszabályozással és -irányítással foglalkozó szakértője.
Nem ez a Meta első hírstratégiai bukfence – néhány évente bevezetett egy eszközt a külső hírek bevonására, majd újból a barátok és családtagok posztjainak előtérbe helyezésére koncentrált. A Trending Topics négy évig működött, mielőtt összeesküvés-elméleti botrányok miatt bezárták. Az Instant Articles tovább tartott, de a médiaipar nem gyászolta meg az év elején bekövetkezett kimúlását; a Columbia Journalism Review tanulmánya szerint az indító partnerek több mint fele három éven belül kilépett. 2020-ban a Meta egy másik taktikával próbálkozott: a Facebook-alkalmazásokhoz egy News-fület adott hozzá, hogy a történetek megjelenjenek, miközben fizetett a tartalmat szolgáltató médiaszervezeteknek.
A fület már tavaly elvetették az Egyesült Államokban. Fogalma sincs, milyen fülről beszélünk? Nincs egyedül. A News szekció nem található a közösségi hálózat weboldalán – csak az alkalmazásban, ahol a menü mélyén van eltemetve. Így nem meglepő, hogy a hírek a megtekintett tartalmak mindössze 3 százalékát teszik ki – olvasható a Meta blogbejegyzésében, amelyben bejelentette a változásokat. Ehelyett a Facebook ismét a videók felé fordul.
Mindezen változások középpontjában az áll, hogy a Meta láthatóan nem hajlandó fizetni a Facebookon a felhasználóknak mutatott hírekért. A hírek az egyik olyan tartalomforrás, amely segít megtartani a Facebook-felhasználókat a platformon, ahelyett, hogy átmennének egy másik oldalra vagy alkalmazásba. A hírmédiát azonban súlyosan érintette az online váltás: a Google és a Facebook elvesztette a jövedelmező hirdetési piac feletti ellenőrzést, ami a költségvetésüket sújtja, és a helyi lapok a túlélésért küzdenek. Az évek során a Meta kereste a módját annak, hogy anyagilag támogassa a hírszervezeteket, de eddig semmi sem vált be - és most úgy tűnik, hogy feladja.
A hírekkel kapcsolatos legutóbbi kísérlete során a Meta állítólag dollármilliókat fizetett brit hírszolgáltatóknak, amellett, hogy egy „közösségi hírprojektet”, egy olyan programot működtetett, amely 100 helyi hírújságírót finanszírozott az Egyesült Királyságban. A Meta 2021-ben 5,9 millió fontot (kb. 7,3 millió dollárt) adományozott a program további kétéves finanszírozására. Mostanra ezt a kezdeményezést is félretették, amit Henry Faure Walker, a NewQuest, az Egyesült Királyság második legnagyobb helyi lapkiadójának vezérigazgatója „cinikus lépésnek nevezett egy olyan cég részéről, amely több milliárd fontot szed be a brit hirdetési piacról, és részben a híroldalak által nyújtott minőségi tartalom ingyenes meglovaglásával építette fel a Facebook platformját”.
A Facebook hajlandósága a hírekért való fizetésre éppen akkor csökken, amikor a jogalkotók hamarosan közlik vele, hogy fizetnie kell a hírekért. A Meta egészen extrém módon igyekezett ellenállni a témával kapcsolatos jogszabályoknak.
Az ausztrál kormány 2021-ben törvényt fogadott el, amely előírja, hogy az olyan digitális platformoknak, mint a Meta és a Google-tulajdonos Alphabet, fizetniük kell a hírtartalmak megjelenítéséért. A Meta keményen játszott, és nem csak azt tiltotta meg, hogy a Facebookon hírlinkeket osszanak meg, hanem azt is, hogy a felhasználók linkeket posztoljanak nem hírekkel foglalkozó oldalakra, például hivatalos kormányzati egészségügyi honlapokra – a világjárvány idején. A patthelyzet azután ért véget, hogy a kormány beleegyezett abba, hogy nem alkalmazza a követelményt a Metával szemben, ha az elegendő bevételmegosztási megállapodást köt a médiával.
Az ausztráliai vitát nagyrészt a Facebook és a Fox News tulajdonosának, Rupert Murdochnak – aki a napilapok piacát többségében uralja – tulajdonában lévő médiumok közötti vitának tekintették, mondja John Quiggin, a Queenslandi Egyetem közgazdász főmunkatársa. „Legalábbis a közösségi média általam látogatott részein Murdoch annyira népszerűtlen, hogy a legtöbb ember automatikusan a Facebook oldalára állt” – mondja, hozzátéve, hogy a patthelyzet döntetlenre állt: Murdoch szervezetei és más nagy médiumok, köztük az Australian Broadcasting Corporation, kifizetéseket kaptak, míg a kisebb kiadók nagyon keveset vagy egyáltalán semmit.
Ezután következett Kanada. Az év elején a kanadai kormány törvényt fogadott el, amely előírja a nagy digitális platformok – lényegében a Meta és az Alphabet – számára, hogy osszák meg a bevételeket a hírszolgáltató cégekkel. Válaszul a Meta megtiltotta, hogy a kanadai közösségi hálózaton hírlinkeket tegyenek közzé, amit rosszul időzített, mivel ez a szörnyű erdőtüzek nyarának kellős közepén történt, és a helyi hírügynökségek, amelyek korábban a Facebookra támaszkodtak, nehezen tudtak értesülni az evakuációkról és más fontos eseményekről. A Google ugyanezt tervezi, amikor a törvény decemberben teljes mértékben hatályba lép.
A kanadai hírmédiában dolgozó források szerint a Facebook-linkek betiltása érezhetően befolyásolta a Meta alkalmazásainak átirányított forgalmát és az elkötelezettséget, de az igazi aggodalom az, hogy a Google milyen utat fog választani az év végén. „Idővel meglátjuk, milyen rövid és hosszú távú következményei lesznek az eltávolításnak, különösen, ha az érvényben marad” – mondja Ganter.
Az Egyesült Királyságra egyelőre nem vonatkozik a linkek betiltása, és a Meta blogbejegyzésében hangsúlyozta, hogy „az emberek továbbra is megtekinthetik a Facebookon a hírcikkekre mutató linkeket”. De előfordulhat, hogy ott is megtörténik ez.
A digitális piacokról, a versenyről és a fogyasztókról szóló, jelenleg a brit parlamentben készülő törvényjavaslat értelmében a Meta (és az Alphabet) stratégiai piaci státuszúnak (SMS) minősülhet, és ezért a digitális piac tisztességes versenyének biztosítása érdekében pénzügyi hozzájárulást kell nyújtania a tartalomkészítőknek. A befizetett összegről döntőbíróság döntene, és a Verseny- és Piacfelügyelet bírságokat szabna ki a fizetést megtagadó vállalatokra. Hasonló rendszereket vizsgálnak Malajziában, Új-Zélandon és az Egyesült Államokban; az EU-ban már létezik egy olyan törvény, amelynek köszönhetően a Google több mint 300 kiadóval kötött bevételmegosztási megállapodást.
Az Alphabet és a Meta visszavág, azt állítva, hogy a hírek nem is igazán értékesek számukra. A Google-ön a hírekkel kapcsolatos lekérdezések a vállalat saját statisztikái szerint a Google Search mindössze 2 százalékát teszik ki, míg a Meta szerint a híradások csak 3 százalékát teszik ki annak, amit az emberek a hírfolyamukban látnak. Ehelyett a Meta „széles körben megtekintett tartalmakról szóló jelentése” szerint a feedekben látott tartalmaknak mindössze 6,2 százaléka hivatkozik a Facebookon kívüli forrásra. Más kutatások azonban ellentmondanak ezeknek a számoknak. A Pew Research Center 2021-es felmérése szerint az amerikai felnőttek fele legalább néhányszor a közösségi médiából szerzi be a híreket.
Kanadában Jean-Hugues Roy, az Université du Québec à Montréal (UQAM) kutatója a Meta CrowdTangle nevű eszközével azt vizsgálta, hogy mit látnak az emberek a Facebookon a hírek betiltása után. Amit talált, az nagyrészt clickbait, családi posztok és receptek voltak. „Az ember hamar megunja” – mondja.
Bár nem talált bizonyítékot arra, hogy a dezinformáció tölti ki a hírek által hagyott vákuumot – ahogy azt egyesek előre jelezték –, az eredmény nem volt teljesen megnyugtató. „Amióta a Meta elkezdte eltávolítani a híreket tartalmazó anyagokat, rájöttem, hogy a clickbait sokkal mérgezőbb lehet, mint korábban gondoltam” – mondja. Talált példákat arra, hogy a platformról kitiltott híreket clickbait-oldalak csomagolták újra. „Néhány hír átszivárog, de olyan álmédia-szervezeteken keresztül, amelyek híreket használnak fel, és kitalált részletekkel, szenzációs címekkel spékelik meg őket” – mondja.
A hírszervezetek számára a Meta kiszámíthatatlan hírstratégiája megmutatja az évtizedek óta tartó paktum törékenységét. A hagyományos média a digitális platformokra támaszkodott a terjesztésben, óriási hatalmat adva a technológiai cégek kezébe.
Lehet, hogy a hírek a Google és a Facebook számára a nézettség csupán kis százalékát teszik ki, de ezek az átirányított forgalom morzsái és az adományokból és bevételmegosztásból származó pótlólagos milliók minden bizonnyal segítettek a küszködő médiaiparnak. De miután a Meta éveken át szaltózott, projekteket állított le és indított el, most pedig betiltotta a linkeket és megvonta a finanszírozást, világossá tette, hogy a Facebook nem megbízható terjesztője a híreknek.
„Valahol útközben sok hírszervezet elvesztette a kapcsolatot a törzsközönségével” – mondja Ganter. „Alapos munkát igényel majd, hogy a közönségükkel való kapcsolatokat helyreállítsák – vagy olyan új platformokat hozzanak létre, ahol a közönség és a hírszervezetek olyan feltételekkel találkozhatnak, amelyek kevésbé hátrányosak az újságírás számára.”
Összefoglalva tehát: mit akarnak a nagyvállalatok? Azt ők sem igazán tudják, azt tudják, mit nem akarnak. Fizetni nem akarnak semmi szín alatt a hírekért, ennek érdekében nem riadnak vissza az olvasottsági adatok kozmetikázásától és a széles közvélemény megtévesztésétől sem. Inkább ne legyenek semmiféle hírek, minthogy pénzbe kerüljenek – tomboljon akár világjárvány, akár erdőtűz, égjen bár a saját székházuk is, csak hír ne legyen belőle, vesszenek esetleg a felhasználók – de hírek helyett receptek, cukiságok és semmitmondó társasági fotók töltsék be a közösségi oldalakat, változzon az egész forrongó világ egyetlen nagy, dögunalmas amerikai elővárosi vasárnap délutánná. Ha mindenki belepusztul, akkor is.
Csak fizetni ne kelljen.
És mit akar a világsajtó?
Semmi többet, csak amit eddig: dolgozni és megélni. Ha ezt a Facebook, és ami fájóbb, a Google is lehetetlenné teszi kicsinyes és pillanatnyi érdekből, új utat kell választani a terjesztésre. Ami drága lesz és rögös: de a sajtónak fenn kell maradnia, akkor is, ha szembeszáll a nagyvállalatokkal.
Hatalmas küzdelem várható, és nem biztos, hogy érdemes a nagyvállalatokra fogadni.
*Facebook Is Giving Up on News –Again
Szele Tamás
