Table of Contents
Talán sorsfordító pillanatról számolt be a Breaking Defense*: az izraeli és ukrajnai események hatására változik az amerikai légvédelmi doktrína, ami természetesen kiterjed a NATO többi tagállamára is. Lássuk, mi történt.
Szombaton ahelyett, hogy gratuláltak volna az Irán több mint 300 drónja és rakétája elleni szövetséges győzelemhez, a Pentagon vezető tisztviselői azt mondták, hogy az Izrael ellen indított sortüzet csupán előzetesnek tekintik a sokkal nagyobb tömeges támadásokhoz, amelyeket Kína egy jövendőbeli csendes-óceáni háborúban Guam, Tajvan és más célpontok ellen indíthat.
Van némi ok az ünneplésre, mondta Heidi Shyu, a Pentagon technikai vezetője, a kutatásért, fejlesztésért és mérnöki tevékenységért felelős államtitkár. A hajófedélzeti Aegis légvédelmi rendszer sikeresen lelőtte az Izraelre irányuló ballisztikus rakétákat, mondta, míg a szárazföldi Patriot „Ukrajnában bizonyított”.
A két konfliktus tanulsága azonban nem ok az önelégültségre, figyelmeztetett Shyu. Ehelyett ő és más tisztviselők az NDIA rakétavédelmi konferenciáján kedden azt mondták, hogy a jövőbeni fenyegetés puszta mérete miatt több és olcsóbb elfogórakétára, új védelmi eszközökre, például nagy teljesítményű lézerekre, valamint az ellenséges rakétaindító állások elleni megelőző vagy megtorló csapásokra lesz szükség.
„Nézzük csak meg, mi történt a hétvégén” – mondta Shyu a konferencián. „Az Indo-csendes-óceán felett folyó, erősen vitatott küzdelemben ez még nagyobb számokat jelenthet”.
Az Izrael elleni iráni és az Ukrajna elleni orosz támadásból létfontosságú tanulni, mondta John Plumb védelmi miniszterhelyettes, és a legfontosabb tanulság az, hogy egy ellenség egyszerre sok rakétát és drónt indíthat. „A nagyságrenddel kapcsolatos kérdés egyszerűen újra és újra megjelenik” mindkét konfliktusban – mondta a konferencián. „Arányos védekezésre van szükségünk, mert az ellenfél olcsó, tömegesen bevethető rendszereket képes kifejleszteni, majd egyszerre indítani”.
„Olyan szintű képességekre és támadó kapacitásra kell felkészülnünk, amilyet még nem láttunk” – értett egyet a Rakétavédelmi Ügynökség igazgatója, Heath Collins, a Légierő altábornagya. „Ahogyan Izraelben és Ukrajnában láttuk... ez egyre rosszabb lesz”.
„A rakéták puszta mennyisége, amelyek ma ellenfeleinknél találhatóak, és amelyeket látunk felhasználni néhány kisebb jelentőségű bevetésen, elképesztő” – mondta. „Fel kell készülnünk a nagyobb harcokra.”
Collins a konferencián elmondta, hogy még a hivatásos hadsereggel nem rendelkező ellenfelek, például a jemeni houthi irreguláris erők is képesek jelentős számú rakétát és drónt beszerezni. És míg az MDA (Rakétavédelmi Ügynökség) alapvetően az interkontinentális ballisztikus rakéták elfogására összpontosított – amelyek kiszámítható, de villámgyors ívet követnek a világűrben útban a célpontjuk felé –, az USA-nak és szövetségeseinek most fel kell készülniük a lassabb, alacsonyabban érkező, de kiszámíthatatlanabb cirkálórakéták, hiperszonikus rakéták és drónok összehangolt sortüzére.
Ahelyett, hogy csak a „gyors labdák” leütésére készülnénk – mondta –, „most már csavart és görbe labdákat kell elkapnunk”.
Még a hagyományos ballisztikus rakétákat is egyre inkább olyan robbanófejekkel szerelik fel, amelyek képesek az utolsó pillanatban végrehajtott manőverekre, hogy megzavarják a védőket, tette hozzá Plumb: „A manőverező hordozóeszközök értékét széles körben megértették... Már nagyon kevés rakéta igazán ballisztikus”.
Mégis, bár a fenyegetés egyre manőverezőbbé és kitérőbbé válik, olcsóbbá is válik, különösen az „egyirányú támadó drónok” elterjedésének köszönhetően. A ballisztikus fegyverek lelövésére kifejlesztett szuperszonikus THAAD, Patriot és Standard Missile elfogórakéták drónok ellen, amelyek néhány ezer dollárba kerülhetnek, költséges túlzásnak számítanak. A hadseregek el tudják viselni a kiadásokat, ha csak egy maroknyi bejövő eszközt lőnek le, érvelt Plumb, de azt már nem, ha olyan tömeges támadásokról van szó, mint az iráni 300-as hullám vagy egy még nagyobb volumenű akció.
Nem kisebb személyiség hangsúlyozta a kis teljesítményű drónok elleni védelem kiterjesztésének fontosságát, mint az Egyesített Vezérkari Parancsnokság elnöke, C.Q. Brown légierő tábornok. „Tisztában vagyok vele, hogy a Rakétavédelmi Ügynökség hajlamos a magas szintű képességekkel foglalkozni, de tényleg úgy gondolom, hogy el kell gondolkodni azon, hogyan védekezzünk mindezen „kisebb” fenyegetések ellen” – mondta a konferenciát záró hozzászólásában. „Az elmúlt hétvége tökéletes példa volt a drónok kiterjedt használatára”.
„Támadjuk az íjászokat!”
A védelem és a támadás közötti költségegyensúly hiánya arra késztette a hadseregeket világszerte, hogy a kevésbé drága lehetőségeket keressék, a lézertől és a nagy teljesítményű mikrohullámoktól kezdve a régimódi lövedékekig.
Ukrajnában, mondta Plumb, „ezek a srácok szó szerint cirkálórakétákat lőttek le” .50 kaliberű gépfegyverekkel. Ehhez kifinomult, de viszonylag olcsó érzékelőhálózatra van szükség, amelyet a lehető legelőrébb telepítenek, hogy észleljék a közeledő fenyegetést, és gyorsan riadóztassák az útjába kerülő mobil légvédelmi egységeket – jegyezte meg. Csak akkor veti be Ukrajna a Patriotokból és más nagy teljesítményű nyugati elfogórakétákból álló szűkös készletét, ha a beérkező rakéták és drónok megkerülik az első, megfizethető védelmi vonalat, és kritikus célpontokat fenyegetnek – mondta.
Ezzel szemben – folytatta Plumb – a „többszintű” rakétavédelem amerikai változata gyakran a legdrágább fegyvert alkalmazza elsőként, mivel annak van a legnagyobb hatótávolsága, míg a lövésenként olcsóbb alternatívák, például a lézerek vagy a lövegek olyan rövid hatótávolságúak, hogy csak a közeli, végső védekezés során jönnek szóba.
„Azt akarjuk, hogy az első védvonalunk az olcsóbb eszközök legyenek, majd a legmagasabb költséggel rendelkező, legkiválóbb elfogó eszközeinket tartogassuk a beszivárgók számára”, amelyek átjutnak rajtuk, mondta Plumb. „Nálunk egyelőre ez nagyjából fordítva van... A legdrágább elfogóink általában nagyobb hatótávolságúak és a legolcsóbb eszközöket a végén vetjük be.”
Vajon a Pentagon beszerzési rendszere és a védelmi ipari bázis meg tudja ezt fordítani? „A költségekre való összpontosítás új dolog lehet ennek a közönségnek” – mondta Plumb fanyarul. „Kiváló rendszereket építünk, amelyek nagyon jól működnek... Ki tudnánk találni, hogyan lehetne sokkal olcsóbb elfogó eszközöket bevezetni a fenyegetés nagyságrendjének kezelésére?”.
Plumb hangsúlyozta, hogy a költséghatékonyság javításának egyik módja, ha támadásba lendülünk, és az ellenséges drónokat és rakétákat megsemmisítjük még a kilövés előtt, amikor azok még viszonylag statikusan és csoportosan helyezkednek el. „Nem ülhetünk csak úgy ott és háríthatjuk a nyilakat” – mondta: „Az íjászokra kell támadnunk”. (Ez utalás az Agincourt-i csatára, ahol a fedezékben elhelyezkedő angol íjászok legalább nyolcezer francia lovagot mészároltak le, eldöntve ezzel az ütközet sorsát).
Az amerikai Központi Parancsnokság valóban megelőző csapásokat hajtott végre, hogy ezen a hétvégén, bár csak a houthi irregulárisok, nem pedig iráni támogatóik ellen. A több mint 80 drón és „legalább hat” ballisztikus rakéta közül, amelyeket állítása szerint megsemmisítettek, mielőtt azok eltalálhatták volna Izraelt, a CENTCOM közleménye szerint „ez magában foglal egy ballisztikus rakétát az indítóállványán és hét drónt, amelyeket a földön semmisítettek meg az Irán által támogatott houthik által ellenőrzött jemeni területeken, mielőtt még bevetették volna őket”.
Shyu: Az irányított energia „eléggé félelmetes”
Valóban, a 2020-as rakétavédelmi felülvizsgálat óta a Pentagon hivatalos megközelítése az, hogy a „rakétavédelmet” a „rakéták átfogó legyőzésének” tágabb megközelítésébe ágyazza, amely sok mindenre kiterjed: a földi indítóállások megsemmisítésétől kezdve az elektronikus hadviselésen át a rakéták repülés közbeni tévútra terelésén keresztül egészen az olyan egzotikusabb megközelítésekig, mint az irányított energia.
Shyu szerint a hadsereg, a haditengerészet és a légierő egyaránt 300 kilowattos lézereket fejleszt, amelyek hatótávolsága jóval nagyobb, mint a jelenlegi drónellenes fegyvereké. A hadsereg és a légierő rendszerei földi, a haditengerészetéi pedig hajófedélzeti rendszerek lesznek – mondta, de további részleteket nem kívánt mondani. „Tavaly nyáron két különböző vállalkozóval kötöttünk szerződést 500 kilowattnál nagyobb lézerforrások kifejlesztésére” – mondta. „Jövő év végére számíthatunk erre. Ez eléggé félelmetes.”
De nincs semmiféle ezüstgolyó, ami önmagában képes legyőzni a vámpírokat, hangsúlyozta Shyu a konferencián elhangzottak után újságíróknak. „Amire én gondolok, az egy teljes, gyilkos háló” – mondta. Különös hangsúlyt fektet a korai észlelésre, beleértve az űrbe telepített érzékelőket, mint például az új HBTSS műholdak, amelyek messzebbre látnak, mint a földi rendszerek, és potenciálisan mesterséges intelligencia-mintakövető algoritmusokat a különböző típusú drónok, rakéták és csalétek megkülönböztetésére.
Shyu szerint azonban az ellenintézkedések széles skálájára is szükség lesz, hogy a rendszer észlelés után beindulhasson. „Vannak olcsóbb lövedékek, és vannak más dolgok is, amikkel szintén foglalkozunk” – mondta. „Nagyon holisztikusan tekintünk a dolgokra... tekintetbe vesszük az összes lehetséges módszert, amivel az ellenséggel szemben felléphetünk”.
Szóval, kérdezte a riporter, ez a lézereket jelenti? Zavaró eszközöket? „Mindent a fentiek közül” – mondta Shyu. „Talán fekete mágiát?” „Mindent” – mondta újra, és nevetett.
Nos, valóban. Amíg a védekezés – a jelenlegi módszerekkel – sokkal drágább, mint a támadás, érdemes volna a légvédelmi doktrínát megfordítani az ukrán példa szerint.
