Table of Contents
Ha valaki úgy érezné, hogy Vlagyimir Putyin nem a rá jellemző vehemenciával reagál a Kurszki Területet ért ukrán behatolásra, az nem téved. Pillanatnyilag meglehetősen tanácstalan lehet, és míg rá nem jön, mit is szeretne, valószínűleg bagatellizálni próbálja az eseményeket, miközben lázasan töri a fejét azon, hogyan tovább, mi lesz a háborúval?
Ez a tanulság könnyen leszűrhető az Institute for the Study of War (ISW) napi jelentéséből is*, melyet az alábbiakban ismertetünk: különös tehetetlenség, intrika, egymásnak ellentmondó intézkedések egyaránt megfigyelhetőek a tegnapi nap orosz híreiben. Akkor lássuk, mi minden történt tegnap.
Az ukrán erők augusztus 19-én tovább folytatták kismértékű előrenyomulásukat a Kurszki Területen, miközben a térségben az egész ukrán kiszögellés mentén folytatódtak a harcok. Az augusztus 19-én közzétett geolokációs felvételek azt mutatják, hogy az ukrán erők előrenyomultak Visnyevkánál (Koronevótól délnyugatra és az államhatártól 14 km-re). Az orosz védelmi minisztérium azt állította, hogy az orosz légierő és tüzérség csapást mért a Visnyevka közelében tevékenykedő ukrán erőkre, ami valószínűleg hallgatólagosan elismeri, hogy az ukrán erők előrenyomultak a térségben. Egy prominens Kreml-közeli orosz milblogger azt állította, hogy az ukrán erők előrenyomultak a Ruszkoje Porecsnoje (Szudzsától északkeletre és 17 km-re az államhatártól), az Agronomtól keletre (Szudzsától közvetlenül keletre és 15 km-re a határtól), valamint a Szpalnojtól keletre (Szudzsától délkeletre és 5 km-re a határtól) is. Az orosz védelmi minisztérium azt állította, hogy az orosz erők visszaverték az ukrán szabotázs- és felderítési kísérleteket Szkrylevkától és Szeptyuhovától délre (mindkettő Korenevótól északkeletre és 22 km-re a határtól), más orosz források pedig azt állították, hogy a harcok Korenevo, Olgovka (Korenevótól keletre), Szudzsa nyugati része és Martinovka (Szudzsától északkeletre) közelében folytatódtak. Orosz katonai bloggerek azt is állították, hogy a határ mentén, Tetkino közelében folytatódtak az összecsapások. Az orosz 810. haditengerészeti gyalogosdandár (Fekete-tengeri Flotta [BSF]) elemei állítólag Olgovka közelében tevékenykednek; az „Aida” csecsen Ahmat Szpecnaz-csoport elemei állítólag Szudzsában tevékenykednek; és a 155. haditengerészeti gyalogosdandár (Csendes-óceáni Flotta, Keleti Katonai Körzet [EMD]) „Varég” felderítő-csapásmérő századának elemei állítólag a Kurszki Területen vannak. Az orosz „Fenik” aknász-zászlóalj alakulatai, amelyek a jelentések szerint 2024. május végétől Csasziv Jar térségében állomásoztak, a jelentések szerint Martinovka közelében állnak.
Orosz milbloggerek azt állították, hogy az ukrán csapatok légicsapása megsemmisített egy, a Szejm folyó felett átívelő hidat Karizsban (Korenevótól délnyugatra) – a harmadik és egyben utolsó híd a Szejm folyó felett a Kurszki Terület Gluskovo körzetében. Az augusztus 16-án és 18-án közzétett geolokációs felvételek azt mutatják, hogy az ukrán csapások leromboltak egy, a Seim folyón átívelő hidat Glushkovóban, illetve megrongáltak egy, a Seim folyón átívelő hidat Zvannoye-ban (Korenevótól délnyugatra).
A csecsen Ahmat Szpecnaz parancsnoka, Apti Alaudinov súlyosbította a Kreml által hagyományosan rendkívüli óvatossággal kezelt helyzetet azzal, hogy a sorkatonákat a Kurszki Területen folytatott hadműveletekben való részvételre szólította fel, és elutasította a sorkatonák hozzátartozóinak aggodalmait. Alaudinov augusztus 19-én videoüzenetben reagált a Kurszki Területen harcoló orosz sorkatonákkal kapcsolatos „zokogásra és kirohanásokra”, és arra panaszkodott, hogy a sorkatonák szülei gyerekként kezelik a 18 éveseket. Alaudinov azt állította, hogy a sorkatonák az orosz védelmi minisztérium alkalmazottai, és meg kell védeniük Oroszországot. Alaudinov arra panaszkodott, hogy a sorozottak csak „ingyen eszik az állam kenyerét... és aztán hazamennek”. Alaudinov válaszolt azokra a panaszokra, hogy a sorkatonák kevés zsoldot kapnak, és felszólította a sorkatonákat, hogy hivatásos katonává válva kössenek szerződést a minisztérummal, ha magasabb fizetést akarnak. Alaudinov felszólított minden orosz állampolgárt, fiatalt és idősebbet, hogy „álljanak csatarendbe”, mivel „az ellenség eljött Oroszországba”, és kijelentette, hogy „senki sem fog meghalni, akinek nem az a sorsa, hogy meghaljon, de ha meghalsz Oroszország és az Istenbe vetett hited védelmében, akkor a mennybe jutsz”. Az Ahmat „Aida” csoporthoz kapcsolódó Telegram-csatorna augusztus 19-én azt is állította, hogy a Kurszki területen lévő Szudzsában szolgáló sorkatonák nem 18, hanem 21-25 évesek. Az „Aida” csatornája azt sugallta, hogy az a tény, hogy az ukrán erők orosz területen vannak, fontosabb, mint az orosz sorkatonák veszteségeiről szóló viták.
Az orosz sorkatonák családtagjai a közelmúltban panasszal éltek rokonaiknak a határvédelmi műveletekben való részvétele miatt. A Kreml nagy aggodalmat mutatott a társadalmi visszahatás hallatán a sorkatonákat érintő kérdésekben, és Vlagyimir Putyin orosz elnök korábban már tett lépéseket a sorkatonák hozzátartozói panaszainak lecsillapítására. Az orosz sorkatonák folyamatos jelenléte a határ menti területeken az ukrán betörés során potenciális politikai válsággal fenyegeti a Kremlt a veszteségek miatt. Alaudinov az orosz védelem szóvivőjeként aposztrofálta magát a Kurszki Területen, és a TASZSZ orosz hírügynökség többször is megerősítette kijelentéseit az ukrán behatolást követően. Alaudinov – egy széles körben ismert orosz szaktekintély – nyílt felhívásai a sorkatonák hozzátartozóinak, hogy hagyják abba a panaszkodást, hogy a sorkatonák vegyenek részt az orosz határ menti térségben zajló hadműveletekben, és hogy az orosz állampolgárok fogadják el a sorkatonák és más katonák közötti veszteségeket, fokozhatják a feszültségeket az orosz társadalomban és potenciálisan veszélyeztethetik Putyin rendszerének stabilitását. Ramzan Kadirov csecsen köztársasági vezető feltűnően kevés nyilvános nyilatkozatot tett a Kurszki Területen történt ukrán betöréssel kapcsolatban, annak ellenére, hogy Alaudinov és az Ahmat Szpecnaz kifejezett szerepet játszott az orosz válaszlépésekben.
Vlagyimir Putyin orosz elnök augusztus 18-án Azerbajdzsánba látogatott, valószínűleg azért, hogy elterelje a figyelmet a Kurszki Területre történt ukrán behatolásról, és hogy folyamatosan hatékony diplomataként mutatkozzék. Putyin augusztus 18-án érkezett Bakuba egy orosz küldöttséggel, köztük Szergej Lavrov külügyminiszterrel, kétnapos látogatásra, hogy találkozzon Ilham Alijev azerbajdzsáni elnökkel és megvitassák az orosz-azerbajdzsáni kétoldalú kapcsolatokat. A delegációk a jelentések szerint megvitatták a kétoldalú energetikai összeköttetéseket, az orosz nyelvű kezdeményezéseket Azerbajdzsánban, valamint Oroszország hajlandóságát arra, hogy közvetítsen egy Örményország és Azerbajdzsán közötti békemegállapodás megkötésében. A látogatás időzítése figyelemre méltó, tekintettel a Kurszki Területen jelenleg is fennálló helyzetre és a Kreml folyamatos erőfeszítéseire, hogy bagatellizálja az ukrán betörés nagyságát és hatásait. Az orosz állami média Putyin azerbajdzsáni útjára összpontosított, kiemelve apró részleteket, valószínűleg részben azért, hogy elterelje a figyelmet az Oroszországban kialakult kellemetlen helyzetről azáltal, hogy az információs teret a Kreml globális diplomáciai szerepvállalásának és állítólagos sikereinek bemutatásával tölti meg.
A Kreml válasza Ukrajna Kurszki Területre történt behatolására hangsúlyozta, hogy a Kreml belső prioritásai egyre inkább a rendszer stabilitása felé orientálódtak, különösen az elmúlt évben. Az orosz ellenzéki Vazsnüje Isztorii augusztus 19-én arról számolt be, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök reakciója a „kurszki helyzetre” bizonyos elmozdulásokat tárt fel a Kreml hatalmi vertikumán belül, amelyek közül sok már az elmúlt hónapokban lezajlott. Putyin kinevezte Alekszej Djumin elnöki tanácsadót, hogy felügyelje a Kurszki Területen folyó ukrán tevékenység elleni „terrorellenes” műveletet, ami a Vazsnüje Isztorii szerint azt jelenti, hogy Putyin bizalmatlan az orosz vezérkarral és az orosz védelmi minisztériummal szemben (amelyek elméletileg a védelmi katonai tevékenységért felelős szervek lennének), és olyan személyekre támaszkodik, akikben személyesen bízik. Egy bennfentes forrás állítólag azt mondta a Vazsnüje Isztorii számára, hogy Djumin most konfliktusba került az orosz elnöki adminisztráció képviselőivel, ami arra utal, hogy Putyin továbbra is azokhoz igazodik, akiknek személyesen kedvez, olyan tisztviselők rovására, akik technikailag jobban megfelelnek bizonyos pozíciók betöltésére. A Vazsnüje Isztorii az orosz biztonsági szolgálatokat ismerő forrásokra hivatkozva azt is állította, hogy Alekszandr Bortnyikov, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) vezetője „még az idén távozik posztjáról”, és azt feltételezte, hogy lehetséges utódja Vlagyiszlav Mencsikov, az FSZB kémelhárító szolgálatának vezetője, vagy Szergej Koroljov, Bortnyikov első helyettese lehet. Andrej Szoldatov orosz oknyomozó újságíró megjegyezte, hogy az FSZB megbízatása általában véve eltolódott az orosz oligarchák ellenőrzésétől az orosz hadsereg és az orosz hadiipari komplexum ellenőrzése, valamint a „szabotőrök és terroristák” elleni fellépés irányába, a Vazsnüje Isztorii pedig arról számolt be, hogy több régóta aktív orosz kereskedelmi oligarcha is fokozatosan veszít a befolyásából a Kreml szélesebb hatalmi vertikumán belül.
A tudósítás erősen arra utal, hogy a Kreml egyre inkább a rezsim stabilitását helyezi előtérbe legfőbb prioritásként. Az ISW hosszasan beszámolt Putyin azon erőfeszítéseiről, hogy az orosz hatalmi vertikumon belül fenntartsa a lojális szilovikok (politikai befolyással rendelkező orosz erős emberek) magját, különösen azóta, hogy a Wagner-csoport 2023. júniusi fegyveres felkelése először veszélyeztette Putyin rendszerét. A Kreml általános elmozdulása az olyan szilovikok felé, mint Djumin, akiben Putyin személyesen bízik, valamint a terrorizmus és a kémelhárítás terén erős és jól dokumentált hírnévvel rendelkező biztonsági tisztviselők, arra utal, hogy a Kreml egyre inkább az ilyen személyeket tekinti a rezsim védelmezőinek. Ukrajna Kurszki Területre irányuló hadművelete különösen rávilágított erre a dinamikára, és a Kremlnek a behatolásra adott folyamatos válasza tovább hangsúlyozza a biztonsági tisztviselőkre és struktúrákra való egyre fokozódó támaszkodást a politikailag vagy gazdaságilag koncentráltabb belső struktúrákkal szemben.
Vlagyimir Putyin orosz elnök augusztus 19-én rendeletet írt alá, amely az orosz alkotmány konkrét módosítása nélkül tovább kodifikálta a homályos orosz állami ideológiát a törvényekben. Putyin rendelete lehetővé teszi, hogy azok a külföldiek és hontalanok, akik „osztják a hagyományos orosz szellemi és erkölcsi értékeket”; kifejezték érdeklődésüket az Oroszországba való végleges költözés iránt; és nem értenek egyet a hazájuk államának „destruktív neoliberális, ideológiai irányvonalakat erőltető” politikájával, ideiglenes orosz tartózkodási engedélyt kérhessenek anélkül, hogy teljesítenék az orosz nyelvi, jogi és kulturális ismeretekre vonatkozó követelményeket. Putyin utasította az orosz Külügyminisztériumot, hogy készítsen egy listát az állítólag „ezeket a neoliberális értékeket” erőltető országokról. A Kreml a közelmúltban fokozta erőfeszítéseit egy homályos orosz „hagyományos értékeken” alapuló állami ideológia kodifikálására, miközben megkerülte az orosz alkotmányt, amely kifejezetten megtiltja Oroszországnak, hogy állami ideológiát hozzon létre, és megköveteli az orosz államtól az ideológiai sokszínűség elismerését. Ez az új politika, amely bizonyos „hagyományosan és ideológiailag elkötelezett” személyek Oroszországba történő fokozott migrációját támogatja, ellentétes az orosz állam közelmúltbeli erőfeszítéseivel, amelyek az Oroszországba irányuló illegális migráció elleni fellépésre és a migránsok katonai szolgálatra kényszerítésére irányulnak, ami valószínűleg aláássa az orosz erőfeszítéseket, hogy több bevándorlót vonzzanak Oroszországba.
Putyinnak a sajátos ideológia kodifikálására irányuló erőfeszítései talán az orosz ultranacionalista közösség saját, elfogadott nemzeti ideológia létrehozására irányuló erőfeszítéseit hivatottak ellensúlyozni. Az orosz ultranacionalista hangok nagyrészt bírálták a Kreml migrációs politikáját, túlságosan engedékenynek találták, és buzgón követelték, hogy az orosz hatóságok szigorítsák a bevándorlási követelményeket, különösen azt, hogy a migránsoknak meg kelljen tanulniuk az orosz nyelvet, kultúrát és jogot, hogy jobban beilleszkedjenek az orosz társadalomba – olyan követelményekről van szó, amelyekkel kapcsolatban Putyin rendelete lehetővé teszi, hogy a kiválasztott migránsok megkerüljék őket. Sok ultranacionalista hang szintén hiperkritikusan nyilatkozott a Kremllel és az orosz védelmi illetékesekkel szemben a vélt háborús és ideológiai kudarcok miatt, és néhányan még közvetlenül is szembeszálltak Putyinnal, akár politikailag, mint a bebörtönzött lelkes nacionalista Igor Girkin esetében, akár katonailag, mint a Wagner-csoport elhunyt finanszírozója, Jevgenyij Prigozsin. A Kreml úgy lépett fel ezekkel a milbloggerekkel szemben, hogy létrehozta a Kremlhez hű milbloggerek gárdáját, megteremtette az öncenzúra közegét, és szükség esetén közvetlenül cenzúrázott bizonyos kommentátorokat. Putyin azon törekvése, hogy magát az elfogadott orosz nemzeti ideológia egyedüli döntőbírájává tegye, arra irányulhat, hogy fellépjen a vele egyet nem értő orosz milbloggerek ellen, és megszüntesse a rezsimjét fenyegető esetleges belpolitikai veszélyeket, különösen mivel a Kreml igyekezett „szélsőségesnek”, hazafiatlannak és az állam ellenségének beállítani azokat az oroszokat, akik ellenzik az ukrajnai háborút és magát Putyint sem kedvelik.
Orosz tisztviselők továbbra is megpróbálták – hamisan – Ukrajnát felelőssé tenni a háborút lezáró tárgyalások elmaradásáért. Jurij Usakov orosz elnöki tanácsadó augusztus 19-én az Ukrajnával folytatott esetleges tárgyalásokról szóló kérdésre válaszolva azt állította, hogy Oroszország nem fog tárgyalni Ukrajnával, tekintettel Kijev „kalandjára” az Oroszországba való behatolással. Usakov azt állította, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök javaslatai – amelyek arra szólították fel Ukrajnát, hogy adja át azokat a területeket, amelyeket az orosz erők jelenleg nem tartanak megszállva – még mindig állnak, de „nem lenne helyénvaló”, hogy jelenleg tárgyalásokra kerüljön sor. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter augusztus 19-én megismételte Putyin augusztus 12-i kijelentését, miszerint az ukrán betörés után nem lehet szó tárgyalásokról, és azt állította, hogy Putyin azt mondta: Oroszország „egy kicsit később minden bizonnyal ki fogja értékelni ezt a helyzetet”. Lavrov továbbá „pletykaként” utasította el a Washington Post nemrégiben megjelent cikkét arról, hogy Oroszország ideiglenesen elhalasztotta a Katarban Ukrajnával folytatott megbeszéléseket az energetikai infrastruktúra elleni csapások moratóriumáról. Az ISW továbbra is úgy értékeli, hogy Oroszország nem érdekelt az Ukrajnával folytatott érdemi tárgyalásokban, és hogy a Kreml megpróbálta Ukrajnát – és nem Oroszországot – úgy beállítani, mint aki akadályozza a tárgyalásokat.
Mint láthatjuk tehát, Putyin a kurszki kérdésben feltűnően passzív, más ügyekben kapkodó és következetlen. Hasonlít ez a bénultság Sztálin habozására, amivel a német támadásra reagált – napokig nem találták – vagy Brezsnyevére a Damanszkij-incidens idején, amikor hónapokig nem reagált a sorozatos kínai határsértésekre. Ez arra mutat, hogy az orosz rendszer, legyen az cári, lenini, sztálini, hruscsovi, brezsnyevi, putyini vagy bármilyen olyan vezetőket termel ki, akik a kész haditerveik véghezvitelében mérhetetlenül következetesek, ám a váratlan helyzetekkel nem tudnak mit kezdeni. Ukrajna talán alapozhatná erre is a stratégiáját.
Ha egyszer Ukrajna hamarább jön rá Oroszországnál, mit akar és bele is vág: az eldöntheti a háború sorsát.
*Russian Offensive Campaign Assessment, August 19, 2024
