Skip to content

Szele Tamás: Putyin elnök öt hazugsága

Putyin notóriusan hazudik, és azt hiszi: ez diplomácia. Nem: ez valami más.

Table of Contents

Vlagyimir Vlagyimirovics Puyin a napokban bejelentett álságos „békefeltételeiről” még a Tverszkaján ugráló verebek is csiripelik, hogy nem volt egyéb, mint politikai provokáció, megelőlegezett válasz a svájci békecsúcs még meg sem született irányelveire. Lehetetlent kért, hogy folytathassa a háborút, míg neki tetszik, vagy míg el nem veszti. 

Azonban míg az abszurd követeléseit több órás beszédében megindokolta (a szónoklat orosz nyelvű leirata 37 gépelt oldal, és míg Putyin beszélt, egyetlen külügyi alkalmazott sem hagyhatta el a termet, ami számukra igen kényelmetlen, mondhatni szorító érzés lehetett),

a The Insider* számítása szerint nem számtalanszor, hanem számos esetben hazudott, ugyanis legalább öt alkalommal mondott valótlant. Illetve biztos, hogy többször, de a lap munkatársai csak a nagyobb koholmányokat számolták, amikről bizonyítható, hogy valótlan állítások. Hát akkor lássuk, miket hazudozott Putyin.

A külügyminisztérium vezetésével tartott találkozón Putyin több jól ismert hazugságot is megismételt, például az „ukrán provokációról” Bucsában, vagy arról, hogy a nyugati vezetők úgy írták alá a minszki megállapodásokat, hogy nem állt szándékukban betartani azokat. De új részletek is előkerültek arról a párhuzamos valóságról, amelyben az orosz vezető él.

A nyugat-európai országok Egyesült Államoktól való függőségéről

- Az európai politikusok lenyelik az európai elit megaláztatásait, bunkóságait és megfigyelési botrányait, az USA pedig egyszerűen kihasználja ezeket. Most arra kényszerítik őket, hogy növeljék az Ukrajnába irányuló fegyverszállításokat, bővítsék a tüzérségi lövedékek gyártására szolgáló kapacitást. Kinek lesz szüksége ezekre a lövedékekre, amikor az ukrajnai konfliktus véget ér? Hogyan biztosíthatja ez Európa katonai biztonságát? Ez nem világos. Az USA maga is katonai technológiákba fektet be, méghozzá a jövő technológiáiba: az űrbe, a modern drónokba, az új fizikai elveken alapuló csapásmérő rendszerekbe, vagyis azokba a területekbe, amelyek a jövőben meghatározzák a fegyveres harc jellegét, és ezáltal a hatalmak katonai és politikai potenciálját, a világban elfoglalt pozícióit. De ez nem növeli az európai potenciált. Hagyjuk meg nekik.

2024 februárjában Pavel Akszjonov, a BBC orosz szolgálatának katonai megfigyelője azt írta:

„A hidegháború vége óta a védelmi kiadások – a katonai fejlődés fő motorja – zuhantak, a gyártás pedig a külföldre történő szállításra tervezett és épített csúcstechnológiás fegyverek viszonylag kis tételére csökkent.
Például a hidegháború végének legfontosabb európai vadászgépeiből – a Panavia Tornado, a Mirage 2000 és a JAS 37 Viggen –, amelyeket az 1970-es évek óta gyártottak, alig kevesebb mint 1900 darabot építettek.
A hidegháború befejezése után megjelenő következő generációból jóval kevesebb gép készült – az Eurofighter Typhoonból, a Rafaleból és a Gripenből alig több mint 1100 darab készült.
Az európai fegyveripar pontos volumenét nehéz megbecsülni, ugyanis az Európai Parlament 2023. júniusi jelentése szerint „az EU jelenlegi gyártási kapacitása szigorúan őrzött titok”

Mindazonáltal az európai fegyvergyártás jellege számos becslés szerint a közelmúltig „békés” volt: az európai vállalatok meglehetősen kevés, de drága és összetett fegyvert gyártottak. Az ilyen gyártás nagyban különbözik egy nagy háborúhoz szükséges felszerelések tömeges gyártásától, mindenekelőtt a méret és a felszereltség tekintetében.”

Vagyis a valóságban a kép pontosan az ellenkezője annak, amit Putyin feltételez: az európai hadiipar a háború előtt éppen az innovatív high-tech fegyverekre koncentrált, és nem annyira a mennyiségi gyártásba, mint inkább a legújabb rendszerek fejlesztésébe fektetett be.

Természetesen abban a helyzetben, amikor Oroszország teljes körű háborút indított Európában, meg kellett változtatni a katonai kiadások struktúráját: meg kellett teremteni azoknak a fegyvereknek a tömeggyártását, amelyekre Ukrajnának éppen szüksége volt. Az Európai Védelmi Ügynökség 2023. novemberi jelentése megjegyezte, hogy miközben az EU katonai kiadásai 2022-ben rekordot döntöttek, a védelmi kutatásra és az új technológiák fejlesztésére fordított kiadások 200 millió euróval csökkentek az előző évhez képest. Az Európai Parlamentben 2023 májusában benyújtott, a lőszergyártás támogatásáról szóló törvényjavaslat preambuluma rámutatott, hogy az európai ipar jelenlegi állapotában legfeljebb évi 230 000 darab lőszer előállítására képes, ami nagyjából annyi, amennyit az ukrán fegyveres erők havonta elhasználnak. Putyin tehát hiába aggódik Európáért: Európát biztosan nem fenyegeti szükségtelen lőszerfelesleg.

A nyugati tartalékvalutákon alapuló pénzügyi rendszer összeomlásáról

- A nyugati tartalékvalutákon alapuló pénzügyi rendszerrel szemben máris egyre nagyobb a bizalmatlanság. A nyugati országok értékpapírjaiból és adósságkötelezettségeiből, valamint egyes európai bankokból, amelyeket nemrég még abszolút megbízható tőketároló helyeknek tekintettek, kiáramlik a pénz. Most aranyat vonnak ki belőlük. És ez így van rendjén.

Putyin elegánsan cserélgeti a fogalmakat: a valóságban a dollár aránya a nemzetközi tartalékokban világszerte csökken, míg az euróba, japán jenbe és brit fontba fektetett tartalékok mennyisége az utóbbi időben kissé nőtt. Igaz, hogy az úgynevezett nem hagyományos valuták részesedése még erőteljesebben nő, de ezek közül csak a kínai jüan és a szingapúri dollár, (amelyek részesedése csekély), nem tartozik a Nyugat és annak partnerei devizái közé. A többi valuta ebben a csoportban a kanadai és az ausztrál dollár, a dél-koreai won, a svéd, a norvég és a dán korona.

Arról, hogyan készült Ukrajna a Donbássz elleni támadásra az orosz invázió előtt

- 2021 végén, 2022 elején a minszki folyamatot végleg eltemették, méghozzá Kijev és nyugati patrónusai, majd ismét nagyszabású csapást terveztek a Donbásszban. Az ukrán fegyveres erők egy nagy csoportja újabb offenzívára készült Luhanszk és Donyeck ellen, ami természetesen etnikai tisztogatással, hatalmas emberveszteséggel és több százezer menekülttel járt volna. Kötelességünk volt megakadályozni ezt a katasztrófát és megvédeni a lakosságot – más döntést nem hozhattunk.

Orosz források valóban arról számoltak be, hogy az ukrán csapatok megerősödtek az érintkezési vonalon. Így 2021. december 1-jén Marija Zaharova külügyminisztériumi szóvivő bejelentette, hogy Kijev 125 ezer katonát és tisztet küldött a Donbásszba – az ukrán fegyveres erők teljes létszámának felét. Független források nem erősítették meg ezt az információt. Közben Zelenszkij elnök már november 10-én azt mondta, hogy Oroszország mintegy 100 ezer katonát vezényelt az ukrán határra. A The Washington Post szerint az amerikai hírszerzés becslése valamivel szerényebb volt – 70 ezer fő, de azt jósolták, hogy a csoportosítás 175 ezer katonára és tisztre nő majd. Nehéz elhinni, hogy Ukrajna ilyen körülmények között támadást tervezhet Donyeck és Luhanszk ellen.

Arról, hogy Oroszországnak nem állt szándékában elfoglalni Kijevet

- A mi alakulataink valóban Kijev közelében álltak, és a katonai részlegeknek, valamint a hatalmi blokknak különböző javaslatai voltak az esetleges további lépéseink lehetőségeiről, de nem született politikai döntés a hárommilliós város megrohamozásáról, bárki bármit is mondott vagy spekulált. Valójában ez nem volt más, mint egy olyan művelet, amelynek célja az ukrán rezsim békére kényszerítése. A csapatok azért voltak ott, hogy tárgyalásokra kényszerítsék az ukrán felet, hogy megpróbáljanak elfogadható megoldásokat találni, és ezáltal véget vetni a Kijev által 2014-ben Donbássz ellen kirobbantott háborúnak, hogy megoldják azokat a kérdéseket, amelyek veszélyt jelentenek országunk számára és Oroszország biztonságára nézve.

Vagyis Putyin beszédének hallgatóját arra kérik, higgye el, hogy a Kijev elleni tömeges offenzíva, a hosztomeli és vasziljkovi repülőterek elfoglalására és ott ejtőernyősök ledobására tett kísérletek, a város rakétatűz alá vétele és a bekerítésére tett nyilvánvaló kísérlet – mindez csupán a „tárgyalások sürgetését” szolgálta.

A hadművelet során elszenvedett személyi veszteségekről nem állnak rendelkezésre adatok, de a nyílt forráskódú eszközveszteségeket összeíró független holland Oryx projekt szerint április elejére, amikor az orosz csapatok megkezdték a visszavonulást Kijev közeléből, 389 harckocsit, 256 nehéz páncélozott járművet, 375 BMP-t, 81 páncélozott személyszállítót és 66 önjáró tüzérségi egységet veszítettek. Nem túl drága ez egy „sürgetésre”?

Zelenszkij elnöki megbízatásának lejártáról

- A korábban megválasztott ukrán államfő elnöki mandátuma lejárt a legitimitásával együtt, amit semmilyen trükkel nem lehet visszaállítani. Nem fogok részletesen beszélni az ukrán Alkotmánybíróság elnöki ciklusról szóló határozatának hátteréről. Egyértelmű, hogy a 2014-es államcsíny legitimációs kísérleteivel függött össze. De ettől függetlenül létezik egy ilyen ítélet, és ez egy jogi tény. Kétségbe von minden olyan kísérletet, amely a mai látványosságot a választások törlésével próbálja igazolni.
Ukrajna Alkotmánya nem rendelkezik az ország elnökének megválasztása, jogköreinek folytatása kapcsán a hadiállapottal kapcsolatos, most emlegetett választások törlésének vagy elhalasztásának lehetőségéről. Ami az ukrán alaptörvényben szerepel, az az, hogy a hadiállapot idején a Verhovna Rada választásait el lehet halasztani. Ez az ország alkotmányának 83. cikke.
Az ukrán törvényhozás tehát az egyetlen kivételt biztosította, amikor az államhatalmi szerv hatáskörét kiterjesztik a hadiállapot idejére, és nem tartanak választásokat. És ez csak a Verhovna Radára vonatkozik. Így az ukrán parlament státusát állandóan működő szervként jelölték ki a hadiállapot alatt.
Más szóval a Verhovna Rada mostantól törvényes testület, ellentétben a végrehajtó hatalommal.

Az ukrán Alkotmánybíróság 2014 májusában hozott döntése nem releváns a jelenlegi helyzet szempontjából. Akkor a bíróság megállapította, hogy az idő előtt megválasztott elnök hivatali idejének 5 évnek kell lennie, és nem annak a hivatali időnek a lejártával kell végződnie, amelyre az előző elnököt, akinek megszűntek a jogkörei, megválasztották

Igaz, hogy az ukrán alkotmány nem rendelkezik az elnök hatáskörének meghosszabbításáról, ha a hivatali ideje a hadiállapot alatt jár le, de azt sem írja elő, hogy hatáskörét a Verhovna Rada adja át.

Az elnöki feladatoknak a Verhovna Rada elnöke általi ellátását a hatáskörének korlátozásával az alkotmány 112. cikke írja elő. Ez azonban kifejezetten kimondja, hogy ez csak az elnök hatáskörének idő előtti megszűnése esetén történik, nem pedig annak a ciklusnak a lejártakor, amelyre az elnököt megválasztották. A 108. cikk ezzel szemben kimondja:

„Ukrajna elnöke az újonnan megválasztott ukrán elnök hivatalba lépéséig teljesíti feladatait”.

A 92. cikk kimondja, hogy a hadiállapot vagy szükségállapot rendszerét kizárólag Ukrajna törvényei határozzák meg. „A hadiállapot jogi rendjéről” szóló törvény 11. cikkének (3) bekezdése kimondja:

„Ha Ukrajna elnökének hivatali ideje a hadiállapot ideje alatt jár le, akkor az ő hatásköre addig tart, amíg a hadiállapot eltörlése után megválasztott újonnan megválasztott ukrán elnök hivatalba nem lép.”

Tehát az a kijelentés, hogy a Verhovna Rada az egyetlen legitim központi hatalmi szerv Ukrajnában, kizárólag azoknak szól, akik túl lusták ahhoz, hogy a törvények szövegét elolvassák.

Tényleg párhuzamos világban él Putyin elnök, ráadásul azt hiszi, hogy ő benne az Isten – annyira mindenható, hogy még a múltat is megváltoztathatja. Hát, a koponyáján belül talán ez így is van, azon kívül viszont nem képes erre.

Putyin notóriusan hazudik, és azt hiszi: ez diplomácia. Nem: ez valami más.

*«Операция по принуждению к миру». 5 фейков из речи Путина на встрече с руководством МИДа

Latest