Table of Contents
Alaposan kezd átrendeződni a világ, olyan mértékben, amit pár évvel ezelőtt még sejteni se nagyon lehetett. Oroszország Ukrajnában terjeszkedni akar és megpróbál befolyást szerezni a Száhel-övezetben, Kína gyakorlatilag már be is kapta Tádzsikisztánt, csak még nem nyelte le, de Afrikában ő is jelen van, Irán proxy-háborút vív Izraellel, és Törökország is növeli befolyási övezetét.
Ha már fegyverrel nem megy a hódítás, megy majd mecsettel, pénzzel, ipari (főleg hadiipari) cikkekkel, gondolhatták Ankarában és való igaz, az eleinte csak elméleti fontosságú Türk Tanács kezd komoly világhatalmi tényezővé válni, amint azt a Jamestown Alapítvány tanulmánya* is megállapítja.
Idén májusban Numan Kurtulmuş, a török parlament elnöke hivatalos kazahsztáni látogatása során beszédet mondott az Ahmed Yesevi Egyetemen. A beszéd helyszíne nem volt véletlen, hiszen az egyetemet az akkoriban függetlenné vált Kazahsztánban, Turkisztán városában alapították 1991-ben, a Törökország és a tágabb értelemben vett török világ közötti növekvő együttműködés jeleként. A beszéd hangsúlyozta, hogy a „török világ növekvő ereje” nem lehet globális félelem forrása, ehelyett azt állította, hogy az a „a világbéke egyik letéteményese”.
Kurtulmuş azt is hangsúlyozta, hogy a két ország „történelmi pillanatot” él át, és kijelentette: „A két ország politikai vezetése és kormánya a kölcsönös együttműködés fejlesztésére és a meglévő lehetőségek maximális kihasználására törekszik”. Kifejtette, hogy jelenleg a globális kormányzás válságban van, ami magában foglalja az eurázsiai erőegyensúly eltolódását, melyet Oroszország teljes körű ukrajnai inváziója hozott létre. Ankara Közép-Ázsiában terjeszkedő befolyási szférája magában foglalja mind a nagy horderejű tevékenységeket, mint például Azerbajdzsán támogatását a karabahi konfliktusban , mind pedig a vallási szférában kifejtett hosszabb távú kulturális befolyást. Ahogy Oroszország regionális befolyása csökken, Törökország a kulturális hasonlóságokra és a történelmi kapcsolatokra támaszkodva betöltheti az űrt, és a régió új domináns hatalmává válhat.
Recep Tayyip Erdogan török elnök a Milli İstihbarat Teşkilatı, vagyis a török hírszerző szolgálat 97. éves konferenciáján tartott januári beszédében hangsúlyozta, hogy Oroszország háborúja milyen mértékben változtatta meg a globális geopolitikát. Megjegyzései nagy részét az újrafegyverkezés és a katonai modernizáció új korszakára összpontosította. Törökország kihasználta drónjainak sikerét az ukrajnai hadszíntéren, hogy hasonló technológiát szállítson Közép-Ázsiába, és kapcsolatokat alakított ki a közép-ázsiai államok katonai-ipari központjaival. Hakan Fidan török külügyminiszter szembetűnően hiányzott a titkosszolgálati konferenciáról. Ugyanakkor részt vett a Kirgizisztán és Tádzsikisztán közötti béketárgyalásokon, amikor a két államot a totális háború veszélye fenyegette a határmegállapítási kérdések és az exklávék sorsa miatt. Fidan reményét fejezte ki, hogy a két fél márciusig megállapodásra jut.
Kívánsága teljesült, bizonyítva Törökország diplomáciai erejét, mivel a két állam néhány hónappal később sikeresen kijelölte közös határaik jelentősebb szakaszait.
Törökország a közép-ázsiai államok gazdasági ágazataiban is hiánypótló szerepet tölt be. Áprilisban például a kirgiz sajtó megjegyezte, hogy Oroszország az Ukrajnában zajló háború miatt már nem képes rakétavédelmi rendszereket szállítani az országnak. Ezért az ország vezetése Törökországhoz fordul, mind a platformok szállítása, mind pedig a rakétarendszerek kiképzőközpontjának esetleges létrehozása miatt. Ezek a lépések megszakítanák az ország Moszkvától és a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetétől való, régóta fennálló függőségét Kirgizisztán katonai szükségleteinek kielégítése tekintetében, mivel Ankara felé fordulnának.
A diplomáciai és katonai kezdeményezések mellett a mecsetek egyre szaporodó építése a leglátványosabb szimbóluma Törökország új térnyerésének. A török vallási ügyek minisztériuma, vagyis a Diyanet, Ankara regionális befolyása kiterjesztésének elsődleges eszközévé vált. A Diyanet szponzorálja a humanitárius segítségnyújtást, a vallási oktatást, az oktatási kezdeményezéseket, a műsorszolgáltatást és a török egyetemeken tanuló diákok ösztöndíjait. Ez magában foglalja a Ramadánra és más vallási ünnepekre szánt adományokat is. Az oroszországi Muszlimok Spirituális Adminisztrációja és a Diyanet 2022-ben együttműködési memorandumot írt alá. A török minisztérium a befolyását külföldi mecsetek építésével is terjeszti. A Diyanet 2023 végéig 107 mecsetet épített külföldön. A minisztérium költségvetése 2024-ben jelentősen megnőtt, elérte a 3,18 milliárd dollárt, és az elmúlt évtizedben több tízezer további tisztviselőt vettek fel, 2023-ban mintegy 140 000 alkalmazottjuk volt.
Közép-Ázsiában ez a kezdeményezés magában foglalja az asztanai Nur-Szultan nagymecsetet. A Kazahsztán első elnökéről, Nurszultan Nazarbajevről (1991-2019) elnevezett mecset a világ tíz legnagyobb mecsetének egyike. A vezető építész Fettah Tamince, Törökország egyik legsikeresebb építőipari mágnása és Erdogan barátja volt. A mecsetépítés nagy részét közvetlenül a török kormány finanszírozza. A Diyanet eddigi legnagyobb közép-ázsiai projektje a 2018-ban a minisztérium által finanszírozott Imam Serahsi mecset, vagyis a Biskeki Központi Mecset, amelyet 30 000 ember befogadására terveztek. Az Imam Serahsi mecsetet az ankarai Kocatepe Camii mecset mintájára építették, és a megnyitón Erdoğan és Ali Erbaş Diyanet miniszter is részt vett. Albániában a Diyanet által finanszírozott Namazgah mecset, amelyet a Balkán legnagyobb mecsetjeként harangoztak be, hamarosan befejezéséhez közeledik. A legdrágább építkezések közé tartozik a moszkvai 170 millió dolláros, klasszikus, 17. századi oszmán stílusban tervezett Központi Mecset, amely 2015-ben készült el. Tízezer hívő befogadására alkalmas.
Erdogan kormánya a Diyanet segítségével nyomást gyakorolt más eurázsiai iszlám szervezetekre is, hogy a 2016-os törökországi puccskísérletet követően szüntessék be az együttműködést azzal, amit Ankara „Fethullah Gülen terrorszervezetnek” nevez. „Nem fogunk együttműködni semmilyen szervezettel vagy személlyel, aki a Gülen terrorcsoporttal közreműködik” – jelentette ki a Diyanet igazgatója egy 2022-es kazahsztáni konferencián. Törökország hírszerző szolgálata még ugyanazon a nyáron elrabolta Orhan İnandıt, Gülen közép-ázsiai hálózatának feltételezett vezetőjét, és 2023 augusztusában 21 év börtönbüntetésre ítélték.
Ankara befolyásának kiterjesztése a tágabb értelemben vett török világban a török külpolitika vezérmotívuma a Kaukázus, Oroszország és Közép-Ázsia feletti szovjet uralom megszűnése óta. Ezt a tevékenységet érdemes megfigyelni, különösen azért, mert a globális trendeket és a szunnita ulemák globális nemzetközi befolyását vizsgáló kutatók hagyományosan az Arab-öböl menti országok szerepére összpontosítanak. Emellett a közép-ázsiai befolyás feltérképezésekor gyakran nagy hangsúlyt fektettek Oroszországra és Kínára. Törökország növekvő befolyása áthelyezheti a régió geopolitikai központját Moszkvából Ankarába, tovább csökkentve Oroszország és bizonyos mértékig Kína regionális hatalmát.
No, szép kis világ lesz ezen a bolygón nemsokára. A kínai, orosz, iráni, észak-koreai és török érdekekre jellemző, hogy egyrészt nyugatellenesek és ellenségnek tekintik az euroatlanti rendszert (igen, Törökország is, hiába NATO-tagállam), másrészt durván expanzionisták. Míg Kína fizikai hódítás helyett inkább a nemzeti gazdaságokat annektálja, Oroszország hódító célja Ukrajnában tagadhatatlan. Irán síitává akarná tenni a világot, Észak-Korea le akarja tarolni (és ki is szeretné rabolni) gazdag déli szomszédját, és Törökország is nagyhatalmi álmokat dédelget. Az euroatlanti világ meg nem adja, ami az övé.
Ennyi dudás egy csárdában sehogyan sem férhet meg: túl az orosz-nyugati konfliktuson, ami már tart, a kedves, nyugatellenes hatalmak egymással is összeütközésbe fognak kerülni: általában ott, ahol a terjeszkedő érdekeik ütközni fognak. Például Afrikában mindenképpen szembe fog kerülni egymással Oroszország és Kína, de ugyanerre kerül majd sor Közép-Ázsiában, csak édes hármas formájában, a konfliktusban a harmadik résztvevő a török érdekszféra lesz. Ott majd tekintetbe kell venni Iránt is, mint regionális középhatalmat és a tálib Afganisztánt nemkülönben: de ne feledkezzünk meg a saját szakállukra dolgozó ISIS-ről és az újjáéledő al-Kaidáról sem.
Egyszóval, megkezdődött a világ újrafelosztása.
A világot viszont senki sem kérdezte meg, fel akar-e oszlani.
*Türkiye Expands Military and Cultural Influence in Central Asia
