Table of Contents
Joggal elmondható, hogy Ukrajna légvédelme jelenleg kulcskérdés, hiszen ha sikerül hatékonnyá tenni, akkor a megtámadott ország képes lehet bármilyen hosszú ideig védekezni, ha azonban a jelenlegi szinten marad, nem sok jóra számíthat. Az orosz siklóbomba-támadások egyre pontosabbak kezdenek lenni.
Erről írt részletes, átfogó elemzést Colby Badhwar független szakértő a The Insider számára – lássuk, mire jutott.
Néhány nappal ezelőtt Kijev megerősítette egy további Patriot légvédelmi rendszer érkezését Németországból. Ezek a Kijev nyugati partnerei által biztosított rendszerek alkotják Ukrajna nagy és közepes hatótávolságú légvédelmi hálózatának gerincét. Nagy hatótávolságuk ellenére Ukrajna valódi igényei lényegesen nagyobbak. Még az összes ígért üteg leszállításával együtt sem lesz elég ez az arzenál az orosz fenyegetés hatékony elhárításához. Ahhoz, hogy magabiztosan meghiúsítsa az orosz támadásokat, Ukrajnának nyugati fegyverekkel kell csapást mérnie az ellenséges területen belüli katonai célpontokra, miközben Joe Biden kormányának kevés ideje van arra, hogy meghozza ezt a döntő politikai döntést.
1988-ban a New York Timesban Stephen Engelberg az Egyesült Államok haditengerészetének egyik tisztjét idézte: „Az íjászt akarjuk lelőni, nem a nyilat”. A meg nem nevezett tiszt ezt az idiómát a haditengerészet lég- és rakétavédelmi doktrínájának illusztrálására használta Engelbergnek, aki viszont kifejtette:
„Mivel a rakétákat jóval azelőtt ki lehet lőni, hogy az őket szállító repülőgép látótávolságba kerülne, az amerikai katonai doktrína azt követeli, hogy a kapitány védje meg hajóját az ellenséges repülőgépek megsemmisítésével, amint úgy véli, hogy támadás alatt áll.”
Ez meglehetősen érthető. Egyszerűbb és biztonságosabb lelőni a rakétát szállító repülőgépet, mint magát a rakétát, miután már kilőtték a hajóra. Ez természetesen a szárazföldi légvédelemre is érvényes. Oroszország folyamatos drón- és rakétacsapásai Ukrajna ellen továbbra is nagy terhet rónak az ukrán lég- és rakétavédelemre.
A légvédelmi rakéták kivétel nélkül drágábbak, mint a célpontok, amelyeket le akarnak vadászni. Ukrajna ellátása elegendő lőszerrel ahhoz, hogy legyőzzön minden fenyegetést, amelyet Oroszország küld ellene, folyamatos kihívást jelent, amelynek nem látszik a vége. Bármilyen lehetséges megoldáshoz őszinte értékelésre lesz szükség az ukrán légvédelmi rendszerekkel kapcsolatos rövid és hosszú távú igényekről, az ezen igények kielégítésére szolgáló nyugati kapacitásról, valamint a köztük lévő hiányosságok kiegyenlítésére irányuló stratégiáról.
Az ukrán kormány közvetlen és következetes volt az ezzel kapcsolatos üzeneteiben, de a nyugati kormányok, különösen a Biden-kormány Washingtonban, homályos és kitérő magatartást tanúsítottak, elkerülve az olyan határozott kötelezettségvállalásokat, amelyek megoldhatnák az alapvető problémákat. Ha Ukrajna reménykedni szeretne a győzelemben, akkor ennek meg kell változnia.
Ukrajna a legkülönfélébb légvédelmi eszközöket kapta nyugati partnereitől. Ezek a további szovjet rendszerektől, mint például Szlovákia egyetlen S–300PMU ütegétől kezdve a vadonatúj, Németországból származó IRIS-T felszíni indítású közepes hatótávolságú rendszerig és az amerikai gyártmányú PATRIOT-ig terjednek. A teljes lista túl hosszú ahhoz, hogy teljes részletességgel ismertessük, de a legfontosabb rendszerek a következők:
- NASAMS, amelyből 12 teljes üteget ígért az Egyesült Államok (8-at az év végéig leszállítanak), 1 üteget ígért Kanada, és számos alkatrészre tett ígéretet Norvégia;
- IRIS-T SLM, amelyhez Németország 12 üteget ígért (eddig 4 darabot szállítottak le);
- SAMP/T, Olaszország és Franciaország együttműködésével 2 egységet ígértek (1db-t leszállítottak);
- a fent említett PATRIOT, amelyből 4 üteget szállítottak (3 német és 1 amerikai), és több, a közelmúltban több különböző adományozó, köztük az Egyesült Államok, Románia és Hollandia által vállalt kötelezettséget újabbak szállítására.
Ezek a rendszerek Ukrajna nagy és közepes hatótávolságú légvédelmi hálózatának lényeges részét képezik. Bár a lista nem elhanyagolható, de Ukrajna igényeihez képest elégtelen.
Tavaly tavasszal Zelenszkij elnök közölte a NATO-val, hogy Ukrajnának azonnali szüksége van legalább 7 további PATRIOT ütegre (vagy azok megfelelőire) a már telepítetteken kívül. Azóta Németország leszállította az általa ígért 3 üteget. Megérkezett még az Egyesült Államok további PATRIOT egysége, a 2 SAMP/T, 1 PATRIOT Romániából, valamint egy közös PATRIOT a hollandoktól és egy ismeretlen adakozótól, így a NATO közel áll ahhoz, hogy teljesítse ezt a követelményt.
A jelentések szerint Spanyolország is lehetséges forrása volt egy további ütegnek, így ha ez megvalósul, akkor Ukrajnának már csak egy további egységre lenne szüksége. Mindez azonban időbe telik. További állományt kell kiképezni – nem csak a működtetésre, hanem a PATRIOT-ok karbantartására is. Ez szintén nagyobb fenntartási terhet jelent. A rendszereknek folyamatos lőszer- és pótalkatrész-ellátásra van szükségük, ez utóbbi valójában nagyobb gond.
Az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának főfelügyelője számos problémát talált a PATRIOT fenntartásával kapcsolatban. A jó hír az, hogy az Egyesült Államok még mindig nagy tartalékkal rendelkezik PATRIOT elfogórakétákból, mivel 1980 óta jóval több mint 10 000 rakétát szerzett be. Az Ukrajnában tapasztalt légvédelmi elfogórakéták hiánya nem fizikai hiány, hanem inkább a washingtoni politikai megfontolások okozta ellátási probléma miatt alakult ki.
A politika természetesen az első naptól fogva Ukrajna fő problémája. Két évvel a teljes körű háború kirobbanása után a nyugati fővárosok még mindig nem szállították még a minimálisan szükséges légvédelmi eszközöket sem Ukrajnának. A kép sokkal sötétebb lesz, ha megvizsgáljuk Ukrajna közép- és hosszútávú igényeit az integrált lég- és rakétavédelmi hálózat teljes kiépítésére.
Csak Ukrajna háború előtti légvédelmi erőstruktúrája alapján, a potenciális bővítéstől eltekintve, Kijevnek elképesztő mennyiségű eszközre van szüksége ahhoz, hogy minden egységét teljes mértékben felszerelje: 30 db 9K35 Strela–10 mobil, nagyon kis hatótávolságú légvédelmi rendszer (M-VSHORAD), 30 db 9K33 Osa és 9K330 Tor mobil, kis hatótávolságú légvédelmi rendszer (M-SHORAD), 30 db 9K37 Buk mobil, közepes hatótávolságú légvédelmi rendszer (M-MRAD), és 30 db S–300P/V nagy hatótávolságú légvédelmi rendszer nyugati rendszerekre való cseréje szükséges.
Ha összehasonlítjuk ezeket az igényeket azzal, amit Ukrajna eddig kapott, nagy eltérés mutatkozik. A Strela az AN/TWQ–1 Avengerhez hasonlítható, amelyből az USA mindössze 20 darabot biztosított, ami mindössze 3-5 ütegre elegendő. Az Osa, Tor és Buk helyett NASAMS-okat és IRIS-T-ket kellene alkalmazni nagy mobilitású platformokon, hogy ugyanazt a doktrinális követelményt teljesítsék.
A szakértők szerint Ukrajna egyik NASAMS-a vagy IRIS-T-je sem úgy van konfigurálva, hogy valódi mobil lefedettséget biztosítson a frontvonalbeli egységek számára. Félig statikusan telepítették őket az ukrán városok védelmére. Ezért Ukrajnának további 60 új ütegre lenne szüksége, lehetőleg lánctalpas platformokon, hogy teljesíteni tudja ezt a követelményt.
Végül, Ukrajna szerencsés lesz, ha az év végéig összesen 10 PATRIOT és SAMP/T üteggel rendelkezik majd – a szükséges 30-ból.
Összehasonlításképpen, az amerikai hadsereg jelenleg 15 PATRIOT műveleti zászlóaljat tart szolgálatban, amelyek mindegyike átlagosan 4 üteggel rendelkezik. Zelenszkij elnök úr odáig ment, hogy azt mondta, Ukrajnának valóban 25 PATRIOT zászlóaljra van szüksége, mindegyikben 6-8 üteggel! A 150-200 PATRIOT-üteg jóval meghaladja a világszerte összesen szolgálatban lévő PATRIOT-ütegek számát.
Tekintettel az ukrán szükségletek ijesztő nagyságrendjére, a kizárólag a meglévő készletekből történő ellátás soha nem volt opció. Ez minden rendszerre és lőszerre igaz, de különösen a légvédelemre érvényes. Míg a Biden-kormányzat számos eszköz beszerzésére írt ki pályázatot Ukrajna számára – beleértve nevezetesen azt a 12 NASAMS-t –, a PATRIOT zavarba ejtően hiányzik erről a listáról.
Az ukrán kormány folyamatos kérései ellenére Washington megtagadta, hogy Ukrajna nevében megrendelést adjon le újonnan gyártott PATRIOT egységekre. Erre bőven lett volna idő és pénz is, de a háború közel két és fél éve tart, és a Raytheon nem kapott szerződést arra, hogy PATRIOT-okat építsen Ukrajna számára. Ez egy megmagyarázhatatlan döntés, amely miatt a média elmulasztotta nyomás alá helyezni a kormányt. A konkrét kérdést valamiért soha nem tették fel nekik olyan módon, hogy magyarázatot kapjanak rá.
Áprilisban Wallander védelmi miniszterhelyettes egy kongresszusi meghallgatáson felvetette, hogy ha a kongresszus további forrásokat biztosítana – amit azóta meg is tett –, akkor megfontolhatnák új PATRIOT-ok megrendelését. Ennek azonban nem volt folytatása. A meghallgatást megelőző napon derült ki, hogy a Raytheon elegendő könnyítéssel rendelkezik ahhoz, hogy évente akár 12 egységet is le tudjon gyártani. Ennek az aránynak az eléréséhez azonban jelentős beruházásokra, átfutási időre és komoly szerződésekre lenne szükség ahhoz, hogy igazolni lehessen ezeket a törekvéseket. A tényleges gyártás valószínűleg minimális fenntartási arányban történik, több külföldi ügyfelek, például Svájc számára kötött szerényebb szerződés folyamatos teljesítésével.
A most leadott PATRIOT-megrendelések a nemzetközi ügyfelek növekvő sorának végére kerülnének, akik vagy elfogadják, vagy nem, ha arra kérik őket, hogy adják fel a sorban elfoglalt helyüket. Még a legjobb esetben is valószínűleg legalább egy évbe telne, mire Ukrajna új egységeket kapna.
Az alternatív forgatókönyv szerint a Biden-kormányzat a Kongresszus által 2022 májusában előirányzott 8 milliárd dollárnyi forrásból, az Ukrajna Biztonsági Támogatási Kezdeményezésből származó teljes összeget felhasználja arra, hogy 2 tucat PATRIOT-ot rendeljen Ukrajna számára, és arra ösztönzi a szövetségeseket, hogy adják le saját megrendeléseiket mind maguk, mind Ukrajna számára. Ez lehetővé tette volna a Raytheon számára, hogy beruházzon a gyártási arány maximalizálásába, ami minden bizonnyal 2 éven belül megvalósult volna.
Most, hogy ez az út nem járható, meg kell fontolnunk, hogy mit lehet tenni az Ukrajnával szemben álló hatalmas képességbeli hiányosságok megszüntetése érdekében. Egy másik, túl sokáig halogatott döntés, az F–16-osok lekötése az ukrán légierőnek, úgy tűnik, idén nyáron orvosolható lesz, amikor várhatóan megkezdődik a repülőgépek szállítása.
Az F–16-osok fontos kiegészítői Ukrajna arzenáljának, de nem oldják meg egyik napról a másikra a problémákat. Minden bizonnyal képesek védelmi légelhárító küldetések végrehajtására, hogy feltartóztassák a pilóta nélküli légi rendszereket és a cirkálórakétákat, de ez csak a fenyegetés spektrumának egyik fele. Nem lesznek képesek ballisztikus rakéták lelövésére. Az F–16-os flottának is évekbe telik, mire jelentős méretűvé nő, így a földi légvédelemnek továbbra is viselnie kell a beérkező orosz rakéták fő terhét. Ezek segíteni fognak a peremvidékeken, de alapvetően nem változtatják meg a légvédelmi számításokat. A rendszerek semmilyen kombinációja nem teszi azonban lehetővé, hogy Ukrajna a végtelenségig „fogócskázzon” az orosz rakétákkal. A győzelemhez Ukrajnának képesnek kell lennie arra, hogy visszavágjon Oroszországnak.
Itt Ukrajna egy másik problémával szembesül, amelyet a hajthatatlan nyugati vezetők – elsősorban Biden elnök és Scholz német kancellár – okoztak. Ukrajna azóta könyörög a Biden-kormányzatnak, hogy engedélyt kapjon az adományozott nyugati fegyverek használatára a nemzetközileg elismert orosz területen található stratégiai célpontok elleni csapáshoz, amióta először megkapták azokat.
Biden elnök, félve az eszkalációtól, megtiltotta Ukrajnának, hogy ezt megtegye – és nemcsak az amerikai fegyverekre, hanem az összes adományozott fegyverre is vonatkozott a tilalom. Zelenszkij elnök májusban azt mondta a The Guardian című lapnak, hogy az Egyesült Királyságból érkező jelzések ellenére, miszerint Ukrajna úgy védheti meg területét, ahogy az ukránok jónak látják, továbbra sem használhatják a Storm Shadow cirkálórakétákat Oroszország elleni csapásra Washington jóváhagyása nélkül. Zelenszkij a Reutersnek hangsúlyozta, hogy országa betartotta a nyugati fegyveradományozók által támasztott összes feltételt, mivel ennek elmulasztása „az egész fegyverállományt veszélybe sodorta volna”.
A Biden-kormányzatra egyre nagyobb kétpárti nyomás nehezedik a kongresszus részéről, hogy oldja fel ezeket a korlátozásokat, de eddig nem engedett. Az orosz íjászok biztonságban ülnek a Biden elnök által épített láthatatlan fal mögött, amely megvédi őket az ukrán megtorlástól. Láthattuk, hogy az M39 és M39A1 ATACMS rakétákkal mennyire hatékonyak voltak az S–300 és S–400 rendszerek megsemmisítésében, amelyek mind az oroszok által ellenőrzött légteret védik, mind pedig rakétákat indítanak ukrán városokra. A Storm Shadow és a SCALP-EG elűzte az orosz Fekete-tengeri Flottát a Krímtől.
Oroszország azonban még mindig biztonságosan állomásoztathatja ezeket az eszközöket a saját területén. Az Ukrajnára vonatkozó összes fennmaradó korlátozás megszüntetése veszélybe sodorna minden orosz légibázist, minden logisztikai központot és minden más stratégiai célpontot az ukrán határtól számított több száz kilométeres körzetben. Az orosz vadászbombázók, amelyekről a Biden-kormányzat kétséges módon azt állította, hogy soha nem voltak tiltott területnek minősítve, szintén veszélybe kerülnének.
Az orosz terület megnyitása a korlátlan csapások előtt most kevésbé lesz hatásos, mint akkor lett volna, amikor Oroszország még nem volt háborús helyzetben. Az orosz fegyveres erőknek azonban jelentős problémákat fog okozni, különösen a logisztika és a taktikai légi támogatás területén. A PAC-2 rakétákkal előre telepített további PATRIOT-ok, amelyek most már szabadon harcolhatnak az orosz vadászgépek ellen, segítenek majd megvédeni a frontvonalbeli csapatokat a pusztító siklóbomba-támadásoktól.
Alapvetően nem várható el Ukrajnától, hogy sikeres legyen, ha Oroszország bárhol büntetlenül lecsaphat ukrán területen, miközben Kijev nem tud ugyanilyen válaszlépéseket tenni. Ez a régóta esedékes lépés segít kiegyenlíteni a játékteret, és a morál nagyon szükséges javulását szolgálja. Még sok mindent kell tenni annak érdekében, hogy a mérleg nyelve Ukrajna javára billenjen, de a nyugati fegyvereknek az Oroszországon belüli katonai célpontok ellen történő alkalmazására vonatkozó korlátozások feloldása a legegyszerűbb.
Biden elnöknek, aki már nem indul az újraválasztásért, el kell döntenie, milyen örökséget akar maga után hagyni. Még van ideje, hogy irányt változtasson, és az ukrán győzelem igazi bajnokává váljon. Ha nem, akkor arra fognak emlékezni, hogy a lehető legkevesebbet tette meg azért, hogy Ukrajnát életben tartsa, miközben az eszkalációs folyamatok irányítását Moszkvának engedte át.
Jobb lenne belátni: ha Ukrajna elvész, elvész vele a nyugati civilizáció is.
*Shoot the archer, not the arrow: Ukraine’s missile defense dilemma
