Table of Contents
Kivételesen alapos elemzést készített Ukrajna jelenlegi helyzetéről – katonai és politikai szempontokat figyelembe véve – a WIRED magazin*, melyet valóságos bűn volna nem ismertetni. Az mindenképpen igaz, hogy egy egyértelmű és gyors győzelemhez akkora technikai áttörésre volna szükség, mint a puskapor felfedezése volt – de miért ne fedezhetnének fel valami ilyesmit, akár Ukrajnában, akár Nyugaton? Végső soron ha a puskaport nem is, a tacsankát (ló vontatta könnyű szekér, a hátában egy Maxim-géppuskával) épp Mahno és társai találták ki...
„Akárcsak az első világháborúban, most is elértük azt a technológiai szintet, amely patthelyzetbe sodor minket” – ismerte el Valerij Zaluzsnij ukrán tábornok tavaly év végén. „Valószínűleg nem lesz mély és nagyszabású áttörés”.
Az ukrán főparancsnok e szókimondó értékelése, amelyet a The Economistnak adott novemberi interjújában, a pesszimizmus hatalmas hullámát váltotta ki. A szalagcímek világszerte felkapták a gondolatot, hogy a háború lényegében véget ért. Ukrajna hősiesen harcolt – és veszített.
A nyugati politikusok, különösen az Egyesült Államok kongresszusának republikánus képviselői kijelentették, hogy ideje leállítani Kijev támogatását, és jelentős engedményeket követelni ezért Moszkvától.
A tábornok tényleges álláspontja azonban nem volt ennyire fatalista. A brit magazinban megjelent kilencoldalas kísérő esszéjében Zaluzsnij nem használja a „patthelyzet” szót. Ehelyett a helyzetet „állóháborúnak” nevezte, ahol mindkét fél csak apró földdarabkákat cserélt. Kritikusan megjegyezte azonban, hogy Ukrajna még mindig nyerhet. De ez azt fogja jelenteni – írta –, hogy „új és nem triviális megközelítéseket kell keresni az ellenséggel szembeni katonai paritás megtörésére”.
A technológiai innováció, a korszerűbb felszerelés és a stratégia megváltoztatása még mindig megfordíthatja a háború menetét – érvelt Zaluzsnij. Öt olyan területet jelölt meg, ahol a fejlődés az orosz ellenfél legyőzését jelentheti: a légifölény elérése, az aknamentesítés javítása, az ellentámadások kiterjesztése, több katona toborzása és az elektronikus hadviselés fejlesztése.
E célok eléréséhez – írta – Ukrajnának az évszázadban egyedülálló technológiai áttörésre van szüksége.
„Az egyszerű tény az, hogy mi mindent látunk, amit az ellenség csinál, és ők is mindent látnak, amit mi csinálunk” – írja Zaluzsnij. „Ahhoz, hogy ezt a patthelyzetet feloldhassuk, valami újdonságra van szükségünk, legalább akkorára, mint a puskapor, amelyet a kínaiak találtak fel, és amelyet még mindig arra használunk, hogy megöljük egymást.”
Az elmúlt hónapokban a WIRED számos NATO-vezetővel és katonai elemzővel, valamint ukrán tisztviselőkkel beszélt a háború jövőjéről. A konszenzus egyértelmű: nincs olyan csodafegyver, amelyet Ukrajna képes lenne kifejleszteni, hogy megnyerje vele ezt a háborút. Abban azonban egyetértés van, hogy Ukrajna képes és kénytelen újítani, ha azt reméli, hogy legyőzheti a jobban felszerelt és mélyen beásott ellenséget.
„Az új ötletek, új szervezetek és új technológiák megfelelő kombinációja lesz az, amivel ki lehet törni a holtpontról” – mondta a WIRED-nek Mick Ryan, az ausztrál hadsereg 35 éves veteránja, aki sokat ír a háború jövőjéről. „Igazából arról van szó, hogy az ötletek, a technológia és a szervezetek szentháromságát hogyan lehet valami újdonsággá ötvözni.”
Ukrajna máris megváltoztatta a hadviselés jövőjét. A légi drónok használata forradalmasította a harcot. Kifejlesztette és bevetette a világ első taktikai haditengerészeti drónját. Összeállított egy figyelemre méltóan hatékony légvédelmi rendszert. A mesterséges intelligenciát kihasználva nagy pontosságú rakéta- és dróncsapásokat hajt végre. A kiber- és információs térben folyamatosan felülmúlja Moszkvát. Ha ezek közül bármelyik technológiát sikerül továbbfejlesztenie, vagy újakkal előállnia, akkor van esélye a tényleges győzelemre.
Zaluzsnij felvázolta azokat az áttöréseket, amelyekre Ukrajnának szüksége lesz ahhoz, hogy megnyerje ezt a háborút. Ha ez sikerül, az örökre megváltoztathatja a jövőbeli konfliktusokat is.
A pozícióháború elfogadása
2022 novemberében, mindössze kilenc hónappal Oroszország teljes körű inváziója után Zaluzsnij diadalmasan kijelentette, hogy Ukrajna felszabadított egy hatalmas területet Ukrajna délkeleti részén. Hónapokkal korábban Kijev felszabadította Harkivot, a második legnagyobb városát, és folytatta az orosz megszállók visszaszorítását. Most, egy meglepő lépéssel, Herszon felszabadítására készült.
A gyors támadások meglepték Oroszországot, és rendkívüli visszavonulásra késztették Ukrajna területének jelentős részén.
Ez a győzelemsorozat, amelyet az Ukrajna NATO-szövetségesei által szállított új fegyverrendszerek és a technológia saját, kreatív felhasználása tett lehetővé, az egekbe repítette a várakozásokat Kijev 2023-as nyári ellentámadása előtt. A nyugati média arra számított, hogy Ukrajna hasonló könnyedséggel és gyorsasággal tör át az orosz vonalakon.
Ukrajna további területek visszaszerzésére irányuló törekvése azonban sűrű és jól megerősített orosz védelmi vonalakba ütközött, és a Zaluzsnij által leírt pozíciós hadviselésbe torkollott. Ukrajna egyes területeken előrenyomult, máshol pedig visszavonult. Moszkva, úgy tűnik, tanult a hibáiból.
„Az orosz hadsereget gyakran alábecsülik a tanulási képességét és a harctéri tanulságok alkalmazását illetően” – mondta Karolina Hird, az Institute for the Study of War elemzője és az oroszországi részlegük helyettes csoportvezetője a WIRED-nek. Oroszország új, kipihent egységeket vetett be; megerősítette a lövészárkok bonyolult sorait; és 15-20 kilométernyi aknamezőt fektetett le ukrán területen keresztül. Ezt a félelmetes védelmi hálózatot a haderő azóta eltűnt parancsnokáról nevezték el Szurovikin-vonalnak.
Ez az új „aktív védelem”, ahogy Hird leírja, meglehetősen hagyományos védekezési taktika. Az ukrán katonák még a fejlett nyugati tüzérség és ellentüzérség, valamint a fejlett harckocsirendszerek ellenére sem tudtak egyszerűen előrenyomulni anélkül, hogy ne szembesültek volna állandó ágyúzással és sűrű aknamezőkkel.
„Az ukránoknak nem feltétlenül volt meg a felszerelésük vagy a kiképzett dandárjaik ahhoz, hogy áttörjék ezt a hihetetlenül szilárdan felállított védelmet, és legyőzzék az oroszokat – akik doktrinálisan következetesen és valójában meglehetősen szilárdan védekeztek” – mondja Hird.
Az előrenyomulás kudarca taktikai váltást eredményezett Kijev részéről. December elején Volodimir Zelenszkij ukrán elnök egyik esti beszédében azt mondta, hogy Ukrajna feltétlenül meg kell erősítenie saját védelmi vonalait. Ez annak elismerése volt, hogy a frontvonalak egyelőre befagytak.
Míg egyesek ezt a fejleményt annak jeleként értelmezték, hogy a háborúnak már majdnem vége, Ryan, az ausztrál hadsereg veteránja szerint ez egy kiváló lehetőség Ukrajna számára, hogy felfrissítse stratégiáját.
„Talán Ukrajnának egyelőre a pozíciós hadviselést kellene elfogadnia” – mondja. „Talán így újjáalakul, visszanyeri erejét, és végiggondolja a problémáit – a taktikai szinttől a stratégiai szintig.”
Hird szerint ez a stratégia máris meghozta gyümölcsét. „Ukrajna nagyon is defenzív pozíciókat készít elő, és hagyja, hogy az oroszok nekifussanak ezeknek a defenzív állásoknak”. Ukrajna becslése szerint Oroszország csak decemberben több mint 400 harckocsit, 500 tüzérségi rendszert és 30 000 katonát veszített.
„Amikor Ukrajna úgy érzi, hogy rendelkezik a szükséges felszereléssel, a szükséges támogatással... és a kezdeményezés az ő oldalukra kerül, akkor ezeket a védelmi állásokat ugródeszkaként használhatják” – teszi hozzá Hird.
Miközben a harcok lassulása Ukrajna számára előnyös lehet, Oroszországnak is segít. Most versenyfutás zajlik az idővel, hogy megtervezzék, hogyan indíthat Ukrajna újabb ellentámadást, amely áttörheti a Szurovikin-vonalat.
Elég a győzelemhez
Azóta, hogy Oroszország 2022 februárjának végén teljes körűen megszállta Ukrajnát, Kijev több tízmilliárd dollárnyi katonai támogatást kapott, köztük számos korszerű felszerelést. De Ukrajna álláspontja az is volt, ahogy Zelenszkij nemrég fogalmazott, hogy a segély „nem elég a győzelemhez”. (De – tette hozzá – „hálásak vagyunk, hogy elég volt a védelemhez”.)
Oroszország „vörös vonalaitól” való félelmében az Egyesült Államok következetesen lassította vagy visszatartotta a kulcsfontosságú csúcstechnológiát, amely segíthette volna Ukrajna előretörését. Eközben – írta Zaluzsnij a The Economistban – Oroszország „fegyver- és felszerelés-, rakéta- és lőszerfölényben marad és képes fenntartani azt”. Mi több, Moszkva védelmi ipara felpörgeti az Ukrajna elleni folyamatos támadáshoz szükséges lőszerek és felszerelések gyártását.
„Tudjuk, hogy a folyamatos amerikai támogatással, a folyamatos nyugati támogatással valószínűleg ez lenne a végső lökés, amire Ukrajnának szüksége van ahhoz, hogy felszabadítsa saját területeit” – mondja Hird. „De politikai megfontolások, pénzügyi megfontolások, a védelmi ipari bázisblokkok, ilyesmik, tényleg gátolják, hogy képesek legyünk ezt megvalósítani. És az oroszok nagyon is erre számítanak”.
Külön problémát jelent az orosz tüzérség.
Ukrajna 2022-es ellentámadása előtt az ország amerikai gyártmányú, nagy mozgékonyságú tüzérségi rakétarendszerszállítmányokat (HIMARS) kapott. Ezek a rendszerek, különösen, ha közepes hatótávolságú rakétákkal szerelték fel és ütegelhárító radarral segítették őket, képesek voltak gyorsan mozogni és célba venni a fejlett orosz rendszereket jóval a frontvonalak mögött, szabaddá téve az utat az ukrán erők számára, hogy akadálytalanul haladjanak előre a csatatéren. Az újszerű technológia azonban viszonylag gyorsan rutinná vált a harcban. „Az oroszok nagyon gyorsan megtanulták, hogyan kell célba venni a HIMARS-okat” – mondja Hird. „Tehát az ukránok nem tudják már ugyanolyan hatásfokkal használni őket”.
„Most már az oroszok minden egyes lépésnél beavatkoznak” – mármint Ryan szerint. „Álcázzák a tartózkodási helyeiket. Már gyakrabban mozgatják a harceszközöket, mint korábban. Drónokkal támadják az elhárító radarokat és más észlelőrendszereket. És mellőzik a precíziós lőszerek használatát a harctér nagy részén, az elektronikus hadviselés alkalmazása útján.”
Ryan szerint e probléma leküzdéséhez Ukrajnának le kell zárnia az „észleléstől a megsemmisítésig tartó szakadékot”. Az ukrán erőknek képesnek kell lenniük arra, hogy elkerüljék az észlelést, és elég mozgékonynak kell lenniük ahhoz, hogy percek alatt evakuálni tudják, ha az orosz radar- vagy drónfelügyelet észleli őket – ugyanakkor fel kell fedezniük az orosz állásokat, és támadniuk kell, mielőtt azok elmenekülhetnének. A különbség, mondja, az észleléstől a megsemmisítésig eltelt körülbelül 10 percről mindössze két-három percre rövidült.
„Ez egy összetett problémakört jelent, de ez egy ismert tény” – mondja Ryan. Úgy véli, hogy ezek megoldásához a NATO kutatási kapacitásaitól is komoly erőfeszítéseket kell majd várni.
A lépték kérdése is felmerül. Amióta Ukrajnának sikerült megsemmisítenie Oroszország néhány fejlett és drága tüzérségi rendszerét, Moszkva nagyszámú régebbi rendszerét vetette be, és a nyers erőt választotta a hatékony célzás helyett. Oroszország nem a technológia, hanem a mennyiség révén érte el a paritást.
A Pentagon kiszivárgott dokumentumai szerint 2023 elején Oroszország közel 5000 tüzérségi rendszerrel rendelkezett, amelyeknek csak mintegy 20 százalékát semmisítették meg. Ukrajna ezzel szemben legfeljebb néhány tucat HIMARS-rendszert kapott. Még ha a rakétarendszer kevésbé hatékony is, mint 2022-ben volt, a nagyobb mennyiség kétségtelenül előnyt jelentene Ukrajnának. Ez igaz a hadsereg taktikai rakétarendszerére, vagyis az ATACMS-re is, amelyhez Ukrajna tavaly év végén kezdett hozzájutni. Ukránbarát republikánus törvényhozók egy csoportja ezt a fegyverszállítást „félig elvégzett munkának” nevezte, mivel a fegyverek kis mennyiségben érkeztek, és csak a tervezett képességek egy részére voltak felkészítve.
„Mindezek az innovációk – végső soron a méretarányokról szólnak” – mondta Hanno Pevkur, Észtország védelmi minisztere a WIRED-nek. „Ha nincsenek meg azok az innovációk, amelyeket olyan mennyiségben lehet előállítani, hogy megváltoztassák a háború menetét, az azt jelenti, hogy továbbra is a meglévő módszerekre és a meglévő fegyverrendszerekre kell támaszkodniuk”.
Néhányan bizakodnak abban, hogy az új fegyverszállítások Ukrajna javára billenthetik az egyensúlyt, különösen a hollandok által szállított, amerikai gyártmányú F–16-os vadászrepülőgépek és az Abrams M1 harckocsi. Az ukrán katonák most mindkét platformon gyakorolnak.
„Putyin rá fog jönni, hogy egy csomó olyan fegyverrendszer érkezik, amelyre nem fog tudni válaszolni” – mondta a WIRED-nek Mike Rounds amerikai szenátor, aki a Szenátus Fegyveres Erők Bizottságának tagja. „Ez lehetőséget ad Ukrajnának arra, hogy tovább nyomuljon előre, és visszavegye a földet, ami az övé”.
A háború során az egyre fejlettebb rakéták és rakétaindítók lehetővé tették Ukrajna számára, hogy egyre mélyebben és mélyebben csapjon le az oroszok által birtokolt területekre. Mostanra Ukrajnának sikerült eredményesen támadnia az utánpótlási útvonalakat egészen a Krímet Oroszországgal összekötő kercsi hídig és a tulajdonképpeni Oroszországon belüli Belgorodig.
Kijev azonban még mélyebbre akar hatolni orosz területen, és fokozza taktikai csapásmérő hadjáratát, hogy olyan orosz hajókat, repülőtereket, utánpótlási raktárakat és parancsnoki központokat támadjon, amelyek jelenleg elérhetetlenek számára. Ha Ukrajna képes megsemmisíteni az orosz raktárakat és készleteket a frontvonal közelében, és megnöveli a távolságot, amelyet a teherautóknak meg kell tenniük az állásaik utánpótlásához, akkor semmissé teheti Oroszország túlerőben lévő tüzérségének hatását.
Ukrajna azonban még mindig nem rendelkezik e nagyobb hatótávolságú rakéták több típusával, és viszonylag kis mennyiséggel rendelkezik a kapott lőszerekből. „Valószínűleg nem haladunk olyan gyorsan, ahogy sokan szeretnénk” – mondta Rounds a novemberi halifaxi biztonsági fórumon újságíróknak.
A több HIMARS és nagy hatótávolságú lőszer kritikus fontosságú ennek a paritásnak a leküzdésében, de ezek semmit sem érnek, ha Ukrajna kifogy az alapvetőbb lőszerekből. „Nem csak arról van szó, hogy néhány új technológiát kell biztosítani” – mondta Rounds. „Hanem arról is, hogy biztosítsuk, hogy valóban rendelkezzenek a többi erőforrással, amire szükségük van ahhoz, hogy átvészeljék a téli időszakot”.
Az elmúlt hetekben Ukrajna kénytelen volt beosztani a 155 mm-es kaliberű tüzérségi lövedékeket a hiány miatt. A NATO különböző országai az elmúlt év során a lövedékek biztosítására a raktárkészleteiket használták fel, és most a hazai termelés fellendítésén fáradoznak. Bill Blair, Kanada védelmi minisztere novemberben elismerte, hogy a gyártási kapacitásban „hiányosságok” vannak. „Ugyanilyen típusú beruházásra és előrelépésre van szükségünk a termelés növelésében itt Észak-Amerikában és Európában” – mondta Blair.
A NATO-országokban a termelés felfuttatása egy évet vagy még többet is igénybe vehet. Zaluzsnij azt írta, hogy Ukrajnának magának kell előállítania ezt a felszerelést, és a még fejlettebb fegyverzetet.
Ennek egy része már meg is történt. Hird szerint Ukrajna védelmi iparát „az innováció érdekében átalakítják”. Erre kiváló példa a kijevi Seababy haditengerészeti drón, amelyet Ukrajnán belül fejlesztettek ki, és amely pusztító károkat tudott okozni Oroszország fekete-tengeri flottájának. A termelés volumenének azonban drasztikusan növekednie kell.
Miközben tehát Ukrajna megpróbálja növelni a hazai termelést, háromfrontos háborút vív: az egyiket a frontvonalakon; a másikat mélyen a megszállt területen, sőt magán Oroszországon belül, ahol raktárak és készletek vannak; a harmadikat pedig az információs térben, világszerte, amikor megpróbálja meggyőzni szövetségeseit, hogy folytassák és növeljék támogatásukat.
Védelmének megerősítésével Ukrajna időt nyerhet új stratégiák kidolgozására és új technológiák kipróbálására – de ez egyben felhívás is kell legyen arra, hogy újragondolja „stratégiai befolyásolási narratíváit” – mondja Ryan. Vagyis meg kell győznie a NATO-t, hogy ne csak fenntartsa, hanem növelje is a támogatását.
Ez azt is jelenti, hogy vissza kell vágni az orosz propagandának. A múlt hónapban a BBC és az Atlantic Council, egy pártoktól független agytröszt, a Digital Forensic Research Lab egy hatalmas orosz dezinformációs kampányt leplezett le a TikTok-on, amelynek célja az ukrán tisztviselők lejáratása volt a nyugati közönségnek szánt narratívák segítségével. Ez csak egy csetepaté a szélesebb körű információs háborúban, amelyben Ukrajna egyre nagyobb teret veszít.
Miközben Kijevnek olyan támogatói vannak, mint Rounds, Blair és Pevkur, vannak új ellenfelei is. Mike Johnson, az amerikai képviselőház nemrégiben megválasztott elnöke több milliárdos katonai segélyt tart vissza. Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke hasonlóképpen meghiúsította az Európai Unión belüli támogatást. Az oroszbarát politikusok győzelmei – Geert Wilderstől Hollandiában Robert Ficóig Szlovákiában – veszélyeztethetik a jövőbeli segélycsomagokat.
Információs fölény
A pozícióháborúból való kitörés „lényeges” része, írta Zaluzsnij, az „információs fölény” megszerzése. A harcteret jobban kell érteni, mint az ellenség.
Ez ellentmondásosnak tűnhet. Ez egy olyan konfliktus, ahol – ahogy Hird fogalmaz – „mindenki tudja, hogy ki mit csinál, bármikor, bárhol”. Az ukrajnai háború valószínűleg az emberiség történetének leglátványosabb konfliktusa: Mindkét fél drónok, radarok, repülőgépek és műholdak egész sorát alkalmazta a konfliktus minden egyes centiméterének feltérképezésére. De, ahogy Ryan elmagyarázza, a légi felvétel csak egy darabja a képnek.
„Összekeverjük a nagyobb átláthatóságot a nagyobb tájékozottsággal” – mondja. „Pedig ez két nagyon különböző dolog.”
A katonai tervezők gyakran beszélnek az ISR-ről: hírszerzés, megfigyelés és felderítés. (Néha a rövidítést kiterjesztik a célpontok felderítésére is.) Ukrajna kétségtelenül elképesztően jó felderítést tudott végezni, különösen a drónflottájának köszönhetően, amelyet szorosan integrált a szárazföldi műveleteibe. Ryan szerint azonban ennél többre is képes. Oroszország képessége, hogy gyorsan képes mozgatni és bevetni tartalékos egységeit, korábban meglepte Ukrajnát – jegyzi meg.
Az is kulcsfontosságú lesz, hogy kitalálják, hogyan lehet nem csak javítani a hírszerzésen, hanem hozzáférhetőbbé is tenni azt.
Tavaly ősszel Luxemburg és Észtország új informatikai koalíciót indított, amelynek célja a magánszektor és az ukrán hadsereg összekapcsolása. „A koalíció természetesen nem fogja azonnal megváltoztatni a háború menetét” – nyilatkozta Pevkur. „De ez csak egy darabja a megoldások megtalálásához vezető kirakós játéknak”.
„Küldtünk nekik néhány szoftvert, hogy segítsük a harci helyzet alakítását. Máris jó visszajelzéseket kaptunk.”
Az egyik ilyen szoftver a SensusQ, egy észt MI-alapú platform, amely valós idejű felvételeket kever össze különféle más inputokkal, a közösségi médiafrissítésektől az emberi intelligenciáig. A vállalat szerint platformját már több helyen használják Ukrajna-szerte.
Kijev a Palantir technológiai óriáscég által kifejlesztett szoftvert is használja a célpontok felderítésére, amely mesterséges intelligenciát és arcfelismerő technológiát alkalmaz az orosz pozíciók azonosítására. Bár a Palantir nem fedte fel, hogy pontosan milyen képességeket biztosít Ukrajnának, a vállalat nemrégiben bemutatott „egy ChatGPT-stílusú digitális asszisztenst, amely lehetővé teszi a kezelők számára, hogy hatékonyan telepítsenek felderítő drónokat, taktikai válaszokat dolgozzanak ki, és megszervezzék az ellenséges kommunikáció zavarását” – ahogyan azt az amerikai képviselőház tudományos, űr- és technológiai bizottsága tavaly júniusban leírta.
Shyam Sankar, a Palantir technológiai igazgatója tavaly az amerikai szenátus egyik bizottsága előtt elmondta, hogy Ukrajna képessége arra, hogy új technológiákat, különösen a mesterséges intelligenciát integráljon a hadseregébe, a beszerzéstől a megvalósításig terjedő időtávot „évekről és hónapokról hetekre és napokra” csökkentette.
Ezt az innovációt különösen az teszi figyelemre méltóvá, hogy mennyire széles körben elterjedt már.
„Úgy gondolom, hogy az ukránok jó úton haladnak afelé, amit én digitális parancsnokságnak és az irányítás demokratizálásának nevezek” – mondja Ryan. „Olyan módon terjesztették ki a digitális parancsnokságot és irányítást, az információkhoz való hozzáférést az okoseszközökre, ahogyan azt egyetlen más hadsereg sem tette meg.”
A hírszerzési információgyűjtés és -elosztás decentralizálása azt jelenti, hogy az egységek sokkal több információval vannak felvértezve a frontvonalon, és jobban fel vannak készülve arra, hogy menet közben hozzanak döntéseket ahelyett, hogy a magas rangú parancsnokokra hagyatkoznának. Ryan szerint döntő fontosságú lesz, hogy ezeket az információkat lejjebb és gyorsabban juttassák el – de az információáramlást felfelé is javítani kell.
„Az ukránok elég jók az alulról felfelé történő alkalmazkodásban” – mondja Ryan. De képesnek kell lenniük arra, hogy a harctéri tanulságokat gyorsan és szisztematikusan alkalmazzák. „Ez az első látogatásom óta biztosan javul – és a legutóbbi, körülbelül hat héttel ezelőtti látogatásom alkalmával elég hosszú beszélgetéseket folytattam erről. De úgy gondolom, hogy a rendszerszintű tanulási kultúrát tovább kell fejleszteniük, mert az oroszok nem túl jók az alulról felfelé irányuló innovációban.”
Tekintettel arra a sebességre, amellyel Ukrajna tanul és átalakul, arra is szükség lesz, hogy NATO-partnerei is hajlandóak legyenek ugyanilyen gyorsan alkalmazkodni. Pevkur ragaszkodik ahhoz, hogy már jó úton haladnak. „Ez tehát azt jelenti, hogy amikor megkapják a fegyverrendszereket, és használják, kapunk majd visszajelzést, és ha kell, változtatni fogunk rajtuk” – mondja.
A tavaly nyári ellentámadás előtt az amerikai katonai tervezők egy sor terepgyakorlatot tartottak ukrán kollégáikkal, hogy eljátsszák, hogyan alakulhatnak a harcok. Ryan szerint ennek a fajta együttműködésnek szélesebb körűnek és mélyebbnek kell lennie, és a háború megnyerésére kell irányulnia, nem csak az egyes csatákéra.
„Mi lehetünk a segédagyuk” – mondja Ryan. „Kidolgozhatjuk azokat az elméleteket, amelyek segíthetnek a hatékonyabb támadó műveletek végrehajtásában a forgatókönyv szerint. Úgy értem, a NATO-nak több száz olyan embere van, akik katonai tervezők, és segíthetnek ebben”.
Mi várható?
Az elkövetkező hónapokban Ukrajna és Oroszország egyaránt valószínűleg a rakéta- és dróncsapásokat fogja választani a nagyobb, átfogó szárazföldi hadműveletek helyett, mivel beköszöntött a tél, és a szárazföldi erőik feltöltésén dolgoznak.
Ha a tavalyi év bármilyen tanulsággal szolgálhat, Moszkva 2024 elejét valószínűleg védelmi vonalainak bővítésével fogja tölteni, és hatalmas mennyiségű eszközt telepít a csatatérre, újakat és régieket – aknákat, tüzérségi rendszereket, vadászgépeket és rakétavetőket.
Ha Ukrajna abban reménykedik, hogy idén előretörhet, valószínűleg fel kell fedeznie a puskapor saját, jelenkori megfelelőjét. Ez a pilóta nélküli szárazföldi járművek formájában ölthet testet, amelyek át tudnak törni az orosz vonalakon, és megtisztíthatják az útjukat álló sűrű aknamezőket. Vagy talán Ukrajna végre megtalálja a módját annak, hogy drónflottáit hálózatba kapcsolja, és légi fölényt szerezzen az égboltja felett. Esetleg áttörést ér el az elektronikus hadviselésben, és kitalálja, hogyan zavarja meg az orosz rendszereket, és semlegesítse rakétáit és drónjait. Kijev megkaphatja a kért nagy hatótávolságú rakétákat, vagy elkezdheti a saját gyártást is. Lehet, hogy a fentiek mindegyike megvalósul, vagy valami egészen más történik.
De miközben Kijev és szövetségesei lázasan dolgoznak az áttörésen, Ukrajnának tovább kell tökéletesítenie azt a taktikát, amely eddig olyan méltó harcossá tette. Ez azt jelenti, hogy össze kell tartania támogatóinak nemzetközi koalícióját, a lehető legtöbbet kell kihoznia meglévő fegyverrendszereiből, és ki kell találnia, hogyan alkalmazkodjon menet közben az állandóan változó helyzethez.
Drónrajok, személyzet nélküli aknaszedő páncélosok, a tűzvezetés digitális zavarása? Ha fürge észre és dolgos kézre van szükség, ne féltsük Ukrajnát, ebben nem szenved hiányt.
Gondoljunk Nyisztor Mahnóra és a tacsankáira. Azt is szükséghelyzetben találták ki, akkor is a hazájukat védték. Lássunk csodát: akkor is az oroszoktól.
*To Beat Russia, Ukraine Needs a Major Tech Breakthrough
