Table of Contents
Azt hinné az ember, hogy víz alatt csak tengerparti országok ellen lehet kémkedni, csak nekik lehet onnan ártani – ez bizony tévedés, fél kontinensek bénulhatnak meg, ha egy horgony, egy háló elvágja az adatkábeleket. A Meduza* ezt a kérdést járta körül a The Economist cikke** alapján, és lapunk is foglalkozott már ezzel a témával korábban.
A világ óceánjainak fenekén több száz kábel fut. Ezek között vannak olyanok, amelyek az internetforgalmat és olyanok, amelyek a telefonos kommunikációt bonyolítják. A nyugati kormányok régóta veszélyeztetettnek tartják a tenger alatti infrastruktúra biztonságát: az internetes kábelek megrongálódását kihasználó szabotázs és kémkedés nehezen nyomon követhető, és még nehezebb megjósolni, hogy milyen károkat okozhatnak – írja a The Economist. Bár az országok igyekeznek felelősségteljesebben megközelíteni a kábelek felügyeletét, még mindig nehéz különbséget tenni a tervezett támadások és a véletlenszerű incidensek között.
Az orosz fenyegetés a világtengereken
Nemrég a brit kormány felkérte a cambridge-i RAND Europe európai agytrösztöt, hogy készítsen tanulmányt a tenger alatti kritikus infrastruktúráról. Miközben az internetkábelek és elektromos hálózatok nyilvánosan elérhető térképeit tanulmányozta, és szakértőkkel készített interjúkat, Ruth Harris projektvezető hirtelen rájött, hogy véletlenül olyan titkos információk birtokába jutott, amelyeket Nagy-Britannia ellenfelei, köztük Oroszország is felhasználhatnak.
Harris felvette a kapcsolatot egy illetékes kormányhivatallal. Annak munkatársai megdöbbentek. „Ó, Istenem, ez titkos!” – emlékszik vissza Harris a reakciójukra. Amikor a minisztériumi tisztviselők megtudták, hogy Harris csapatában Európa minden tájáról dolgoztak munkatársak, követelték, hogy a kutatást csak britek folytathassák.
A nyugati kormányok évek óta aggódnak a világ internetes forgalmának nagy részét bonyolító tenger alatti kábelek biztonsága miatt. A kérdés azonban csak a közelmúltban került a figyelem középpontjába, amikor több incidens is történt, amelyek a Balti-tengertől a Vörös-tengerig rongáltak meg tenger alatti infrastruktúrákat. Most, hogy az orosz erők Ukrajnához kapcsolódó célpontokat támadnak, meghackelik a vízellátást és csapásokat terveznek a németországi amerikai katonai támaszpontok ellen, a nyugati kormányok attól tartanak, hogy válság vagy háború idején a következő célpontok az óceánfenéken futó kábelek lehetnek.
A világ óceánjainak fenekén mintegy 600 kábel fut, már működő és a hamarosan üzembe helyezendő egyaránt, amelyek többsége internetes forgalmat bonyolít le. Teljes hosszuk több mint 1,4 millió kilométer – számolta ki a TeleGeography. Európát 17 kábel köti össze Amerikával, főként az Egyesült Királyságon és Franciaországon keresztül. Évente több mint száz kábelt rongálnak meg a halászhajók és más járművek horgonyai. A baleseteket nehéz megkülönböztetni a szabotázstól.
Az orosz hatóságok nagy összegeket fektettek be a védelmi minisztérium mélytengeri tengeralattjárókkal és haditengerészeti drónokkal foglalkozó egységébe, a Mélytengeri Kutatási Főigazgatóságba (GUGI). „Az elmúlt években az oroszok aktívabbak voltak ezen a területen, mint korábban” – figyelmeztetett a NATO hírszerzése 2023-ban.
A Policy Exchange londoni agytröszt friss jelentése azt állítja, hogy 2021 óta sok „gyanús” incidens történt az euroatlanti térségben, „amelyek eredete bizonytalan”. Ezek közé tartoznak a kábelmegszakítások és több mint 70 nyilvánosan rögzített eset, amikor orosz hajókat figyeltek meg, amelyek „gyanúsan viselkedtek kritikus tengeri infrastruktúra közelében”. A norvég hírszerzés azt is elmondta, hogy Oroszország évek óta térképezi az ország kritikus olaj- és gázinfrastruktúráját.
Veszély Kínából
2024 februárjában három, a Vörös-tenger alatt futó tenger alatti kábel sérült meg. Ez több mint három hónapra megzavarta az internetszolgáltatást Kelet-Afrikában. Az incidenst valószínűleg az okozta, hogy a jemeni houthi lázadócsoport rakétacsapást mért a Rubymar műtrágyaszállító hajóra. Ez a szervezet a Hamásszal szolidaritást vállalva támad hajókat a Vörös-tengeren.
A Rubymar elsüllyedt, horgonya a szakértők szerint végighúzódott a fenéken, és elvágta a kábeleket. Márciusban Nyugat-Afrika-szerte internetkimaradásokat észleltek, és egy másik kábelrendszer is megszakadt Elefántcsontpart közelében – valószínűleg a tengerfenéken zajló szeizmikus tevékenység miatt.
Az amerikai szakértők a Kína felől érkező potenciális fenyegetés miatt is aggódnak. Tajvan nagymértékben függ a tenger alatti kábelektől a nemzetközi kommunikáció szempontjából. Háború esetén - írja Elsa Kania, a washingtoni Center for a New American Security nevű agytröszt munkatársa – a Népi Felszabadító Hadsereg megpróbálna „információs blokádot” létrehozni a sziget ellen, és a kábelek elvágása „szinte biztosan része lenne ennek a hadműveletnek”.
„A legjobb módja az amerikai drónrajok megsemmisítésének vagy akár a Five Eyes hírszerzési rendszer aláásásának, amely nagymértékben támaszkodik az internetes megfigyelésre, a tenger alatti kábelek megtámadása” – vélik Richard Aldrich és Athena Karatsoyanni hírszerzés-történészek.
A nyugati kormányok igyekeznek védelmi stratégiákon gondolkodni. A NATO-államok már fokozták a légi és tengeri járőrözést a kritikus infrastruktúra, köztük a kábelek nyomvonalainak közelében. Májusban a szövetség első alkalommal hívta össze a kritikus tenger alatti infrastruktúra új hálózatát, hogy több információt osszanak meg egymással a kormányok és a kábeleket jellemzően üzemeltető magáncégek.
Az Európai Unió kezdeményezése, a „The Digital Ocean Vision” („A digitális óceán koncepciója”) szintén „globális érzékelőhálózatot irányoz elő, a tengerfenéktől az űrig” a fenyegetések észlelésére, és a tengerfenéken található „víz alatti állomások” hálózatának kiépítését fontolgatja, amelyek lehetővé tennék a drónok számára, hogy feltöltsék akkumulátoraikat és adatokat továbbítsanak a látott jelenségekről.
A tengereken csak mintegy 60 javítóhajó közlekedik – ami azt jelenti, hogy a kábelek javítása hónapokig is eltarthat. E hajók közül sok nem Amerika vagy valamelyik, vele szövetséges állam zászlaja alatt hajózik – jegyzi meg Evan DʼAlessandro, a londoni King's College tenger alatti kábeleket tanulmányozó munkatársa. A problémát súlyosbíthatja, ha Kína elvágja a Tajvan partjainál lévő, vitatott területeken lévő kábeleket.
Ha a Csendes-óceánon háború tör ki, az amerikai és a szövetséges haditengerészetnek kevés flottaegység áll majd rendelkezésére a javítóhajók védelmére – véli DʼAlessandro. E probléma részleges megoldására a Pentagon 2021-ben létrehozta a Cable Safety Fleet nevű flottát, amelyben az amerikai zászló alatt közlekedő, már felfogadott legénységgel rendelkező kábelhajók üzemeltetői évi ötmillió dolláros ösztöndíjat kapnának, cserébe azért, hogy válsághelyzet esetén 24 órán belül értesítik őket, és hajlandóak lennének háborús szolgálatot teljesíteni.
Kémkedés tenger alatti kábelek útján
A probléma azonban nemcsak a szabotázs, hanem a kémkedés is. Ahogy az internet világméretűvé vált, a tenger alatti hírszerzés lehetőségei is rohamosan nőttek. A brit jelhírszerző szolgálat 2012-ben több mint 200 telefon- és internetforgalmat bonyolító optikai kábelt hallgatott le. A szolgálat állítólag Ománnal is együttműködött, hogy hozzáférést szerezzen a Perzsa-öbölben futó kábelekhez.
A kínai kémkedéstől való félelem az egyik oka annak, hogy az USA olyan élénk érdeklődést mutat Ázsia gyorsan növekvő kábel-infrastruktúrája iránt. 2010 és 2023 között mintegy 140 új kábelt fektettek le a régióban (ugyanebben az időszakban Nyugat-Európában csak 77-et). Kína a HMN Technologies (korábbi nevén Huawei Marine Networks) révén fontos szereplője lett a kábelipari konjunktúrának. Több mint 94 000 kilométernyi kábelt fektetett le 134 projekt során.
Az USA 2020-ban blokkolta a HMN Technologies részvételét a Szingapúrtól Indián és a Vörös-tengeren keresztül Franciaországba tartó, 600 millió dolláros SeaMeWe–6 kábelben. A kínai vállalat részvétele megakadályozta volna, hogy amerikai cégek használják a kábelt. A Reuters nemrégiben végzett vizsgálata szerint ez egyike volt annak a legalább hat ázsiai kábelügyletnek, amelyet az USA 2019 és 2023 között meghiúsított.
Az USA szövetségesei is igyekeztek korlátozni Kína befolyását. Ausztrália 2017-ben megakadályozta, hogy Kína összekösse kontinensüket a Salamon-szigetekkel. Most Ausztrália két másik kábelt finanszíroz Palau és Kelet-Mikronézia felé – olyan szigetcsoportok irányába, ahol Kína, az USA és maga Ausztrália is harcolt egymással a befolyásért. Ezek az erőfeszítések drámaian lelassították Kína kábelezési ambícióit.
Még ha a kábelek ügyében javul is a felügyelet, a szabotázs és a kémkedés veszélye valószínűleg nem fog csökkenni. „A rendkívüli mélységben való működés képessége” – összegezte Sidharth Kaushal, a RUSI agytröszt munkatársa – „már nem biztos, hogy a nagyhatalmak kizárólagos kiváltsága”.
Azért az szép lesz, ha egyfelől Oroszország és Kína, másfelől a kisebb- és középhatalmak is elkezdik a mélytengeri térségekben elvagdosni a kábeleket. Ugyanis tény, hogy a hadviselésnek ez a formája olcsóbb is, egyszerűbb is, mint a nagy szárazföldi hadjáratok, műveletek – és legalább annyi kárt képes okozni.
*Запад переживает за безопасность сотен подводных интернет-кабелей Они все чаще становятся целями разведок — а еще их может повредить обычный траулер
**How China and Russia could hobble the internet
