Table of Contents
Tudjuk, hogy az orosz befolyás Afrikában napról napra növekszik, bár azt is tudjuk, hogy ennek Kína nem igazán örül, és az euroatlanti érdekeket is sérti ez a neokolonializmusnak álcázott gyarmatosítás – mert végső soron erről van szó. De tudjuk vajon, hogy kik irányítják? Nos, az orosz ellenzéki Riddle-ben megjelent tanulmány* szerint tudjuk. Akkor lássuk, mi is a helyzet.
A Prigozsin halála utáni rövid szünet Oroszország gőzerővel benyomul az afrikai kontinensre anélkül, hogy ehhez eszközként használná a fegyverkereskedelmet. Egyes becslések szerint Oroszország katonai jelenléte Afrikában növekszik, a 2020-as évek eleji 2-3 ezer Wagner-zsoldosról mostanra akár 6 ezer volt Wagner-zsoldosra- és Afrika-hadtestest-tagra is emelkedhet, melyek új bevetéseken vannak a Száhel-övezetben. Emellett Moszkva az elmúlt hónapokban két új nagykövetséget nyitott (Burkina Fasóban és Egyenlítői-Guineában, de Tripoliban is van új képviselete), és több országban nyitott egy sor „Oroszország Háza” nevű nevelési- és propagandaközpontot. Az orosz-afrikai kereskedelem 2023-ban 21 milliárd dollárra nőtt, és meghaladta az amerikai kontinenssel folytatott teljes orosz kereskedelmet.
Kik a főszereplői ennek a bővülésnek? Ez az írás rövid és hiányos eredményű kísérletet tesz arra, hogy bemutassa, kik azok az oroszok és oroszországi székhelyű személyek, akik Moszkva és a kontinens közötti kapcsolatokat irányítják. Néhány ilyen személy megismerése segíthet képet alkotni az orosz-afrikai kapcsolatok mélységéről és összetettségéről, amelyek nem olyan felszínesek, mint azt egyesek szeretnék, és nem is olyan mélyek, mint azt Moszkva képzeli.
Az akadémikus
Irina Abramova az orosz Biztonsági Tanács Tudományos Bizottságának tagja és az Orosz Tudományos Akadémia Afrikai Tanulmányok Intézetének igazgatója, így az orosz-afrikai kapcsolat szempontjából kulcsfontosságú értelmiségi. Abramova két orosz-afrikai csúcstalálkozó alkalmával is Putyinnal osztozott a színpadon, és az ország legfontosabb Afrika-politikai rendezvényeinek visszatérő előadója. Az Afrika Intézet 65. évfordulóján tartott 2024. májusi ünnepi beszédében Abramova megismételte a többpólusú világrend kialakulásáról és Oroszország Ukrajna elleni agressziójának („különleges katonai műveletének”) szerepéről szóló hivatalos álláspontot a kialakulóban lévő nemzetközi rendszer kialakulásával kapcsolatban. Abramova beszédében az orosz-afrikai partnerség a védelem és az erőforrás-kitermelés terén a változó világrend bizonyítéka, amely szintén része az orosz messianisztikus multipolaritás narratívájának.
Az Afrika Korpsz és az ex-wagneriták
Makszim Sugalej, az állítólag „szociológus” és Prigozsin régi munkatársa, tapasztalt ügynök Afrikában, aki üzleti fedőszervezeteket hozott létre, hírszerzési információkat gyűjtött és választásokba avatkozott be. Miután pártfogója halála után néhány hónapig mérsékelte tevékenységét, Sugalej májusban visszatért Afrikába, konkrétan Csádba. Egy sor májusi és júniusi Telegram-bejegyzésben osztotta meg, hogy az ország elnökválasztása és az ország első Oroszország Házának megnyitása miatt N'Djamenába utazott.
És itt van régi ismerősünk, Szergej Szurovikin is. Szurovikin tábornok, a róla elnevezett ukrajnai orosz frontvonal parancsnoka 2023 végén és 2024 elején katonai attaséként Algériában tartózkodott. Algériai tartózkodása egyfajta kvázi-száműzetés volt, amelyet a Kreml a 2023-as lázadást megelőzően Prigozsinhoz való közelsége miatt szabott ki rá. E kedvezőtlen helyzet ellenére az All Eyes on Wagner szerint Szurovikin kulcsfontosságú közvetítője volt a Wagner utáni orosz katonai bővítésnek Líbiában, amely a mai becslések szerint megközelíti a kétezer katonát és volt Wagner-zsoldost. Nem tudni, hogy Szurovikin jelenleg is részt vesz-e a líbiai ügyekben, de a terepen szerzett tapasztalatai és – mostanra – bizonyított lojalitása visszahozhatja őt.
Dmitrij Szityi, a Wagner-csoport korábbi közép-afrikai köztársasági (CAR) civil műveleteinek koordinátora, Szityi biztosította a szervezet ottani jelenlétének folytonosságát. Ő vezeti például a Wagnerhez kötődő Ti L'Or sörgyárat. Most a régi Wagner-struktúrákat irányítja a Közép-afrikai Köztársaságban, és párhuzamosan működik az országba belépő új Africa Korpsszal. Nagy előnyére válik, hogy elnyerte a Közép-afrikai Köztársaság vezetésének bizalmát.
Junusz-Bek Jevkurov. Az egykori ingusföldi kormányzó és védelmi miniszterhelyettes Jevkurovot a Kreml alkalmas és megbízható tisztviselőnek tekinti, akire a Wagner-csoport műveleteinek átvételét bízta a Védelmi Minisztérium. Ezzel a céllal rutinszerűen beutazott több afrikai országot, és találkozott a Wagner összes fő csoportjának vezetőivel. Például a Burkina Faso-i juntának való hónapokig tartó udvarlást 2023 szeptembere óta Jevkurov vezette, ami végül 2024-ben katonai fellépéshez vezetett.
Az üzletemberek
Oleg Deripaszka. Az Oligarcha és a Kreml közeli háborús kollaboránsa, Deripaszka cége, a Ruszal - a világ harmadik legnagyobb alumíniumtermelő cég - tulajdonában van a legnagyobb bauxitbányászati és -finomítási vállalkozás Guineában. Méretének köszönhetően a Ruszal az orosz jelenlét egyik horgonya az országban. Állítólag a repülőgép, amellyel Lavrov 2024 júniusában Guineába érkezett, Deripaszkához köthető.
Igor Morozov. A Szövetségi Tanács tagja, volt KGB- és FSZK-tiszt, Morozov az Afrikában tevékenykedő orosz vállalkozások vezető szövetségének, az Afrocomnak az elnöke. Morozov állandó szereplője az orosz-afrikai eseményeknek, gyakran a Kreml diplomáciájával párhuzamosan dolgozik. Morozov például 2023 novemberében találkozott Teodoro Obnang Mbasogo egyenlítői-guineai elnökkel, az utóbbi Moszkvához való közeledése alkalmából. Az Afrocomnak Angola, Egyiptom, Marokkó, Nigéria, Dél-Afrika, Szudán, Tunézia és Zimbabwe területén vannak fiókjai.
Alekszej Lihacsov. A Roszatom állami atomenergetikai vállalat igazgatója, Lihacsov Oroszország háborús afrikai kereskedelmi diplomáciájának élén áll. Miközben Oroszország az Ukrajna elleni fegyvergyártást helyezi előtérbe, más ágazatok kerültek előtérbe az orosz-afrikai kapcsolatokban. Ezek közé tartozik az atomenergia, mivel a Roszatom azt ígéri, hogy ezt az energiaforrást kifejleszti a kontinens országai számára. A Roszatom igazgatójaként Lihacsov élen jár ebben az erőfeszítésben, találkozik afrikai kollégáival és fiatal nukleáris szakemberekkel.
A diplomaták
Mihail Bogdanov. A tapasztalt diplomata és korábbi egyiptomi nagykövet, Bogdanov 2014 óta Oroszország elnöki különmegbízottja a Közel-Keleten és Afrikában. Ebben a szerepkörben a tágabb régió több nagy konfliktusának gyakorlati résztvevője volt, Szíriától Líbiáig és Szudánig, sőt (rövid ideig) még a Nyugat-Szaharában is tevékenykedett. A Hamász-Izrael háború kitörésével Bogdanov tevékenységét a Közel-Kelet felé irányította, de továbbra is szereplője marad minden jelentősebb orosz-afrikai kötelezettségvállalásnak, körútnak és találkozónak. Májusban például Bogdanov találkozott Haftar tábornokkal, mivel Oroszország líbiai jelenléte a hírek szerint egyre erősödik. Bogdanov a múltban találkozott Kémi Séba francia-benini politikussal is.
Ahouah Don Mello. Az elefántcsontparti Don Mello, aki a hírek szerint jelenleg Moszkvában él, Putyin vezető Afrika-tanácsadója és a BRICS jelenlegi nyugat- és közép-afrikai képviselője, a Kreml egyik kedvelt partnere. 2022-ben részt vett a Közép-afrikai Köztársaság BRICS-képviseletének megnyitásában. Az elmúlt hónapokban Don Mello ösztönözte a nyugat-afrikai junták úgynevezett „Száhel-szövetségét”, valamint a BRICS+ afrikai bővítését Egyiptom és Etiópia 2024-es csatlakozásával. 2023-ban aktívan támogatta a Burkina Fasó-i junta és a BRICS közötti kapcsolatok bővítését. Don Mello emellett részt vett a Kemi Seba által létrehozott Urgences Panafricanistes nevű szervezet rendezvényein, még 2024-ben.
Vszevolod Tkacsenko. A 2020-ban a külügyminisztérium afrikai igazgatójává kinevezett Tkacsenko a Kreml afrikai kezdeményezéseinek megvalósításában kulcsszerepet játszik. Emellett gyakran utazik a kontinensre, interjúkat ad a helyi médiának és terjeszti Moszkva üzeneteit. A 2019-es és a 2023-as orosz-afrikai csúcstalálkozók egyik szervezője volt. Tkacsenko diplomáciai tapasztalatait Etiópiában - ahol az Afrikai Unióban is ő képviselte Oroszországot -, valamint Dél-Afrikában és Zimbabwében is kamatoztatta. 2024-ben Tkacsenko valószínűleg részt vett több új orosz nagykövetség megnyitásában a kontinensen, például Egyenlítői-Guineában és Sierra Leonéban. Egyesek Tkacsenkót a Kreml „Mr. Afrikájának” tartják. További orosz diplomaták, akikre érdemes odafigyelni: Igor Gromiko (Mali és Niger, 2019 óta), Andrej Csernovol (Szudán, 2023 óta) és Alekszej Szentebov (Kongói Demokratikus Köztársaság, 2017 óta).
Az ideológusok
Konsztantyin Malofejev. Malofejev, Oroszország Ukrajna elleni agressziójának támogatója és jelenlegi Kreml-közeli oligarcha, folytatott bizonyos üzleti tevékenységeket Afrikában. A 2019-es orosz-afrikai csúcstalálkozó egyik résztvevője volt, és a 2020-as években egy afrikai ügyfeleknek szóló pénzügyi tanácsadó céget vezetett. Afrikai szerepvállalásait kiegészíti a Nemzetközi Ruszofil Mozgalom propagálásával. A mozgalom Malofejev politikai reakciós és birodalmi Oroszország-képét hirdeti (nyilvánosan felszólítottak arra, hogy Putyint hivatalosan is koronázzák cárrá), valamint a Kreml messianisztikus multipoláris külpolitikáját követi. A politikai irányzat az orosz külügyminisztérium támogatását élvezi, és Lavrov is felszólalt rendezvényeiken. Állításuk szerint a 2024. februári konferenciájukra 130 országból érkeztek küldöttek. Emellett több „oroszbarát” szervezet is működhet Afrikában, különösen Kamerunban, ahol Malofejev mozgalma különböző szférákban próbál teret nyerni, többek között a tudományos életben és az üzleti életben. Malofejev médiaszervezete, a Cárgrád is figyelmet szentel Afrikának.
Alekszandr Dugin. Fasiszta és soviniszta nézetei ellenére Dugin is előszeretettel foglalkozott afrikai kollégáival, például Kémi Sébával, és igazolta a Kreml Afrika-politikáját. Dugin egész pályafutása során az „Eurázsia” és Afrika közötti Nyugat-ellenes koalíciót szorgalmazta, amely az 1990-es évek spekulációiból mára nyílt politikai céllá vált. A közelmúltban Dugin felesége felolvasott egy általa írt levelet Malofejev 2023-as ülésén, és Dugin felszólalt a 2024-es Ruszofil Mozgalom Kongresszusán.
A metropolita
Konsztantyin zarajszki metropolita. Az Orosz Ortodox Egyház (ROC) afrikai exarchája, Konsztantyin zarajszki metropolita készen áll arra, hogy folytassa a moszkvai patriarchátus spirituális terjeszkedését a kontinensen. Az Orosz Ortodox Egyház (ROC) afrikai exarchátusát a moszkvai pátriárkátus 2019-ben alapította azzal a hallgatólagos céllal, hogy gyengítse az alexandriai és a konstantinápolyi pátriárkátus afrikai jelenlétét. A moszkvai exarchátus több mint 200 egyházközséget kooptált vagy alapított a kontinensen, bár a közvetlen irányításukra vonatkozó kapacitásuk korlátozott. A moszkvai pátriárkátus magáévá tette Oroszország agressziós háborúját, és ezért tisztára próbálja mosni Oroszország imázsát külföldön, beleértve Afrikát is. Korábban az exarchátust Klin metropolita – becenevén „a reverendás Prigozsin” – vezette, de 2023 októberében lefokozták, feltehetően a Prigozsinnal való szoros együttműködése miatt.
A tisztviselők
A Patrusevek. A Biztonsági Tanács korábbi elnökének fia és az FSZB Akadémián végzett Dmitrij Patrusev gyorsan emelkedett a Kreml hierarchiájában, és jelenleg miniszterelnök-helyettes. Dmitrij Patrusev 2018 és 2024 között mezőgazdasági miniszter volt, és felügyelte az ország érzékeny gabona- és műtrágyaexportját Afrikába, különösen Algériába. Apja, Nyikolaj Patrusev számos orosz-afrikai kezdeményezésben vett részt, főként Szudánban, ahol kapcsolatokat ápolt az ország korábbi (a SAF által ellenőrzött) hírszerző szolgálataival és az RSF parancsnokával, Hemettivel. Ma még nem tudni, hogy Putyin jelenlegi tanácsadója szerepében továbbra is Afrika-portfóliót fog-e vezetni.
Jurij Usakov. Az elnök külügyi tanácsadója, Usakov részt vett a különböző Oroszország-Afrika kezdeményezések tervezésében és végrehajtásában, beleértve a 2019-es és 2023-as csúcstalálkozókat is. Tevékenységének széles köre ellenére úgy tűnik, hogy Ushakovnak leginjkább a BRICS- és az Oroszország-Afrika-portfólióban van szerepe, előbbi pedig a csoport 2024-es egyiptomi és etiópiai bővítése után további jelentőségre tesz szert Afrikában. Putyinnal való kapcsolata és külpolitikai tervezői-végrehajtói szerepe révén az első sorból figyelheti az ország külpolitikájának jelentős részét, amit legutóbb a Putyin észak-koreai látogatásán részt vevő orosz küldöttségben való jelenléte szemléltetett.
A propagandisták
Viktor Lukovenko. A volt wagnerista Lukovenko az Afrikai Kezdeményezés igazgatója, amely az orosz dezinformációs- és propagandaműveletek új médiaszerve a kontinensen. A jelentések szerint Lukovenko székhelye Moszkvában van, de gyakran utazik Afrikában, és médiavállalkozása irodákat működtet Burkina Fasóban és Maliban is. Az amerikai külügyminisztérium úgy véli, hogy az African Initiative az orosz hírszerzés támogatásával működik; a szervezet vezetője, Artyem Kurejev állítólag az FSZB ügynöke.
Alekszej Nyikolov. Az állami ellenőrzés alatt álló RT média és annak arab, angol és spanyol csatornáinak ügyvezető igazgatója, Nyikolov diszkrét, de aktív szereplője a csatorna folyamatban lévő afrikai terjeszkedésének. 2022 óta az RT új tevékenységi körre tett szert Afrikában: a kontinensen eddig nem volt irodája, most pedig azt állítja, hogy Algériából, Burkina Fasóból, Egyiptomból, Kenyából, Nigériából, Tunéziából és Dél-Afrikából is dolgozik. Emellett 2022-ben az RT és az Afrique Media - egy kameruni székhelyű, oroszbarát médiaszervezet - megállapodást írt alá, amelynek célja az RT hatósugarának kiterjesztése a kontinensen. Míg az RT-t számos országban sugározzák, más országok betiltották a csatornát, köztük Dél-Afrika is.
Akárhogy nézzük, ez bizony komoly apparátus: a Kreml nem foglalkoztatna ennyi és ilyen képességű embert Afrikában, merő szívjóságból. Minden jel arra mutat, hogy az Oroszországi Konföderáció komolyan meg akarja vetni a lábát a kontinensen, és legalább pár száz évig maradni is szándékozik.
Érdekesen hangzanak majd a Volga-dalok Burkina Fasoban. Kissé idegenül.
*Russia’s Africa People
