Table of Contents
Jelenleg vitathatatlanul a nukleáris alapú energiatermelésnek legkisebb a szén-dioxid kibocsátása. Időjárástól független energiaforrás, amelynek a fajlagos energiatermelő képességéhez mérten elenyészően kis térfogatú üzemanyaga is sok felhasználási lehetőséget biztosít. Nem csoda hát, hogy polgári energiaellátáson túl előszeretettel alkalmazták azokon a helyeken is, ahol hosszú idejű utántöltésmentes üzemeltetésre volt szükség. Ilyen tipikus felhasználási területek a nukleáris meghajtású tengeralattjárók, a repülőgéphordozók, valamint a szélsőséges időjárási körülmények között szolgálatot teljesítő járművek (pl. jégtörő hajók). Ezek azonban inkább katonai alkalmazások.
A polgári életben a nukleáris meghajtású hajók nem terjedtek el. Márpedig az tény, hogy hiába az erőfeszítések az üvegház hatású gázok, azon belül is a szén-dioxid kibocsátás csökkentésére, ha a hajózásban belátható időn belül nem lesz jelentős előrelépés. Egy teherhajó kilométerenként nagyságrendileg 16,14 gramm szén-dioxidot termel a szállított áruk tonnájára vetítve. A konténerszállító hajók évente átlagosan 140 millió tonna szén-dioxidot bocsátanak ki, míg az ömlesztettáru-szállító hajók 440 millió tonnát.
Mivel a polgári hajózásban az atomenergia, mint meghajtás alkalmazásától idegenkednek, ezért már számos alternatív meghajtási módot és üzemanyagot (pl. hidrogént, ammóniát, különféle bioüzemanyagokat) próbáltak ki. A hajók működtetéséhez sok energiára van szükség. Több lehetséges megoldás (pl. akkumulátoros elektromos hajtás) sikertelensége után az atomenergia kínálhat megoldást.
Az SMR (Small Modular Reactor – kis moduláris reaktor) hajókra történő telepítésével megoldható lenne az elektromos hajtású flották akkumulátorainak tengeren történő utántöltése. Ez a megoldás jelentős mértékben fellendíthetné a hajózásban az elektromos meghajtás alkalmazását. Ez jelenleg elsősorban épp az utántöltésre szolgáló infrastruktúra hiányában nem jelent reális alternatívát.
Egy norvég hajóépítő cég, az Ulstein megalkotta egy olyan hajó koncepcióját, amely az akkumulátorral működő hajók energiaellátását SMR segítségével oldaná meg. Ezzel olyan helyeken is biztosíthatóvá válhat az utántöltés, mint például a sarkvidékek.
A kis moduláris reaktorok kapcsán egyre több a bíztató fejlemény. Ezek a moduláris felépítésű, maximálisan nagyságrendileg 300 MW teljesítményre képes reaktorok számos tekintetben új megoldásokat kínálhatnak a jövő generációinak. Sok ország érdeklődik irántuk (már a magyarországi alkalmazásuk lehetősége is felmerült). Több kutatás és fejlesztés is folyik ezek kialakítása és mielőbbi üzembe állítása érdekében. Elvi létesítési engedélyeket is adtak már ki, így a belátható jövőben – akár a jövő évtizedben – várható a belépésük. (Az atomenergia felhasználását bemutató sorozatunkban ezekről később részletesebben is írunk.)
Ha beváltják a hozzájuk fűzött reményeket, akkor a hajóra épített CMSR (Compact Molten Salt Reactor) reaktorok is előmozdíthatják a tengeri hajózás környezetbaráttá téltelét (erről korábban itt adtunk hírt).
The Editorial Team
