Table of Contents
Megtörtént, amitől tartottunk: az ukrajnai háború a mai határozatok nyomán, melyeket egyrészt az Állami Dumában, másrészt az orosz Elnöki Adminisztrációban hoztak, napokon belül leveti álarcát és a mostani „különleges katonai műveletből” valódi, teljes körű háborúvá változik. Annak minden tulajdonságával és következményével.
Tulajdonképpen a harkivi áttörés váltotta ki ezt a lépést, amire Moszkva egészen egyszerűen nem képes semmiféle megfelelő választ adni a korábbi keretek között, egy „különleges műveletnek” ugyanis törvényben lefektetett szabályai vannak, nem alkalmazható benne például sorozott katonaság, csak szerződéses és nem vethetők be taktikai nukleáris fegyverek, hogy csak a két legfontosabb tilalmat említsük. Ma azonban az Oroszországi Föderáció megtette az első lépést a totális háború felé.
Információinkat a Meduza alapján közöljük. A kiválóan értesültnek számító orosz ellenzéki lap drámai címmel adta közre:
„A Háború Pártja győzött. A Kreml úgy döntött, hogy „azonnal” annektálja az ukrán területeket – és már komolyan tervezi a mozgósítást.”
A Meduza nem túloz: az orosz háborús politika huszonnégy óra alatt vett éles fordulatot a harcok eszkalálása irányába. Tegnap délben még úgy nézett ki, a szakadár népköztársaságokban épp úgy el fognak maradni az Oroszországi Föderációhoz való csatlakozásról szóló „népszavazások”, mint a megszállt Herszoni vagy Zaporizzsjai Területen, ugyanis közvetlenül az ukrán csapatok sikeres ellentámadása után a Harkivi területen Moszkva úgy döntött, hogy „felfüggeszti” – és határozatlan időre elhalasztja – a csatlakozási népszavazásokat. Az orosz elnöki adminisztrációhoz közel álló források szerint a múlt héten a Kreml belpolitikai blokkja még nem akarta kikényszeríteni a népszavazásokat. Az ukrán hadsereg ellencsapása után a Kreml Harkiv és Zaporizzsja régiókban dolgozó politikai technológusai Oroszországba távoztak, a Herszon régióban a szavazás előkészületeit visszafogták, az Luhanszki és a Donecki Népköztársaságokban pedig alig indult el a kampány.
Tegnap délután azonban történhetett valami, éspedig nem Ukrajnában, hanem a Kreml falai között, mert először Donyeck és Luhanszk, majd Herszon, végül Zaporizzsja kollaboráns, oroszbarát vezetése közölte, hogy a legnagyobb sürgősséggel meg kívánják rendezni a népszavazásokat, éspedig minden áron. A legutolsó értesülések szerint ezekre még ezen a héten, szeptember 23–27. között sor is kerül majd. A Meduza Kremlhez közeli forrásai hangsúlyozták, hogy az orosz hatóságok nem kívánják még „a legitimitás illúzióját” sem kelteni. Az a lényeg, hogy tartsanak valamiféle szavazást, az eredményt úgyis azok döntik el, akik számolják a voksokat. Többek között tervezik a könnyen hamisítható elektronikus szavazás alkalmazását.
Minek köszönhető a fordulat? Az értesülések szerint az úgynevezett „háborús párt” lobbitevékenységének. Ez nem politikai párt a szónak abban az értelmében, ahogy mondjuk az Egységes Oroszország vagy a Jabloko, ez inkább magas rangú orosz tisztviselők, politikusok és biztonsági szakértők csoportja, akik az Ukrajnával való konfliktus további eszkalálódása mellett érvelnek, beleértve az oroszországi mozgósítást.
A sietséget elősegíti, hogy a megszállt Herszonban és Zaporizzsjában korábban nagyon komoly félelmek élnek az oroszbarát polgárok körében, miszerint Ukrajna visszatér és megbünteti őket. Ezek nem is alaptalanok hiszen az ukrán erők rohamléptekben közelednek már Herszon városához is. A Donyecki és Luhanszki Népköztársaságokban pedig elégedetlenséget szült a már korábban megígért népszavazás elhalasztása, hiszen ezek az államalakulatok létüket is, fennmaradásukat is Moszkva állandó támogatására építették.
A „háborús párt” legfőbb támogatói között említik az Egységes Oroszország főtitkárát, Andrej Turcsakot és az orosz Biztonsági Tanács elnökhelyettesét, Dmitrij Medvegyevet, de nyugodtan közéjük számíthatjuk Kirijenkót, akit a háta mögött „Tauria hercegének” is neveznek (Tauria vagy Tavria a Krím, a hercege pedig Nagy Katalin cárnő idején Potemkin volt) és a megcsontosodott, militáns nézeteiről ismert Patrusevet is, tehát pont a kormányzat legbefolyásosabb tagjait. Úgy tűnik, ez a réteg fogott össze a Roszgvargyija vezetőjével, Zolotovval, és így sikerült Putyint meggyőzniük arról, hogy Oroszországnak mozgósítania kell polgárait egy sikeres háborúhoz Ukrajnával.
Ilyenformán fejére állt a logika: nem a háború miatt lesz mozgósítás, hanem igazából a mozgósítás kedvéért lesz háború.
Idézzük a Meduzát:
„Maga Vlagyimir Putyin is minél hamarabb „népszavazást” akart tartani: nem szándékozik csökkenteni Oroszország katonai tevékenységét. Az egyik forrás kifejtette: a legutóbbi SCO-csúcson állítólag több államfő – köztük Recep Tayyip Erdogan török elnök és Kaszim-Zsomart Tokajev kazah vezető – azt mondta Putyinnak, hogy „a háborúnak véget kell vetni”. Az orosz elnök a forrás szerint „nagyon konfrontatív módon” reagált ezekre a felvetésekre.”
Mi tehát a népszavazások célja? Nyilván az, hogy a négy, Ukrajnától így vagy úgy elszakított régiót lehessen minél előbb a törvényesség látszatát is félrelökve orosz területté nyilvánítani. Így a területükön minden ukrán harci tevékenység az orosz szuverenitás megsértését jelenti, amiért Moszkva hivatalosan is hadat üzenhet Kijevnek és elindíthatja teljes hadigépezetét. Hogy ez aztán mire lesz képes, az kérdéses, ugyanis már a mostani toborzások sem túl sikeresek, ha sorozzák majd az újoncokat, az képes lesz létszámot teremteni, de fegyvert, lőszert, egyenruhát, élelmet és ágyat a kaszárnyában – nem.
Remélni lehet az annexiótól az ukránok távozását a visszafoglalt területekről, de hiába: a hivatalos Kijev már közölte, hogy nem érdeklik ezeknek a választási színjátékoknak az eredményei. Az ukrán kormány nem fogja elfogadni, hogy a területek az Oroszországi Föderációhoz tartoznak, csak a moszkvai. Ebből következően ha az ukrán ellentámadás folytatódik, az orosz hatóságok legalább részleges mozgósítást szándékoznak tartani Oroszországban és hadiállapotot vezetnek be.
Ennek előkészülete az a mai Duma-döntés, ami bevezette a „mozgósítás” és a „hadiállapot” fogalmát az orosz büntető törvénykönyvbe. A Duma képviselői egyhangúlag – mind a 389-en – megszavazták a törvény harmadik olvasatban történő elfogadását. Ezek a jogi fogalmak általában bűncselekmények súlyosbító körülményeiként fognak megjelenni, tehát például a ma elfogadott törvénymódosítás szigorította a katonai egység „mozgósítás és hadiállapot alatti” jogosulatlan elhagyásának büntetését tíz év szabadságvesztésre (feltételezhetően a dezertálásokat kívánják így elkerülni). Ezen túlmenően a Btk. bevezetett egy büntetést (a Btk. 332. cikkének 2.1. része) a hadiállapotban, háborús időben vagy fegyveres konfliktus során a felettes utasításának, valamint az ellenségeskedésben való részvételnek a megtagadásáért. Ez két-három év szabadságvesztéssel járhat. Elfogadtak egy olyan törvényt is, ami megkönnyíti az orosz állampolgárság megadását az orosz fegyveres erőknél szolgáló külföldieknek.
A területek annexiója különben másodlagos haszonnal is kecsegtet, így például – mint lapunk már említette – jogi ürügyet kreálna az ukrán energetikai hálózat nagy részének szó szerinti leválasztására és az orosz hálózatba illesztésére, csak hát az a kérdés, mennyire sikerülhet ez a gyakorlatban.
Elsődleges következményei viszont már vannak a népszavazások bejelentésének és a Btk. módosításának, mely intézkedéseket szinte egy időben sikerült bejelenteni. A moszkvai tőzsde részvényárfolyamai hatalmasat zuhantak. Helyi idő szerint 15:12-re a moszkvai tőzsdeindex 7,54%-kal 2.247,2 pontra, míg az RTS index 7,44%-kal 1.177,99 pontra esett. Moszkvai idő szerint 15.20-ra az indexek visszanyerték veszteségeik egy részét, de továbbra is az elmúlt hetek legalacsonyabb szintjén állnak.
Összegezzük tehát: minden jel arra mutat, hogy a háborúból valóban háború lesz, éspedig nem azért, mert ukrán csapatok lépik át az orosz határt, hanem azért, mert az orosz határ lépi át az ukrán csapatokat.
A harc várható kimenetele viszont továbbra is kétséges. Bizonytalan az orosz mozgósítás sebessége, a kiképzésé még inkább. A modern háborút egyébként sem okvetlenül a gyalogság létszáma dönti el, viszont a különleges szakértelmet igénylő fegyvernemek legénységét ma már évekig kell képezni – mármint, ha még vannak egyáltalán szakértelmet igénylő fegyverek.
Azt se feledjük, hogy döntő fontosságú, a következő három napban mit képesek elérni az ukrán fegyveres erők, mert ha például elfoglalják Herszon városát (van rá némi remény, ha nem is sok), azon a területen már nem lesz népszavazás.
Ugyanakkor a megváltozott helyzet lehetőséget ad Vlagyimir Putyinnak arra, hogy végrehajtsa az állítólag régóta tervezett személycseréket az elnöki adminisztráció és a Védelmi Minisztérium vezetésében.
Annyiban lehetünk egyelőre bizonyosak, hogy háború volt, háború van és háború lesz.
De ez három különböző háború.
